Németh Miklós számadása

Nevét fűződik „az első tégla kiverése a berlini falból”, amint Helmut Kohl kancellár szokva volt mondani. Az egykori miniszterelnök 1991-ben visszavonult a politikából, igencsak ritkán látni a nyilvánosság előtt – pedig most is tud újat mondani. Például arról, hogy 1989 márciusi moszkvai látogatásán figyelmeztette Mihail Gorbacsovot: a következő magyarországi választás többpárti rendszert hoz majd, amely „nem fog rokonszenvezni” a Szovjetunióval. Ami azt jelenti, hogy a (családtagokkal együtt) százezres katonai állománynak távoznia kell majd. És el kell vinni a Balaton-felvidéken tárolt atomfegyvereket. Gorbacsov akkori válaszát már ismerjük: „Amíg én ebben a székben ülök, 1956 nem ismétlődhet meg.”

Nem is szólalt meg a telefon, a további budapesti fejlemények ellenére sem. Amikor viszont 89 nyarán aggasztó hírek jöttek Moszkvából: erősödnek a Gorbacsov elleni hangok a párt politikai, majd központi bizottságában is, Némethék úgy érezték: lépni kell a kelet-német menekültek ügyében. Azért is, mert azok száma miatt a helyzet tarthatatlanná vált. „Tudtuk, hogy ki kell nyitni a határt – de nem akartunk fejjel menni a falnak, nem akartuk, hogy vér folyjon”- emlékezik. Ezért döntöttek úgy: vállalja Pozsgay Imre (együtt Habsburg Ottóval) a Sopron mellett határnál, MDF-politikusok által rendezett Páneurópai Piknik védnökségét.

Magyarok készítették a szökésre hívó röplapokat

Németh Miklós most először utalt rá, miért seregelhetett akkor Sopronpusztára annyi kelet-német, akik közül – az alkalmat és a magyar határőrök segítőkész magatartását felhasználva – vagy 640-en menekültek át Ausztriába. Azért mentek oda annyian, mert a táborokban írásos értesítést kaptak a piknikről, hozzá német nyelvű útmutatót, hogyan juthatnak oda. A volt kormányfő szavaiból kitűnt: magyarok is állhattak e névtelen, eddig a nyugat-németeknek tulajdonított röplapok mögött.

A szónok az akkori események egy eddig ismeretlen alakjára is felhívta a figyelmet. Amikor tavaly, Angela Merkel német kancellár jelenlétében emlékeztek meg a piknik 20. évfordulójáról, egy idősebb és egy fiatal nő mutatkozott be az egykori miniszterelnöknek. Az előbbi elmondta: egyike volt az akkor Ausztriába átmenekülőknek, de a rohanásban elveszítette alig néhány éves kislányát s már zárult újra a határ. Ám akkor egy határőr felvette a gyereket, utánaszaladt vele és kiadta. Mint kiderült, Gulyás Károlynak hívják, Budapesten él s elismerést érdemelne.

Egyébként nem Gorbacsovnak, hanem – első külföldi kormányfői látogatásán – Franz Vranitzky osztrák kancellárnak mondta el először, hogy leszerelik a határzárat, emlékezik még. „Nagyra kerekedett szemmel nézett” – azután a házigazda arról kezdett beszélni, milyen jelentős költségekkel jár ez majd Ausztriának…

Németh a legmagasabb német kitüntetések tulajdonosa, személyére ott ma is figyelnek. Tavaly, a fal lerombolásának 20. évfordulóján, a térségből ő és Lech Walesa volt a díszvendég. Százmilliók láthatták, amikor az öt kontinensre élőben közvetített ünnepségen ők ketten is szerepeltek. Kivéve a magyar közönséget. Ez nem volt látható, olvasható is alig, amint az sem, amikor a minap berlini meghívásra – és Tarlós főpolgármesterrel egyeztetve – emlékfát ültetett ott a kancellári hivatal mellett. „Miért nem becsüljük magunkat? Akkor mi ez az üres papolás a nemzeti összefogásról, új ország felépítéséről?… – halljuk végül a szónoktól.

„A Nyugat igyekezett nem tudomást venni a falról”, sommáz Schmidt Mária, a Terror Házának főigazgatója. Eberhard Diepgen CDU-politikus, aki a fal lebontásának idején, majd később is, sokáig Berlin főpolgármestere volt, még élesebben fogalmaz: „A Nyugat átkozottul közel állt ahhoz, hogy tudomásul vegye a falat…”

Akármiként is: a nem kevés magyar hozzájárulással lebontott fal egy 4 méteres darabja most ott áll mementóként a Terror Házánál.

További írásokat olvashat Németországról a www.ger-mania.hu honlapon