Kovács Zoltán szerint az relativizál, aki nem ismeri el Horthy Miklós érdemeit
A kormányszóvivőt még csütörtök este ültette le az ATV egy beszélgetés kedvéért, amelyben Orbán Viktor kijelentéséről kérdezték. A miniszterelnök szerdán azt mondta, Horthy Miklós „kivételes államférfi” volt, és neki is köszönhetjük, hogy mégsem temetett minket maga alá a történelem. Kovács Zoltán úgy nyilatkozott, nem az Orbán-kormány feladata, hogy történeti kérdésekkel foglalkozzon, de szakítani kell „az 50 év kommunizmusa alatt beégetett torz, marxista” felfogással.
Horthy érdemeinek elsöprése az igazi relativizálás
– mondta. Szerinte vannak olyan történelmi személyek, teljesítmények, amelyek „önmagukért beszélnek”, Horthy pályájának utolsó négy éve pedig nem jellemezhet egy egész életművet.
1920 és 1944 között volt Magyarország kormányzója. A történészi és a közgondolkodásban politikai hovatartozástól függően tartják a fehérterror fő vezérének vagy rendteremtő, konszolidáló államfőnek. A náci Németország általi megszállás, 1944. március 19. után is a helyén maradt, és lehetővé tette, hogy a magyar közigazgatás, a hadsereg, a karhatalmi szervek és a gazdaság folyamatosan működjenek a hitleri célkitűzések szolgálatában. A holokausztról való tájékozatlanságát állító tévhittel ellentétben legkésőbb 1943 tavaszától tisztában volt azzal, hogy mit jelent a zsidókérdés hitleri végső megoldása. 1944 júniusában nem lépett fel a gettók kialakítása és a deportálás ellen. Magyarországról ekkor már 440 000 vidéki zsidót deportáltak, közülük 370-390 ezren haltak meg. A mintegy 200 000 budapesti zsidó deportálását Horthy Miklós csak a szövetségesek normandiai partraszállásának hatására, valamint több külföldi államfő és a pápa figyelmeztetésére tiltotta meg.
„Ami a zsidókérdést illeti, én egész életemben antiszemita voltam, zsidókkal sohasem érintkeztem. Tűrhetetlennek tartottam, hogy itt Magyarországon minden-minden gyár, bank, vagyon, üzlet, színház, újság, kereskedelem zsidó kezekben legyen, és hogy a magyar tükörképe – kivált külföldön – a zsidó. Azonban, minthogy a kormányzat egyik legfontosabb feladatának az életstandard emelését tartom, tehát gazdagodnunk kell, lehetetlen a zsidókat, kiknek minden a kezükben volt, egy-két év leforgása alatt kikapcsolni, és hozzá nem értő, leginkább értéktelen, nagyszájú elemekkel helyettesíteni, mert tönkre megyünk. Ehhez legalább egy emberöltő kell. Én hirdettem talán először hangosan az antiszemitizmust, azonban nem nézhetek nyugodtan embertelenségeket, szadista, oktalan megaláztatásokat, mikor még szükségünk van rájuk” – írta még 1940. október 14-én egy gróf Teleki Pálhoz szóló levelében.
