Nem könnyű hazafinak lenni

– Végre észrevették a magyarok?

– Miért is?

– Sok évvel ezelőtti felfedezésével, a magzatvédő vitaminnal kapcsolatban nemrég nyilatkozta: „Itt volt a CNN, a BBC, a magyarok észre sem vették.”

– Nem a sorba beállva, lépésről lépésre jutottam előre, ahogy illik, hanem úgy, hogy megtalált a televízió, és hirtelen ismertté váltam. Ezt sokan sportszerűtlen előnynek érezték, így hátrányomra vált.

– A magzatvédő vitamint ötvenegynehány országban kötelező szedni, több jelentős díjat kapott Amerikában, az egészségügyi miniszter szűk tanácsadó testületének volt tagja, tavaly önnek adták a legnagyobb német gyerekgyógyász-társaság díját. Ehhez képest tévés szereplései alapján ítéli meg a magyar szakma?

– Farizeus magatartás, hogy azt hangoztatják, a megelőzés a fontos, osszuk meg a tudásunkat, használjuk a médiát, de ha valaki megjelenik a képernyőn, leszólják. Ráadásul az 1956-os tevékenységem miatt nem lehettem egyetemi ember. Közegészségügyi vonalra tereltek, másodrendű csatornákon haladhattam. Professzornak terjesztettek fel a Semmelweis Egyetemre, de nem kellettem. Később sem orvosegyetem adta meg e címet. Kétszer akadémikusnak jelöltek, sikertelenül, pedig a nemzetközi értékmérő rendszerek szerint az egyik legelismertebb magyar tudós vagyok.

– Megint azt mondta: nem veszik észre.

– Soha nem kerültem be az „ítélethozók” elitjébe. Bizonyára ebben a túl extrovertált személyiségem is ludas. De talán nem is baj. Amikor 1978-ban, harmincnyolc éves koromban a minisztérium lehetőséget kínált egy országos humángenetikai intézet létrehozására, úgy éreztem, csúcsra ért a karrierem. Aztán végül mégsem engedélyezték, pedig ha hagyják, minden másképp alakul: a hálózat felépítése elviszi az összes energiámat. Ehelyett a WHO egyik vezetőjeként nemzetközi tudományos kutatómunkát végezhettem, ami 2000-ben oda vezetett, hogy a magzatvédő vitaminokat az elmúlt huszonöt év öt legnagyobb közegészségügyi eredménye egyikének értékelték.

– Néhány hete Genfben, az optimális családtervezésről szóló EU-konferencián a WHO képviselője beszámolt róla, hogy fogamzás előtt a magzatvédő vitamint Hollandiában az állapotos nők 73, Angliában 56, Magyarországon viszont mindössze 6 százaléka szedi.

– Értetlenül néztek rám, és én sem tudtam mit mondani. Magyarországon az orvosok fel sem fogják, hogy miről van szó – a magzatvédő vitaminokkal a fejlődési rendellenességek egyharmada kivédhető. Ehelyett olyan butaságokat terjesztenek, hogy hatására óriásbébi születik.

- Azt mondta: „Pusztába kiáltott szó, amit írok. Én már csak angolul közlök, mert külföldön értékelik kutatásainkat.”
– Ez persze egyrészt dacreakció. Másrészt a magyar nyelvű tudományos cikkekről nem vesz tudomást a világ. Ráadásul a magyar orvostársadalmat sem igen érdekli, mi történik a világban. Míg a vezető nemzetközi tudományos lap szerkesztőségi véleményben számolt be a magzatvédő vitaminok okozta áttörésről, nálunk szó sem esett róla.

– Most – a nevében József Attila költeményét idéző – Hazám díjat kapott. „Az elismerést a vers szellemiségét folytató, újrateremtő alkotóknak ítélik oda, akik a magyar közgondolkozásban, az ország tudományos, illetve művészeti életében kiemelkedő szerepet játszanak.”

– El is csodálkoztam. Bár ezt a díjat sem a szakma adja, azért jólesik.

– József Attila viszont közel áll önhöz.

– Semmelweis az eszményem, ő pedig a költőgéniuszom. Feldolgoztam a családfáját, a família tagjaival összebarátkoztam. Etus még élt, százéves korában találkoztunk, rengeteget mesélt a költő életéről. Ez a hobbikutatásom: szeretném megérteni, mitől lesz valaki géniusz. Persze kényes részleteket is megtudtam, de ezek miatt csak jobban szeretem Attilát, aki a társadalmi pokolból jött, kommunista lett, ám elzavarták, majd a fontosabb emberi kapcsolatai is csődöt mondtak.

(A cikket teljes terjedelemben elolvashatja a 168 Óra XXIII. évfolyamának 46. lapszámában, melynek nyomtatott vagy digitális kiadását