Lassú süllyedés
A Tárki a közelmúltban megismételte azt a 2009-es kutatását, amely megmutatta: a világ értéktérképén Magyarország zárt, magába forduló társadalomként a nyugati kultúrkör szélén helyezkedik el. Értékrendünkben igen alacsony szintű a bizalom, felemás módon vélekedünk a normaszegésről, és jelentős a paternalizmus, az igazságtalanságérzet. Az idei kutatás a főbb jellemzőkben megerősítette a korábbit. Miközben az álláspontok politikai táborok szerint tovább polarizálódtak, enyhén erősödött az állami intézmények iránti bizalom. Értékrendünkről BARÁT JÓZSEF kérdezte a Debreceni Egyetem Közgazdaság Tanszékének oktatóját.
- Kínos portrét rajzol rólunk, magyarokról a Tárki felmérése. Ön szerint a bizonyítvány melyik jegye a legszomorúbb?
– Talán az, hogy értékrendünk nem jó értelemben véve keleties, távol áll a fejlett európai országokétól. Elszakadva az eredményektől, igen sajnálatosnak tartom az eluralkodó hamis és álságos nemzettudatot. Tele vagyunk kisebbségi érzésekkel, amit a nemzetközi porondon kivagyisággal próbálunk kompenzálni. Rosszul látjuk helyünket a világban, erre pedig rájátszik a mostani politika, amely integrálás helyett megoszt.
- A nemzetközi gazdasági versenyképességi adatok Magyarország folyamatos lemaradását mutatják. Ez összefügg az értékrendünkkel, vagy csak a kormány teljesítményét minősíti?
– Összefügg. Valójában ugyanis nem az államon, hanem a piac működésén múlik, hogy egy-egy társadalom mennyire versenyképes, növekszik, fejlődik-e. Minden olyan törekvés, amely a piacot gyengíti, rontja a közös teljesítményt is. Magyarországon az emberek piacellenesek, azt tanulták: az államtól kell várniuk, hogy helyzetük jobbra forduljon. Manapság a kormányzó politikai elitnek és az államapparátusnak – legalábbis rövid távon – közös érdeke, hogy erősítse ezt az illúziót.
- Megint elkezdődött a választás előtti osztogatás. Mit gondol, újra bejön a régi trükk, amely már eddig is sok kárt okozott?
– A válaszért érdemes kicsit visszamenni az időben. Nálunk a Kádár-korszak a rendszer elemi szabályai szerint rossz, rendetlen szocializmus volt abban az értelemben, hogy nem vett el az emberektől mindent, ahogyan azt a Szovjetunióban tették. Ehelyett megpróbálta megvásárolni a hűséget vagy legalábbis a közönyt. A Kádár-rendszer idején mélyen beágyazódott az emberek gondolkodásmódjába, hogy a szabályokat valójában nem kell követni, semmi sem az, aminek látszik. A nyolcvanas években hamis piactudat rögzült: mindenkinek volt stabil megélhetése, és mellé a GMK-k, melléküzemágak, maszekolás világában a zavarosban is lehetett halászni. Az adórendszer ezt nem követte, minden játszma vesztese csak az állam lehetett, amely osztott annak is, aki jól számolt, meg annak is, aki rosszul. A magyar tehát jobban élt, mint lengyel vagy román kortársai, és ezt a vezetés – felelőtlenül – adósságból finanszírozta.
- Ez lett tehát a viszonyítási alap, amivel a rendetlen szocializmusból átzsilipeltünk a rendetlen kapitalizmusba?
– Igen, ezt a mentalitást örökölték az új rendszer politikusai is. Túlköltekezett Boross Péter, de Horn Gyula is az 1998-as választások előtt. A példát követte Orbán, és Medgyessy tőrőlmetszett kádáristának bizonyult az ötvenszázalékos béremeléssel. Ez végzetes volt, megint elindultunk az eladósodás útján. Egyedül 2010 kivétel, mert Magyarország már előtte tönkrement – kölcsönből sem lehetett adakozni. Most azonban sajátos helyzet van. Mert persze megint megkezdődött az osztogatás, csak éppen úgy, hogy ez a költségvetési hiányt ne befolyásolja. A Fidesz találmánya az, hogy nem a jövőt osztja szét, hanem a jelent – a máséból ad.
- A bankszektoréból, a közszolgáltatókéból. Az viszont illúziónak is gyenge, hogy a tőlük elvett pénzt nem nekünk, adófizetőknek kell majd megfizetnünk.
– Ki más fizetné meg? Mindezzel persze a jövőt is feléljük. Ráadásul máris vannak működési zavarok: el kell rendelni, hogy ki fogja a szemetet elszállítani a csökkentett díjért, a kormány számos veszteségfinanszírozó intézkedést hozott az egészségügyben, az önkormányzati szférában. Ez a jövőben fokozódik majd. De nem csak a külföldi tulajdonú ágazatok finanszírozzák a mostani elképzeléseket. A kormány a közép- és felső osztályt preferálja, s ezért mindannyian fizetünk, mint erre a személyi jövedelemadó kapcsán Virovácz Péter és Tóth G. Csaba is rámutatott abban a cikkben, amelytől a Tárki és az NGM is viharos sebességgel elhatárolódott.
- Pedig csak azt bizonyították számokkal, amit amúgy is tudtunk: az egykulcsos adóval a kormány a szegényektől elvett pénzt a gazdagok zsebébe tömte.
– Valóban van ilyen átcsoportosítás. Közvetlen módon a felső adókulcsok eltörlésével, közvetettebb módon pedig úgy, hogy a kieső adóbevételeket máshonnan kell pótolni. Fontos szociális, oktatási kiadások csökkentek, illetve a növekvő súlyú forgalmi adók túlnyomó részét is a szegényebbek fedezik.
(A teljes interjú a 168 Óra hetilap legfrissebb számában olvasható.)
