Kiugrási kísérlet(ek)
Orbán Viktor kormányzása elmúlt tizenkét évében hatékonyan számolt fel minden belső lázadást – ebben nyitott új fejezetet Hegedüs Zsuzsa közéleti monodrámája. A retorziók vehemenciája rendre megmutatta: a Fidesz számára a legnagyobb veszélyt a kánontól eltérők, a belső kritikusok jelentik.
Mégis visszatérne Orbán Viktor mellé Hegedüs Zsuzsa, miután társadalmi felzárkóztatásért felelős miniszterelnöki megbízotti pozíciójáról a miniszterelnök tusványosi – egy ideig vállalhatatlannak tartott – fajkeveredési eszmefuttatása miatt. A szociológust állítása szerint az győzte meg, hogy a miniszterelnök az osztrák kancellár társaságában már arról beszélt: félreérthetően fogalmazott, valamint az ő nézőpontja a fajok keveredéséről „az egy kulturális, civilizációs pozíció”. Hegedüs szerint azt méltányolta, hogy Orbán korrigálta a korábbi „vállalhatatlan”, „tiszta náci” kijelentéseit. A lemondott társadalmi felzárkóztatási biztosnak ez alapján elfogadható, ha valaki civilizációs és kulturális értelemben különböztet meg fajokat.
Bár Hegedüs lavinát akart indítani kormánypárti körökben, végül egyedül találta magát a lejtőn alján. Hogy ez így történt, abban erősen közre játszhatott, ahogyan a nyilvánosság kezelte lázadását: az ellenzéki véleményformálók kárörömmel – néhányan csak minimális támogató megértéssel – fogadták Hegedüs kiállását. A kormányfőhöz lojális csoportokból pedig elindult a henger: Deák Dániel, a Nézőpont Intézet elemzője még elintézte annyival, hogy Hegedüs távozása „nem nagy veszteség”, valamint indokként felelevenítete az általa nem sokra tartott független médiumok által feltárt közpénzpazarló ügyeket vele szemben. Ennél keményebb volt G. Fodor Gábor politológus az általa vezetett 888-on, aki „árulónak” titulálta Hegedüst. E személetvilágba nagyobb betekintést is engedett, G. Fodor szerint „az árulás a legsúlyosabb politikai bűn”, valamint „a lojalitás nem függ attól, hogy igaza van-e a másiknak. Éppen azért politikai erény, mert akkor is fennmarad, ha esetleg a másik téved”.
De Hegedüs pálforgolódása csak múló nyárközepi liezon volt a NER történetének ősbűnéhez, főbűnöséhez képest. A Fidesz számára a kétségkívül legnagyobb veszélyt Simicska Lajos üzletember átállása jelentette 2015-ben. Orbán és Simicska múltját ugyanis nem csak a kollégiumi időkből származó barátság jellemezte, hanem politikai és gazdasági érdekközösség is. A már-már elfeledett pártszékház-ügy csak a nyitánya volt a sorozatnak, ami a Fidesz gazdasági hátországának stabilitását, illetve Simicska milliárdosi felemelkedését eredményezte. Mindketten tudnak eleget egymásról, hogy a másiknak fájjon annak megszellőztetése – emlékezzünk csak a sokak által várt, ám végül soha fel nem robbant „Simicska-atombombára” a 2018-as választási kampányban. Hogy melyik fél törte meg az alkujukat, érdekközösségüket, barátságukat, azt nem e cikk hivatott bemutatni.
Simicska lett a legfőbb áruló a Fideszben, a vele tartók pedig bűnrészesek. Az éveken át milliárdos közbeszerzéseket nyerő Simicska-birodalom cégei sorra vesztették el a zsíros megbízásokat, rendszeres versenyhatósági vagy adóügyi eljárásoknak voltak kitéve. Simicska Lajos családtagjai arról beszéltek a nyilvánnoságban, hogy megfigyelik őket az otthonuknál. Az oligarcha a Jobbik pártfogója lett a Fidesszel szemben, ami csak fokozta a Fidesz veszélyérzetét, egyúttal a vágyat a leszámolásra.
A teljes cikket a 168 Óra hetilap 2022. augusztus 4-én megjelent lapszámában olvashatja.
(Fotó: Soós Lajos/MTI)
