Lapajánló – A Tilla
Egy ismert arc a 168 Óra címlapján. Tilla filmrendező, show-man, sokak szerint egyszerűen celeb. Magáról azt mondja, nem volt nagyravágyó soha, a pénz sem érdekelte. A közéletről pedig az a véleménye: „Valami nem normális ebben az országban.” A hetilap digitális változatát lapozhatja végig.
Ezt egyébként sok egyéb írásunk is bizonyíthatja. Olvashatnak például Hunvald György börtönnaplójáról. A VII. kerület egykori baloldali polgármesterét bűnszövetségben elkövetett ingatlanpanamával, hűtlen kezeléssel, fiktív tanácsadással, milliárdos károkozással vádolták, majd harmincegy hónapos előzetes letartóztatás után jogerősen fölmentették. Most hihetetlen történetéről és zárkatapasztalatairól beszél a 168 Órában; börtöntársairól, arról, hogy nem akart bilincsben állni édesapja temetésén, és hogy az ügy kirobbanása után pártja azonnal elhatárolódott tőle. Hat évet elvettek az életéből, most jogi egyetemre jár, a harmadik diplomáját szerzi és perli az államot.
A vezércikk azzal foglalkozik, hogy ugrott a kétharmad. Lakner Zoltán szerint Veszprém bizonyítja, hogy Orbán támogatottsága megrendült.
A baloldali ellenzéki pártok által támogatott független jelölt győzelméről, a győzelem tanulságairól a 168 Óra közvélemény-kutatót, szociológust, jogászt és politikai elemzőt is kérdezett. Mindenkitől egy-egy mondat. Boros Tamás: „Van remény.” Vásárhelyi Mária: „Nem vagyunk manipulálhatóak.” Majtényi László: „Az ellenzéknek új arcokra és valószínűleg új szervezetekre van szüksége.” Závecz Tibor szerint egy másik esemény is közrejátszhatott: „A putyini barátkozás kiüthette a biztosítékot.”
Interjú készült a DK újraválasztott elnökével, Gyurcsány Ferenccel. Őszintén szólva nem kapott könnyű kérdéseket. Válaszolnia kellett például arra, miért volt hiba Pásztor Albert jelölése; nem életveszélyes-e sürgetni az előrehozott választást; nem több-e az ellenzéki oldalon a duma, mint a cselekvés. Az ellenzéki pártok konfliktusairól Gyurcsány azt mondja: „Méltányosságot, az egymással szembeni előítéletek elfelejtését, a törzsi háború befejezését javaslom mindenkinek.”
Merkel és Putyin budapesti látogatása után Orbán Viktor Lengyelországba ment, hogy beleszaladjon egy újabb pofonba. Erről Mészáros Tamás fejti ki véleményét. Álláspontja szerint Orbán nem mérte fel, micsoda vesszőfutásra számíthat Varsóban, amikor megkísérli bemutatni elhíresült pávatánca egy újabb sasszéját.
Interjú készült az Energiaklub közgazdász igazgatójával, Ámon Adával. Ő határozottan állítja, Pakson nem épül meg a második atomerőmű. Úgy gondolja, hogy a magyar kormány előbb-utóbb belátja: az országnak nem érdeke a beruházás. A magyar kormány belátóképességéről nem esik szó az interjúban.
Az Emberi Erőforrások Minisztériuma nyelvhasználati tanácsokat adott dolgozóinak, és azt ajánlotta, hogy a stadion szó helyett a „fedett sportlétesítmény”, a szegény, szegénység szavak helyett a „rászorultság” kifejezéseket használják. Erről az őrültségről cserélnek eszmét lapunk internetes vitafórumának résztvevői, és a minisztérium körleveléről írok én is azzal a címmel: Kórlevél.
Az útdíjról, a megyei matricákról beszélgettünk a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium államtitkárával, Fónagy Jánossal. A szórakoztatóan vitázó interjúban szóba kerül az is, hogy a média miként reagált az ügyre, de az államtitkár kijelenti: „Nem olvasok én már sajtót, csak azt teszik elém, amire reagálnom kell. Belekopik az ember.”
Egyre több, főként koszovói határsértő érkezik Magyarországra, ám nem akarnak itt maradni, mennének tovább. A Fidesz és a szélsőjobb bevándorlókról, veszélyről, terroristákról beszél, őrizetért kiált, ahelyett, hogy valódi megoldásokat keresne. Helyszíni tapasztalatokat akartunk szerezni, ezért munkatársunk, Pungor András leutazott a szerb–magyar határszakaszra. Riportjának címe: Hontalanok.
Írunk a világ talán legkülönlegesebb sorsú antifasiszta ellenállójáról, aki elévülhetetlen érdemeket szerzett az üldözöttek mentésében. Az embermentő neve: Albert Göring, aki azt mondta: „Köpök Hitlerre, a bátyámra, az egész náci rezsimre.” A bátyját egyébként Hermann Göringnek hívták, ő volt a Harmadik Birodalom második embere.
A magyar szociológia történetéről beszélgettünk Huszár Tiborral, akinek a napokban megjelent könyve a társadalomtudomány fejlődéstörténetéről szól. A szociológiát a mai kultúrpolitika a fölöslegesnek ítélt társadalomtudományok között tartja számon. Hogyan látja ezt a professzor, és mit gondol, miért csúszik a tudomány időről időre ellenzéki szerepbe? Válasz a 168 Órában.
Múltidő rovatunkban Heltai András a nácik aranyáról ír, Szelestey Lajos nemzetközi lapszemléje főként Orbán és az orosz gáz kapcsolatáról szól, a Nyugat-Európában érzékelhető antiszemitizmusról Aczél Endre ír a Glóbusz rovatban, Bódis Gábor pedig helyzetképet ad Koszovóból.
Végül még egy rövid írást említek, amelyben hírül adjuk, hogy most már több mint százezer like-olónk van a 168 Óra Facebook-oldalán. Sőt több mint egy éve vezetjük azt a toplistát, amely az olvasói aktivitás alapján rangsorolja a magyar közösségi média oldalait. Nagy Csaba azt írja: „Soha egyetlen közéleti Facebook-oldalnak nem volt annyi hűséges követője, mint nekünk. A közéleti média egyetlen más közösségi oldalának látogatói sem vesznek részt olyan aktívan az oldal életében, mint a hozzánk csatlakozók.” Úgy gondoljuk – és ezt már én teszem hozzá –, a világhálón is közel kerül egymáshoz a szerkesztőség és az olvasó.
