Nem fognak átverni

- Mikor vezetett utoljára repülőt?

– Kilenc éve, azóta csak szimulátort. 2004-ben felismertem, nincs annyi időm, hogy fenntartsam a jártasságomat pilótaként.

– Úgy nyilatkozott, paraszti családból származik. Hogyan lett katonai pilóta?

– Amikor megszülettem, én voltam az első unoka a családban, édesapám ünnepelt, s találkozott egy repülőgép-szerelővel. Ő azt jósolta, pilóta vagy szerelő lesz belőlem. Amikor 18 évesen megpályáztam a pilótaságot, a szüleim nem lepődtek meg, már várták a bejelentést. A gyökerek egyébként tényleg parasztiak, de a szüleim köztisztviselők voltak, édesapám rendőr.

- Hogy jött a repülés mellé a nemzetbiztonság?

– A rendszerváltás utáni évben leépítették a magyar légierőt. Ránk, fiatalokra, nem volt szükség. Én viszont pilóta szerettem volna lenni, s mivel ezt a honvédségen belül nem tudták garantálni, ajánlották, jöjjek Ferihegyre. Az NBH olyat keresett, akinek van repülős végzettsége, így esett rám a választás. Azt hiszem, jól döntöttek.

- Jóval később, 2010-ben már nem így gondolták. Akkor az ön vezetésével működő Légügyi Igazgatóság engedélyt adott egy izraeli kémrepülőnek a berepüléshez, ehhez azonban, jogszabály szerint, ki kellett volna kérnie a nemzetbiztonsági szolgálatok véleményét is. Ezt ön nem tette meg, mondván, betarthatatlan az előírás. Végül közös megegyezéssel távozott.

– A történet a magyar jogrendszer problémáiról szólt: elvártak a hatóságtól egy olyan feladatot, amit az nem hajthatott végre. Akkor hallgattam, nem akartam nagyobb botrányt, választási időszak volt.

- Ma mindent ugyanúgy tenne?

– Igen. Döntenem kellett, hagyom-e szétverni a szervezetet, vagy vezetőként elviszem a balhét. Amit tettem, a volt kollégák megköszönték, a bíróság is nekem adott igazat.

- Tény, a kormányváltás után is a tűz közelében maradt: a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium és a Budapest Airport Zrt. biztonsági tanácsadója volt, részt vett a nemzeti légügyi stratégia kidolgozásában. Mondják, nagy túlélő. 2010-ben a Magyar Hírlap cikkezett arról, hogy közel áll Gyurcsány Ferenc anyósához, Apró Piroskához. Most elfelejtették említeni. Hogy csinálja?

– Egyszerű: következetes vagyok. Bárkivel dolgoztam köztisztviselőként, mindenkinek ugyanazt mondtam, legyen szó Medgyessyről, Gyurcsányról, Bajnairól, Orbánról. És a „saját fészekbe nem piszkítunk” elv alapján mindig lojális voltam a kormányhoz. Senkit nem hoztam kellemetlen helyzetbe, nem beszéltem ki.

- Milyen a viszonya a jelenlegi kormánnyal? A szótár stimmel: Sólyom, Álmos, unortodox üzleti terv.

– Utóbbit sosem mondtam, szándékosan az unikális jelzőt szoktam használni. Kormánnyal, ellenzékkel ugyanúgy jó viszonyban kell lenni, mert sosem lehet tudni, kiből mi lesz. De mindenekelőtt az ország érdekeit kell nézni. Mi munkahelyet teremtünk, fejlesztjük a turizmust, a légi áruszállítást, az exportot, ami az országnak GDP-százalékokban mérhető előnyt jelent majd. Biztos vagyok abban, hogy a kormány felismeri ezt, és stratégiai együttműködési megállapodást fogunk kötni. Száz százalék.

- Ehhez képest hivatalosan nem is kommentálták az indulásról szóló híreket, sőt Németh Lászlóné szerint komolytalan az üzleti terv.

– A minisztériumnak elmondtuk a koncepciónk alapjait. Egy biztos: ha mások nem, az utasok remekül fogják érezni magukat, amikor elindulunk, mert csökkenni fognak a jegyárak.

- Ennek ne örülne egy fejlesztési miniszter?

– Dehogynem. Nyilván gondolkodtak az állami szerepvállaláson, a befektetőkeresésen, de semmi nem lett belőle. Ehhez képest jött egy magáncég magyar tulajdonosokkal, és nyilván számon kérték a minisztériumon: ti mit csináltatok eddig? Ez rosszul eshetett. Láttam, a modellünk iránt feltűnően érdeklődtek. Próbálkoztak bejutni olyan helyekre, ahova nekem sikerült, nekik nem. De ez ilyen: vagy van bizalom, vagy nincs.

- Egyelőre nincs. Legalábbis úgy nyilatkozott, a befektetőket éppen az győzte meg, hogy az államnak nem lesz tulajdonrésze. Mégis, jól jönne a kormány segítsége, ha majd a kétoldalú megállapodások alapján repülhető, unión kívüli célállomások kerülnek sorra. Ám ezek közül a legfontosabbakat Orbánék támogatásával már elnyerte a Wizz Air. Érvágás.

– Wizz Airrel kapcsolatos cikket elvből nem olvasok el. Semmilyen szinten nem versenytársunk. Váradi Józseffel jóban vagyok, sok sikert nekik, de a miénk más út.

- Az biztos. Elég kamuszagú, hogy egy társaságot, amely tavaly 24 milliós nettó árbevétel mellett ötmilliós veszteséget halmozott fel, megdobnak a befektetők négymilliárd euróval.

– Elsőre mit gondol rólam?

- Azt látom, hogy csupasz irodában, műanyag poharak és egy bronzsólyom mellett beszélgetünk. De ki tudja, mitől látszik valaki komoly partnernek egy ománi üzletember szemében...

– A világ afelé halad, hogy az adott szónak, a szakértelemnek nagyobb súlya van, mint sok másnak. Az öböl-menti régióban létezik gentlemen’s agreement, egy-egy telefonnal milliárdos megállapodásokat kötünk.

- Vagyis számukra magától értetődő, hogy egy volt titkos ügynökből, egy iszlám vágású bárányhús-kereskedőből és az örmény Ararat konyak forgalmazójából álló csapat akar nemzeti légitársaságot alapítani?

– Nem ezen múlik, hanem a képességeken. Meg tudtam őket győzni az üzleti tervvel, és a személyiségemből adódó értékrenddel.

– Mennyi ideig tárgyaltak?

– Egy hónapig. Sokan mondják, lehetetlen, hazudok. A finanszírozási megállapodás aláírásához kivittem egy vezető jogászt, aki nagy projekteket szokott vezető tanácsadó cégeknek lebonyolítani. Elkezdtük tízkor, délután háromra aláírtuk. A jogász hüledezett: általában leül tíz tanácsadó jogász az egyik oldalon, tíz a másikon és három hónapig rágják a csontot. Mondtam, az lehet, de a tanácsadók bérét akkor három hónapra kell kifizetni, én meg öt óra alatt megállapodtam.

- Nem fogják átvágni?

– Nem. A lízingekre az utalások megtörténtek, ez mutatja az együttműködés komolyságát.

– Akarnak a későbbiekben kisebbségi tulajdonrészt?

– Ez megállapodás kérdése.

- Ön belemenne?

– Örömmel, ez a bizalom jele. Európában egy vállalkozás indításához a forrást hitelből szokás biztosítani, ezért cserébe még tulajdonrész is jár. Kifizettetik a hitelt, és tulajdonostársként még bent is maradnak, örülj, ha nem szorítanak ki. Náluk ilyen nincs. Vagy adnak hitelt, de nem kérnek fedezetként tulajdonrészt, vagy tőkét emelnek, de akkor ez bent marad a cégben, és az uniós szabályok szerint kisebbségi tulajdont ajánlunk fel.

– Pletykálják, hogy iráni érdekeltségek akarnak befurakodni az uniós piacra a Sólyom által.

– A cégstruktúrában iráni tulajdon vagy befolyás nincs. A pletykának egyetlen oka van: élelmiszer-beszállítást tervezünk Iránba, mert nagy, nyolcvanötmilliós felvevő piac a magyar szarvasmarhának és juhnak. Európában egyedül nekünk sikerült szerződést aláírni velük, de egy éve várunk a beviteli engedélyre. Az összes illetékes magyar hatóságtól megvan az exportengedély, ugyanis az embargó élelmiszerre nem vonatkozik. Higgye el, alaposan utánanéztünk mindennek.

– Vagyis dacára a műanyag pohárnak augusztus 18-án megérkezik az első valódi Sólyom-gép?

– Katonakoromból emlékszem, ha valaki riadókor a híradóskocsi felélesztése helyett borotválkozott, az a sorakozónál szidást kapott. Mindig van fontossági sorrend: legyen meg a lízingszerződésem, megvan, legyen értékesítési rendszer, meglesz, mire megjelenik az interjú, és utána veszünk üvegpoharat. Most nincs rá időm. 18-án itt lesz a gép.