Le Monde: Magyarország autoriter állam

A vezércikk felidézi, hogy Laurent Wauqiez, a júniusban leköszönt francia Európa-ügyi miniszter a HVG hetilapnak adott interjújában azt nyilatkozta, Magyarország a soros EU-elnökséggel „bebizonyította, hogy megérdemli helyét Európa szívében”. Orbán Viktor miniszterelnök pedig június végén, Ven Csia-paó kínai kormányfő magyarországi látogatása alkalmával hasonlóképpen feldicsérte hazáját, amely szerinte „Európa legstabilabb politikai rendszerét” kínálja a befektetőknek.

„De milyen árat fizet ezért a demokrácia?” – teszi fel a kérdést a Le Monde.

Tavaly áprilisi kétharmados választási győzelme óta Orbán, a kommunista rendszer egykori ellenzéke, aki 1988-ban bátran követelte a szovjet csapatok távozását, Brüsszel orra előtt erőltetett menetben épített ki egy, az európai értékektől teljesen idegen modellt: irányított gazdasággal és korlátozott szabadságjogokkal.

„Pekingtől vették át a modellt?” – kérdezi a cikk.

A budapesti kezdeményezések listája egy év alatt olyan hosszú lett, hogy – mint fogalmaz a szerkesztőségi írás – „rendkívüli módon nyugtalanítania kellene az európaiakat”. A lap szerint az Orbán-kormány csak az elmúlt héten több „állampolgári jogokat sértő törvényt” fogadtatott el a parlamenttel. Példaként említette „a szociális juttatásokért rendőri felügyelet alatt végzett kényszermunkát”, „az őrizetbe vétel meghosszabbítását” és „az újabb korlátozások rákényszerítését a politikai ellenfelekre”.

Mindehhez a lap szerint egy sor, már meghozott és „ugyanennyire vitatható intézkedés” társul: „az irredenta tendenciák bátorítása a szomszédos országokban élő magyar kisebbségek körében”, az alkotmánybíróság jogköreinek „drasztikus” szűkítése, a médiatörvény, valamint az alkotmány preambuluma, amely „megnyitja az utat a Horthy-féle revizionizmus felé” – hangsúlyozta a Le Monde (amely Horthyt a „magyar Pétain” névvel illeti).

„Orbánt nem izgatja sem a kemény, sem a mérsékelt bírálat” – mutat rá a lap, s felidézi, hogy a Fidesz kongresszusán a miniszterelnök azzal büszkélkedett, hogy „kiosztott néhány kokit” az Európai Parlamentben, s kijelentette, hogy „Magyarország visszautasít minden kritikát”.

A francia lap kiemeli: Hillary Clinton amerikai külügyminiszter volt az egyetlen külföldi vezető, aki „nyilvánosan megfogalmazta nyugtalanságát”. Budapesti látogatásán arra bátorította „magyar barátait”, teremtsék meg egy olyan alkotmány garanciáit, amely „saját demokratikus értékeiket és az európai értékeket egyaránt tükrözi”.

„Meglepő viszont, hogy az unió tagállamai még nem reagáltak. Az is meglepő, hogy nem értették meg: az, ami Budapesten történik, méltatlan Európához” – fejeződik be a Le Monde írása.

„Magyarország: a hatalom lábbal tiporja a szabadságjogokat” címmel ugyanebben a lapszámban az újság majdnem egy teljes oldalon foglalkozik a magyar belpolitikai helyzettel. Joelle Stolz, a Le Monde bécsi tudósítója beszámol a közszolgálati médiában zajló elbocsátásokról, s idézi az osztrák rádióban elhangzott véleményt, amely szerint Magyarországon „az állam ellenségeiként kezelik azokat, akik kritizálni mernek”.

Az írás emlékeztet arra, hogy Papp Dániel, a hírműsorok nemrég kinevezett vezetője volt a szerzője annak a meghamisított tévériportnak, amely előnytelen színben próbálta feltüntetni Daniel Cohn-Bendit európai parlamenti képviselőt. A tudósító arról is beszámol, hogy Szalai Annamária a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elnöke, aki egy pornólapnál kezdte újságírói pályáját, a közelmúltban 232 millió forintos bírságot szabott ki az RTL kereskedelmi tévére, mert egy korhatárt nem jelölő műsorában szexről beszéltek.

A szerző bemutatja a közfoglalkoztatás rendszerének radikális átalakítását is, amelynek keretében a szociális juttatásra jogosultakat a jövőben közmunkára kötelezik, s aki nem hajlandó részt venni a közterületek, parkok, erdők takarításában elveszti a kedvezményt. Ez az eljárás összhangban áll az új alkotmány szellemével, amely a jogokat a közösségi érdekek függvényében biztosítja. A kötelező közmunka programját, mely főként a szociális segélyből élő romákat célozza, a szélsőjobboldali Jobbik párt programjából emelte át az Orbán kormány – mutat rá a tudósító. Kitér arra is, hogy a jövőben a hatóságok a segélyt igénylők lakását, sőt fehérneműjét is megvizsgálhatják annak eldöntéséhez: méltóak-e a kérelmezők a támogatásra.

Végül az Alkotmánybíróság bővítése kapcsán a cikk szerzője megjegyzi, hogy Balsai Istvánt, Orbán hű emberét is beválasztották a testületbe, az új választási törvénytervezetről pedig megállapítja, hogy az „hosszú időre biztosítani fogja a Fidesz hegemóniáját”.

Az egyházak szabályozásával foglakozó harmadik Le Monde-cikk megállapítja, hogy a júliusban megszavazott új egyházügyi törvény jelentősen eltér a vallási közösségekkel előzőleg megvitatott szövegtől, s csak néhány közösségnek biztosítja a hivatalos egyházi státust, amelyből kizárja például a metodistákat. A törvény legvitatottabb cikkelye kimondja, hogy ,,az egyházi státus elismerésére nem bíróság vagy minisztérium, hanem a parlament kétharmados többsége az illetékes hatóság””.

Joseph Grieboski véleménye szerint „A magyar parlament által elfogadott egyházügyi törvény Európa legkorlátozóbb jogszabálya.” A nemzetközi elismerésnek örvendő vallásszakértő, aki részt vett a törvénytervezet beterjesztését megelőző vitákban, úgy látja, hogy ez a jogalkotási puccs „riasztó jelzés a demokrácia magyarországi állapotáról".

A roma kisebbség körében széles beágyazottságú evangélikus közösségek elítélik a törvényt, amely szerintük „a legnagyobb diszkrimináció, amely a bennünket üldöző kommunizmus bukása óta velünk történt”.