Novák Katalin, a büszke genderideológus
A gender szak megszüntetésének bejelentéséhez a Fidesz–KDNP politikusai különféle magyarázatokat fűztek. Gulyás Gergely kancelláriaminiszter például azt mondta, nem tartják elfogadhatónak, hogy nem biológiai, hanem társadalmi nemekről beszéljenek. Gulyás ezzel Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes nyilatkozatát erősítette meg arra az esetre, ha valaki esetleg elbizonytalanodott volna, képviselhet-e egy kormánytag genderügyben nyilvánvaló ostobaságot. Igen, képviselhet. A KDNP elnöke az ATV.hu-nak a társadalmi nem definícióját is képtelenségnek nevezte. Szerinte ugyanis „vannak dolgok, amik egész egyszerűen biológiailag determináltak, ilyen a nem kérdése is, az, hogy valaki nő vagy férfi, egy biológiai tény”.
Érezhette a nyomást Kövér László házelnök is, így aztán végigjárta a kormánypropaganda médiatelephelyeit, és mindenütt adott egy-egy nyilatkozatot. Az egyik megnyilvánulásában az MTI közlése szerint a politikai morál felől közelítette a gender szak elindítását. Szerinte azok, akik közpénzből tartják fenn intézményüket, úgy gondolják, senkinek nem kell elszámolniuk arról, hogy a forrást mire használják, ostobaságra, esetleg egyenesen „társadalomellenes kísérletekre”, vagy arra, amire kapták. A házelnök elébe ment annak a kérdésnek, hogy a tudomány mégiscsak az egyetemekre és a tudósokra tartozik, mert kijelentette: az autonómia nem jelent társadalmon kívüliséget az akadémikusoknak vagy oktatóknak. Ha olyan „szélsőségről” van szó, mint a gendertudományok beiktatása a hivatalos oktatás keretei közé, akkor „fel kell lépni”.
Csakhogy két évvel ezelőtt Orbán Viktor még nem tekintette társadalomellenesnek a gender szakot, hiszen a kormány engedélyezte az elindítását. Erről a körülményről Kövér László nyilván elfeledkezett, mert azzal toldotta meg elmélkedését, hogy a gendernek semmi köze a tudományhoz, az inkább ideológia, amely „egy olyan emberkísérlet szellemi megalapozása, ami semmivel se jobb, mint az eugenetika a náci időkben”.
Azt, hogy a hatalom véleménye megváltozott a genderről, az is jelzi, hogy tavaly nyáron a Figyelő című kormányhetilap A nők évszázada címmel még olyan konferenciát rendezett, amelyen – érdekes módon – a biológia nemigen került elő, nem volt külön szekció hormonokról, menstruációról, táplálkozásról, testi dolgokról. Inkább olyan ügyekről, hogy „a család és a karrier egyensúlya”, meg hivatás és munka. Vajon mit kerestek ezek a témák a kormányközeli orgánum konferenciáján, ha amúgy a kormány szerint nincsenek társadalmi nemek?
Az említett konferencia egyébként – a kabinet mai értelmezését tekintve – afféle genderideológiai tobzódás volt. Novák Katalin, az Emberi Erőforrások Minisztériumának család- és ifjúságügyért felelős államtitkára például olyannyira belelendült a gendertémába, hogy utólag is csak kapkodjuk a fejünket az akkori híradásokat olvasva. Olyanokat mondott például, hogy „a 21. a lehetőségek évszázada lesz a nők számára, ezt a kormány a munkaerőpiac rugalmasabbá tételével igyekszik elősegíteni”. Véleménye szerint „a kormánynak, az államnak az esélyegyenlőség megteremtését illetően van teendője és felelőssége”. Igen, esélyegyenlőséget mondott. Elsorolta, mi mindent tesz a kormány, hogy a munkaerőpiacon is elősegítse a család és a munka közötti egyensúlyt: bevezette a gyed extrát, bölcsődefejlesztési programot indított, munkahelyvédelmi akciótervet hirdetett. Ez csupa olyan intézkedés, amelyeket a társadalmi nemek területén az elmúlt évtizedekben végzett kutatási eredményekre alapozva találtak ki.
Fogalmazzunk egyszerűbben: ha nincs genderkutatás, nincsenek ilyen intézkedési tervek sem, ahogy nincs azonosítva az sem, miért van egyenlőtlenség férfi és nő között a társadalomban, és miért humánusabb és élhetőbb egy olyan társadalom, ahol a különbségekből nem fakadnak egyenlőtlenségek.
Novák Katalin egyébként idén is sziporkázott gendervonalon. Egy tavaszi konferencián, amelyet azért rendeztek, mert kevés diáklány lép műszaki, informatikai pályára, azt mondta: a nők is bátran válasszák a műszaki pályát, és női létük ne legyen ennek akadálya. Itt is elmondta, hogy a „21. század a nők évszázada”, hiszen ma már természetes, hogy a nők is tanulhatnak, szavazhatnak, és orvos, tanár, sportoló, fizikus vagy akár matematikus is lehet belőlük. Mintha egy genderelméleti előadást hallgatnánk. És ez még nem minden! Novák Katalin figyelmeztette a diáklányokat, hogy ha mégis a műszaki pályára lépnek, azon az úton valószínűleg sok előítélettel, sztereotípiával találkoznak majd, az is lehet, hogy többet kell küzdeniük, mint a férfi kollégáiknak.
Ezek után kevéssé meglepő, hogy ehhez a témához Lévai Anikó, a miniszterelnök felesége is hozzászólt: videón üzent a konferencián részt vevő diáklányoknak, hogy ne féljenek a technikától, tanulják meg használni.
De vajon alkotmányos-e betiltani azt a szakot, amelynek elindítását két éve még engedélyezte a kormány?
Az Emmin belüli döntési folyamatokat jól ismerő forrásunk azt mondja, Maruzsa Zoltán alakja sejlik föl a megszüntetés jogi megoldásának kidolgozása mögött. Ő jelenleg köznevelésért felelős helyettes államtitkár, de az előző ciklusban a felsőoktatást irányította, és egyebek mellett az úgynevezett szaktisztítás volt a feladata, azaz a felsőoktatásban megszerezhető képesítések jegyzékének átdolgozása. Szaktisztítás címen már három éve folyik a tárcánál az a munka, amely „a nemzetgazdasági szempontok mérlegelésével” dönt szakok indításáról vagy eltörléséről. A felsőoktatási képzésekről szóló rendeletet többször módosították a közelmúltban, ennek eredményeképpen számos alap-, osztatlan, illetve mesterképzés szűnt meg, de bekerült több új szak is. A megszűnők között volt többek között az andragógia és a kulturális antropológia, amelyek miatt még tüntetéseket is szerveztek. Csakhogy míg korábban a döntések egyszerre több szakot érintettek, és azokat hosszabb, az egyetemi vezetőkkel folytatott egyeztetések előzték meg, most a megszüntetést a kormány a nyári szabadságolások idején, augusztus közepén közölte az érintett intézménnyel, amikor szinte senki nincs bent. Az is szomorú újdonság a korábbi gyakorlathoz képest, hogy az ELTE mindössze 24 órát kapott a véleményezésre.
Érdekes magyar sajátosság, hogy az indítható szakok listája egy kormányrendeletben jelenik meg, ez a jogszabály tartalmazza a képzési és kimeneti követelményeket. Amikor az intézmények meghirdetik képzéseiket, ezt a jogszabályt figyelembe véve kell a képzési programjaikat kialakítaniuk. Mivel a jogszabály nevében benne van, hogy kormányrendelet, így ha egy felsőoktatási intézmény szakot akar indítani, akkor a tudományos kritériumok teljesítésén túl a kormánynak is meg kell felelnie. Ezt a jegyzéket csak a kabinet tudja módosítani. Ennek a procedúrának elképesztő vadhajtásai is akadnak. Ha például egy szak, mondjuk az informatika, olyan szintű fejlődésen megy át, hogy módosítani kell az oktatás tartalmi elemeit, akkor módosíttatni kell a képzési, kimeneti követelményeket tartalmazó kormányrendeletet is, vagyis egy közigazgatási egyeztetési folyamaton keresztül lehet csak egy tudományterület fejlődését követni az oktatásban. Ez nonszensz. Ilyen „apróságok” sokasága és az autonómia megfojtása is hozzájárult ahhoz a lesújtó eredményhez, hogy a világ legjobb intézményeit összesítő úgynevezett Shanghai Ranking felsőoktatási ranglistán nem szerepel magyar egyetem a legjobb 500 között.
Ha a kormány nem a gender ellen indítana hadjáratot, hanem „csupán” az állami finanszírozását akarná megszüntetni, akkor nem húzná ki a szakot a képzési jegyzékből. Emlékezhetünk még arra, amikor Orbán Viktor „romkocsmák félhomályában merengő” bölcsészekről beszélt, utána drasztikusan megvágták az államilag finanszírozott gazdaságtudományi, jogi, társadalomtudományi képzési területeken az államilag finanszírozott szakokat. De akkor ezeket nem húzták ki a képzési jegyzékből. Ha ugyanis onnan kikerül egy szak, akkor az az intézmény, amelyik még oktatja azt, nem tud kiadni a magyar állam által elismert diplomát a képzés végén. Így veszíti el az értelmét a gender szak a magánegyetemnek számító CEU-n is.
Az autonómiára visszatérve: Szüdi János jogász (2010-ig kormányokon átívelően oktatási államtitkár) arra emlékeztet, hogy 2010 előtt, amikor a szocialista-liberális kormányok hozzányúltak a szakok jegyzékét tartalmazó kormányrendelethez, azt csak a felsőoktatás szereplőinek (Magyar Rektori Konferencia, Főiskolai Főigazgatói Konferencia, Művészeti Egyetemek Rektori Széke) jóváhagyásával tehették meg egy korábbi alkotmánybírósági döntés nyomán. Ez a döntés 1995-ben született, és leszögezi: „A felsőoktatási intézmény autonóm döntésére tartozó ügyekben az egyetemek és a főiskolák nem minősülnek a kormány által irányított szervnek.” És mi történik most? Ahhoz, hogy a jegyzéket újra kiadják – már a gender szak nélkül –, senkinek az egyetértésére nem tart igényt a kormány. Szüdi felidézi azt is, hogy 2005-ben, amikor az 1993-as felsőoktatási törvény helyett újat írtak, egy hétre el kellett vonulnia az oktatásirányításnak és a felsőoktatás minden szereplőjének. Addig nem hagyhatták el az egyeztetés helyszínét, amíg meg nem állapodtak az új törvényben.
– Mindegyik szervezet mást akart, de valahogy megegyeztünk. A 2005-ös törvényben a felsőoktatás autonómiájának tartalmát oldalakon keresztül részleteztük, és a jog eszközével is biztosítottuk. Most viszont bármi megtörténhet. Az apparátus azt tesz, amit akar. Ennyit ér ma a felsőoktatási autonómia – mondja Szüdi János. – Megérne egy külön elemzést, hogy amikor az Orbán-kormány fokozatosan szétverte az egyetemi autonómiát a kancelláriarendszer bevezetésével, majd a konzisztóriumok felállításával, miért nem állt ki határozottan a szektor, hogy megvédje az egyszer már megszerzett jogait, szabadságát.
Orbán pogányként tekint az emberre
– A kormány döntésének formai és tartalmi tanulságai is vannak – mondja Gábor György vallásfilozófus. Formaiaknak nevezi azt, hogy a nagy ideál, Putyin is betiltotta a gender szakot több orosz egyetemen, így magától értetődő, hogy Orbán is ezt teszi. – Ami a tartalmi részét illeti: Orbán a zsidó-keresztény tradíció legnagyobb védelmezőjeként tekint magára. Ugyanakkor Orbán az embert mint létezőt természeti vagy biológiai lényként fogja fel. Őt az Isten kereszténynek teremtette, e felfogás szerint a kereszténység természet adta tulajdonság. Pedig nem az. A kereszténység a megkereszteléssel lesz azzá, ami, az ember a keresztségben születik újjá. A gender szak betiltása ugyanerről az ellentmondásról árulkodik. Orbán szerint biológiailag determinált, hogy nőnek vagy férfinak születünk. Oda sem figyel arra, hogy az ember, Arisztotelésszel szólva, „zoon politikon” (közösségben élő – A szerk.), azaz társadalmi létező. Ennélfogva a társadalmi létéből adódó szerepei vannak. Nő és férfi kapcsolatának történetileg és vallástörténetileg is meghatározott formái voltak. Más volt a kora középkorban, a felvilágosodásban, és más most, a 21. században. A kettejük viszonya az új elvárásoknak, új kihívásoknak megfelelően változott. Így változik az alá-fölé rendeltségük is. Pogány elemeket vall, aki ezt nem látja. A pogányok tekintenek az emberre csupán természeti lényként – mondja Gábor György, utalva arra is, hogy a miniszterelnök önmagáról azt mondta, hogy őt az Isten férfinak és kereszténynek teremtette.
Egy korábbi Facebook-bejegyzésében a vallásfilozófus reagált Semjén Zsolt nyilatkozatára is, a miniszterelnök-helyettes szerint társadalmi nemről ugyanolyan értelmetlen beszélni, mint társadalmi korról. Gábor György ezt írta: „Nem kell szeretni a társadalmi nemekkel foglalkozó tudományterületet, de ha már a szánkra vesszük, tudjunk róla valami keveset. Semjén azt hiszi, hogy a társadalmi nemekkel való foglalkozás voltaképpen a szabad nemválasztással azonos. (…) Nem tudja szegény (pedig állítólag szociológus- és teológusdiplomával is rendelkezik), hogy az idő nem csupán objektív, természeti paraméter, hanem legalább ennyire társadalmi, szubjektív, személyes is egyben. Az idővel foglalkozik a fizika, a biológia, a geológia, a csillagászat stb., de az idő létezésének, formáinak és megélésének sokféleségével, továbbá a temporalizálódással vagy mint a szemlélet formájával foglalkozik – mások mellett – az emlékezés és a múlt narratíváit feldolgozó történettudomány, a pszichológia, a szociológia, az antropológia, a filozófia, a teológia, és még sorolhatnám. Beszélünk szubjektív időről, az idő megélésének különböző formáiról, beszélünk profán és szakrális időről, mitikus időről, megkülönböztetjük a ciklikus és lineáris időfelfogást, tudunk az idő társadalmi felhasználásáról. (…) Szent Ágoston Vallomások című művében így ír: »Mi az idő? Ha senki sem kérdi tőlem, akkor tudom. Ám ha kérdezik tőlem, akkor nem tudom.« Semjén annyival következetesebb Szent Ágostonnál, hogy tőle akár kérdik, akár nem kérdik, nem tudja, mi az idő. Ám ez cseppet sem zavarja, hogy a gender szakról megfogalmazott buta véleményét az idő analógiájával írja le” – fejti ki Gábor György. / Ó.-M. D.
