Mély tisztelettel

– Persze, mindjárt válaszolok, már kezdem is. Csak kicsit felindult vagyok.

A szakértő hangja a szokottnál tompább. Pedig menő témáról van szó, a fővárosi választásról. Máskor az ilyesmi kifejezetten feldobja. Külön jegyzeteket is készített, mint minden jeles választási eseményről. Ő mindig készül. Csak ez a levél, ez megzavarta. Két napja hever az asztalon.

A napokban vizsgáztatta Tóth Zoltán választási szakértő az ELTE-n utolsó 91 hallgatóját. Kilencvenegy – az ilyesmire emlékezni szokás. Mert nem minden nap rúgják ki az embert a politológiai tanszékről, még így, hatvanegy évesen sem, még óraadó tanárként sem. „A Tóth Zolit” elérte ez a végzet. Vizsgáztatás után hazament, és várta egy e-mail az intézmény igazgatójától. Költségvetési okokra hivatkozva, bár tudják, az oktatás színvonala ezáltal erősen csökken, köszönettel és mély tisztelettel satöbbi, satöbbi, viszlát.

– Talán túl sokat szerepeltem és elemeztem az új törvényeket?

Ezt nem mondja, csak kérdezi. Talán. Nem mindegy ám, hova nyilatkozik az ember. De bemenni az ATV-be választás idején? Kész istenkísértés, szakértő úr. Közben magamon csodálkozom, ahogy ezt mondom. Milyen simán bele- és visszatanultam, milyen ismerősek a mondatok.

Benne vagyunk a beszélgetésben, de az eszünk rég nem ott jár. Tóth úr is befejezi, a szokottnál hamarabb. Elköszönünk. Még elmondja, hogy ki sem hűlt helyére az ifjú farkas, Mráz Ágoston Sámuel érkezett. Őt meghívták, állítólag költségvetési okokból. És magasabb Nézőpontból.