Megrendítő ütést kapott: Orbánra össztűz zúdul
Nem csupán a sajtó foglalkozik élénken Orbán Viktor szerdai strasbourgi szereplésével. A magyar kormányfő egyes kijelentései nyomán megint feléledt a hazai blogélet és az internetes fórumokon is élénk a kritika. Orbán ugyanis azt mondta, Strasbourgban Magyarország demokratikus elkötelezettségét kérdőjelezték meg. A netes közvélemény rámutat: erről szó sem volt, csupán Orbán (és kabinetjének) demokratikus elkötelezettségét érte kritika. Amikor a magyar miniszterelnök ezt a kettőt nem teljesen őszintén összemossa, megint antidemokratikus énjét erősíti – olvasható több helyen.
A magyar miniszterelnök a hazai parlamenti ellenzéknél keményebb vitapartnerekbe futott bele Strasbourgban, írja a
Gulyásdemokráciaszerzője:„Nem kezet nyújtani a zöld frakcióvezetőnek, csak mert ő csúnyákat mondott rá, ez nagyon nem divatos a világ intelligensebb vezetői közt. Vagy azt hinni, hogy a kormányt kritizálni egyenlő a nép megsértésével. Pedig nagyon nem az. A vita többi részében pedig nem történt más, mint hogy Orbán megszokott és itthon jól hasznosuló pökhendisége végre nem a hazai ellenzék harmatgyenge szónokocskáival találkozott, hanem belefutott egy Martin Schulzba, egy Cohn-Benditbe, olyan szónokokba és vitapartnerekbe, akik a világ legjobbjai közé tartoznak. És kihozták Orbánból azt, ami ő valójában: egy átlagos, normál körülmények közt sokakat nem érdeklő közép-, de egyre inkább kelet-európai ország vezetője, aki otthon biztos fontos ember, de ha a nagyfiúk közé kerül, csak egy kicsi kis miniszterelnököcske, és ezt a tudatot nem képes elviselni.”
„Nem véletlenül utasították vissza a médiatörvényt bírálók azt az orbáni érvelést, hogy itt kérem a magyar nép demokratikus elköteleződését (sic!) kérdőjelezik meg. Nem. Itt Orbán Viktor és kormánya demokratikus értékek iránti elkötelezettségéről volt szó - vagy jobbára még arról sem, csak a tényről, hogy a médiatörvénnyel gondok vannak. Orbán Viktor és kormánya pedig még véletlenül sem azonos a magyar néppel - kínos, hogy ezt éppen Strassbourgban, a legszélesebb európai nyilvánosság mellett kellett a miniszterelnök orra alá dörgölni.”
Orbán Viktor engedett az európai nyomásnak – fogalmaz a
Véleményvezér, egyúttal rámutat:„Persze, aki csak Orbán beszédét és a vitában nyújtott szereplését figyelte, az pont az ellenkezőjét láthatta. A miniszterelnök beszéde ugyanis arról szólt, hogy idehaza úgy adja el a Strasbourgban kötött kompromisszumot, mintha valójában semmiféle engedményt nem tett volna.
(…)
Emellett meggyőződhettünk arról is, hogy – amint arra pár hete a The Economist egy cikke már rámutatott – a magyar miniszterelnök itthon elsősorban erősnek akar látszani. Nem bölcsnek, józannak, taktikusnak vagy esetleg példamutatónak, hanem olyan vezetőnek, aki mindig kiáll a vélt igazáért, soha nem hátrál meg, és soha nem is veszít. Ebben pedig megint sikeres volt Orbán Viktor: a tegnapi híradókban és összefoglalókban a magyar nézők valóban egy erős miniszterelnököt láthattak, aki »jól megmondta nekik«.” Tóta W. Árpádúgy fogalmazott:
„Orbán válaszaiból ismét kiderült, még mindig elhiszi, hogy a belpiacon sikeres cinikus hazudozás odakint is működik. Pedig már rájöhetett volna, hogy minden szavát ellenőrzik.
Az az érvelés, hogy az ő baszkurálása a magyarok szabadságszeretetét meg történelmi érdemei vonja kétségbe, helyben megbukott, egy percet sem élt. Itt Magyarországon is egyre kevesebben veszik be, hogy Orbánt cinkelni hazaárulás lenne, Strasbourgban meg konkrétan senki se eszi meg ezt a bullshitet, de még fel is háborodik, ha meg akarják vele etetni.”
