Ki fizette a CÖF bohócát?

- Gondolja, hogy a kormány meg akarta félemlíteni önöket is, amikor a norvég alapítványi pénzek miatt „ráküldték” a szervezetükre a Kehi ellenőreit?

– Talán úgy gondolták, ha az ellenőrzéssel lekötik az energiánkat, addig sem foglalkozunk mással. Tévedés, az elkezdett akcióink leállíthatatlanok. Úgy látjuk, hogy a magyar kormányzati kontrollnak semmi köze nincs a norvég adófizetők pénzéhez, amelyhez több hazai civil szervezet pályázat útján jutott hozzá, így mi is. Bár együtt kívánunk működni a kormánnyal, de kértük, mutassák be a jogszabályt, amelynek alapján a számonkérésre felhatalmazottnak érzik magukat. Mi ugyanis ilyet nem ismerünk.

– Sokan állítják: törvénytelen a kormányzati kontroll. Önök viszont mintha megérezték volna, hogy az egyéni képviselőjelöltek választási költségeinek elszámolásában súlyos szabálytalanságok lesznek. Ezért kérték, hogy a bíróság teremtse meg a számlák nyilvánosságát?

– Csak azt szerettük volna látni, hogy a tavaszi kampány ezernyi képviselőjelöltje mire költötte el a fejenként egymillió forintot. Ezt a kincstár nem tette lehetővé, ezért fordultunk bírósághoz. Más kérdés, hogy közben kiszivárogtatták: a jelöltek harmada képtelen volt elszámolni a pénzzel, ezért 200 milliót vissza kell fizetniük. Ez azonban hetekkel azután derült ki, hogy a próbapert megindítottuk. De továbbra is ragaszkodunk a számlák nyilvánosságához, mert látni szeretnénk, milyen visszaélések történtek.

– Van okuk feltételezni, hogy az Államkincstár vezetői falaznak a képviselőknek?

– Mi úgy látjuk, az állam olyan szabályt alkotott, amely rendkívül széleskörű mérlegelési lehetőséget, mondhatni önkényes mozgásszabadságot ad a kincstárnak. Az egyéni képviselők ügyében ezért is indítottuk el a próbapert. Más ügy a pártok kampányköltségvetése, mert ott maga a rendszer ad lehetőséget a visszaélésre. Emiatt meg az Állami Számvevőszékhez fordultunk.

– A törvény lehetővé teszi a számvevőknek, hogy megszorongassák a pártok pénztárnokait?

– Sajnos úgy lehetett nagyokat trükközni a közpénzekkel, hogy közben a pártoknak még jogszabályt sem kellett sérteniük. A kampányfinanszírozási törvény ugyanis nagyfokú szabadságot biztosított a költségek elszámolásra. Az SMS, a Seres Mária Szövetségesei például megtehette, hogy az államtól kapott 356 milliót a beszámolójuk szerint egyetlen tételre, „anyagi jellegű kiadásokra” fordította. Ehhez képest az LMP minden elköltött forintról beszámolt a honlapján. A törvény szerint minkét eljárás jogszerű. Az ilyen szélsőséges gyakorlatot lehetővé tévő szabály szerintünk rossz.

– Kiverte a biztosítékot, hogy a „bizniszpártok” négymilliárd forintnyi közpénzt kaptak, amiből önök szerint legfeljebb félmilliárdot költöttek a kampányra. Ezt hogy számolták ki?

– Elsősorban a nagy pártok költekezését figyeltük, a látható kampányeszközöket. Felmértük: mennyit költhettek plakátokra, hirdetésekre, járműreklámokra, szórólapokra, rendezvényekre, a közösségi médiában a megjelenésekre és saját honlapjaikra.. Ezeken a felületeken a kis pártok egyszerűen nem voltak jelen. Ezért állítjuk, hogy még fél milliárdot sem költhettek. A beszámolók szerint a Haza Nem Eladó Mozgalom Párt 27 millióért bérelt léghajót, 5 millióért ásványvizet vett, ami 80 forintos áron 62 ezer liter. A Zuschlag Jánoshoz köthető Új Dimenzió 40 millióért reklámfilmet csináltatott, 65 millióért közlekedett és sorolhatnám.

– Ezt önök nem hiszik el?

– Nehéz elhinni, mert nem életszerű. 62 ezer liter víz egy Békemenet-rendezvényen sem fogyna el. A 40 milliós reklámfilm túlköltése pedig 40 millió lehet. Amikor a Transparency önmagáról reklámfilmet készíttetett, akkor filléreket költöttünk.

– És ha számlát hoznak a 40 milliós reklámfilmről, meg a 62 ezer liter ásványvízről?

– Ezek a számlák és szerződések megkérdőjelezhetők.

– Gondolja, hogy a „bizniszpártok” ellopták a 3.5 milliárdot?

– Ilyet csak bizonyítékok birtokában lehet kijelenteni. Nem vagyunk politikai elemző szervezet. Ehhez ellenőrzés kellene, de a laza kontroll ezt aligha fogja kimutatni.

– Pedig nehezen hihető, hogy az adófizetők pénzét a kampányra fordították. A kamupártok – a jogszabályoknak megfelelően – megjelentették beszámolóikat, törvényt tehát nem sértettek, de a józan ész szerint itt valami nincs rendben. A törvény még a kampánypénzek elköltésének, illetve visszafizetésének kötelezettségét sem írja elő. Emiatt nem nehéz észrevenni, hogy a kis pártok színre lépésének bátorítása, anyagi segítése az ellenzéki tér megosztását célozta – és eredményezte. Talán a kétharmad sem lett volna meg, ha nem sikerül azt a néhány százaléknyi szavazót az ellenzéktől eltántorítani?

– Mint mondtam, nem vagyunk politikai elemzők, ezt az állítást sem megerősíteni, se cáfolni nem kívánom.

– Önök az ÁSZ-hoz fordultak, hogy az ellenőrizze a „kamupártokat”, és ezt kérte Gulyás Gergely, a kormánypárt szakpolitikusa is. Mégis lesz komoly ellenőrzés?

– Mi az összes hazai párt vizsgálatát kértük – amihez akár segítséget is nyújtunk –, mert szinte mindenütt visszaéléseket feltételezünk. A jobb érthetőség kedvéért: az LMP a kampányban 700 millió forint körüli összeget biztosan elköltött, ebből mindössze néhány képviselőt juttattak a parlamentbe. Ezek után bárki reálisnak tartja, hogy a Fidesz-KDNP – miközben a párt reklámjait mindenhol láthattuk – pusztán 883 milliót költött volna?

– Ez valóban aránytalannak látszik.

– Ezt mondjuk mi is. Nehéz elhinni, hogy csak 180 millióval több kellett a kétharmados győzelemhez. Számításaink szerint a Fidesz pártként 2 milliárd 780 millió forintot költött, s ehhez hozzá kell adni a CÖF és a kormány költéseit, ami plusz 1,1 milliárd. Tehát összesen közel 4 milliárdból nyert a jelenlegi koalíció. Ha messze nem is ilyen arányban, de túllépték az engedélyezett limitet a kormányváltók és a Jobbik is.

– Az el nem számolt milliárdok hogyan kerülnek bele a kampányfinanszírozás rendszerébe?

– Félő, hogy ebben is sok a közpénz. A mai napig nem tudjuk, hogy a CÖF a több százmillióba kerülő, kormánypártokat támogató bohócplakátos kampányát miből finanszírozta. Valószínűleg van benne közpénz is, a Polgári Magyarországért Alapítvány, tehát a Fidesz pártalapítványa támogathatta a CÖF akcióját. De a spekulációk szerint a közbeszerzések túlárazott szerződéseiből is rendre juthatott a pártok kasszáiba. A titkos óriásplakát-tarifák mögött pedig vélhetően az húzódik meg, hogy egyes állami cégek – a Posta, az MVM stb. – valós reklámüzenet nélküli plakátokat jelentetnek meg, amivel feltőkésítik a reklámcéget. Ezek az óriásplakátos vállalkozások aztán tudnak elvtelen, és szabálytalan kedvezményeket biztosítani a hozzájuk közelálló kormánypártoknak. Tehát valószínű, hogy áttételesen közpénzek vannak a kampányfinanszírozásban.

– A szabálytalan, esetleg illegális kampányfinanszírozás a pártok erkölcsi megítélését nem rontja?

– A választópolgárok elítélik ugyan a korrupciót, de a gyanú önmagában még nem elegendő a pártpreferencia megváltoztatásához.

– Gondolja, hogy az ÁSZ elfogadja az önök logikáját, számításait és alaposan megvizsgálja, szükség esetén fel is jelenti a kis és nagy pártokat, miközben az elmúlt 25 évben ez egyszer sem következett be?

– Ezt mi is tudjuk, most mégis bízunk abban, hogy az ellenőrzésre feljogosított és kötelezett intézmény eleget fog tenni a feladatának. Bár a számvevőszék valóban nem nyomozó, hanem csak ellenőrző hatóság, de rendkívül széles jogosítványokkal rendelkezik. Így gyanú esetén feljelentést is tehet. Eddig persze nem tett, ezért a rendőrség és az ügyészség sem ártotta bele magát a politika ellenőrzésébe.