Megújuló energia: nálunk az elszegényedés a fő ösztönző

A fideszes unortodox gazdaságpolitika lényege, hogy igyekszik szembe menni az általános trendekkel. Miért éppen az energetika lenne a kivétel? Miközben az utóbbi években az atomerőművi beruházások aránya folyamatosan csökken, dinamikusan növekszik a megújuló energiaforrások kihasználására fordított összeg az egész világon, és ezen belül Európában is. Ehhez képest nálunk az új paksi reaktorokra Orbánék ezermilliárdokat szánnak, a megújulókra viszont csak tízmilliárdok jutnak.

Pedig messze le vagyunk maradva ez utóbbiak részesedésével a fogyasztásban: az uniós átlag jelenleg 16 százalék, nálunk tíz körül van. A környező országokban mindenhol magasabb az arány, mint Magyarországon, és a kormány hozzáállását látva esély sincs arra, hogy fel tudjunk zárkózni a többiekhez, ahogy arra sincs, hogy elérjük az EU-nak tett vállalásunkat, azaz 2020-ig a 15,5 százalékot.

A helyzetünk még ennél is rosszabb, ha a megújuló energiatermelésünk szerkezetét nézzük: háromnegyedét a biomassza adja, azaz a tüzelőanyagnak használt fa. Szakértői elemzések szerint ez az utóbbi években ugrott meg jelentősen, ami korántsem a központi erőfeszítéseknek és támogatásnak volt köszönhető, hanem paradox módon az elszegényedésnek: egyre többen kényszerültek fával fűteni.

Igen csekély viszont a modern technológiákkal egyre hatékonyabban felhasználható források, a szél- és napenergia részesedése. Adottságaink miatt a vízenergia fajlagosan drágábban hasznosítható, arról nem is beszélve, hogy Bős-Nagymaros óta a vízerőművekkel szemben hatalmas az ellenállás, holott szakemberek szerint egy-két dunai vízlépcsőre több szempontból is szükség lenne. Elvileg jelentős geotermikus tartalékaink vannak, de ezek kiaknázási lehetősége a jelenlegi technológiai módszerekkel egyelőre korlátozott.

A szél- és napenergiára azonban sokkal nagyobb figyelmet kellene fordítani. Szakértők szerint 1200 megawattnyi szélerőmű kapacitás viszonylag könnyen kiépíthető lenne, és ez – a kapcsolódó tárolási és kiegészítő hagyományos termelési kapacitással együtt – azonnal kiválthatná az egyik tervezett paksi blokkot. A megújuló forrásoknál problémaként jelentkezik a folyamatosság kérdése, mivel az áramtermelés alapvetően függ az időjárási viszonyoktól, azaz a nyert mennyiség hullámzik. Ennek áthidalására egyrészt rendszerszintű áramtárolásra, másrészt némi háttérkapacitásra is szükség van, ami többletberuházást igényel. Ezt azonban ellensúlyozza az üzemeltetés alacsony költségszintje, valamint az, hogy a fenntartható fejlődést szolgáló, tiszta energiát nyerünk.

Látványos példák vannak erre Európában, például Németországban, ahol a nyári időszakban egyre gyakrabban fordul elő, hogy a teljes áramellátást a megújulók biztosítják. A fejlődés üteme ott annyira gyors volt, hogy visszafogták a korábban magas beruházási támogatást, mert helyenként már többlet-kapacitás keletkezett. Nálunk erről egyelőre szó sincs, sőt ellenkezőleg: az Orbán-kormány évekre leállította a támogatási programokat, különadót vetett ki a napelemekre és egyes szélerőművi alkatrészekre. A zöldenergiát támogatók szerint tudatosan hátráltatják a megújulók térnyerését, hogy ezzel is teret engedjenek a paksi bővítésnek.

Ez a feltételezés logikus , látván, hogy a bírálatok és az uniós vizsgálatok ellenére milyen makacsul ragaszkodnak Orbánék a paksi projekthez, miközben a megújuló forrásokra csak látszatfigyelmet fordítanak. Egy normális országban évtizedekre szóló energiastratégia alapján döntenek, amely a nemzetközi trendek és a hazai adottságok, lehetőségek elemzésével jelöli ki a fő fejlesztési irányokat, kiegyensúlyozott termelési szerkezetre és a fenntartható fejlődésre törekedve. Hatalmas tartalékaink vannak a takarékosságban is: jelenleg egységnyi GDP előállításához az EU-átlagnál 77 százalékkal több energiát fogyasztunk! Nálunk minderről szó sincs: kiadták a demagóg jelszót, „Paks egyenlő olcsó áram”, oszt jónapot.

Ebből pedig egy szó sem igaz, ahogy még a kormány által rendelt és fizetett tanulmány is bizonyítja, mely szerint 15 év múlva a szabadpiaci áramár reálértéken több mint kétszerese lesz a mostaninak, és ez biztosítja majd a paksi beruházás megtérülését. Miért is lesz tehát olcsó a paksi áram? Arról nem is beszélve, hogy a nemzetközi energetikai prognózisok teljesen más képet mutatnak. Egy friss elemzés szerint az energiakereslet növekedése megtorpant és az elkövetkező fél évtizedben sem gyorsul fel, túlkínálat marad a piacon, emiatt az árak stagnálása várható.

Kiugró áremelkedésre hosszabb távon sem kell számítani, részben új kitermelési technológiák belépése miatt a hagyományos és a megújuló hordozók területén egyaránt. Ez utóbbiak részesedése folyamatosan nő, a fosszilis anyagok piacán pedig új exportőrök – például az Egyesült Államok – nyernek teret. Minderre figyelemmel gyökeresen át kellene értékelni a magyar energiapolitikát, benne Paks és a megújulók szerepét egyaránt. Az ország érdeke ezt kívánná – Orbánéké a jelek szerint valami mást.