Itt tartunk

– Az egyik meg fogja támadni a másikat – jósolja egy liberális Nostradamus az SZDSZ küldöttgyűlésén.

Sejtjük, kik mennek majd ölre: egy neten terjedő videón valakik SS-egyenruhát montíroztak Kókára, Fodorról pedig azt suttogták, hogy kilép az SZDSZ-ből, és új pártot gründol. Eddig csak a háttérben dörögtek a nagyágyúk, békésnek látszott a másodvonalbeli elnökjelöltek kampánya.

A fodorista újságíró, Retkes Attila jól megfért a kókista Badacsonyi Szabolcs kórházigazgatóval, és mindketten szívelték Weinek Leonárd zuglói polgármestert. Siófokon és a kertévékben megújult párthazát vizionálva lapogatták egymást. Morajlik a fővárosi pláza, ahol a jövendölés szerint rövidesen liberális lesz liberálisnak a farkasa.

Az egyik küldött még Fodor Gábor mandátumbúcsúján csámcsog, egy másik azon sopánkodik, hogy Kóka odaszíjazta magát a frakcióhoz.

– Vajon elegen leszünk? – ezzel kezdődnek és zárulnak a diskurzusok.

Jogos a félsz, hiszen darab idő óta ellentétes, fodorista és kókista válaszok születnek arra az egyszerű alapszabály-értelmező kérdésre: vajon régi küldöttekkel lehet-e új elnököt választani? Ha nem, akkor pusztán úri huncutság küldöttgyűlésre járni. Végül csak összeverődik a többség. Talán mégis lehet?

– Kókáék vétózni fognak – jön az újabb fóbia.

Korteshajrá a javából

Biztos, ami biztos: Retkes haptákban standupol a kisebbségi nikotinisták két négyzetméternyi kalodájában. Doktor Badacsonyi körbevizitel, és sebtiben megérint minden vállat, a brillantinsérós Weinek pedig küldöttenként veti panyókára a nemzeti gondolatot. Kortershajrá a javából.

Csak az öregek hiányoznak: se Kuncze, se Pető, se Magyar. Eörsi Szicíliában, vitorlázós fotókkal bombázza ismerőseit egy közösségi szájton. Csupán a Fodor-párti Demszky és Szent-Iványi maradt mutatóba a rendszerváltó elitből.

– Ne most szavazzunk az elnökről! Tisztújítási bohózat helyett előbb új program kell – javasolja Hörömpöli Kálmán, Zugló elnöke.

A nógrádi Losonczi Tamás is helyesel, de a többség azonnal elnököt akar, és gyors agóniát.

Fodor jön. Elköszön. Nincs benne indulat. Ő most „elkeseredett, szomorú, megrendült”.

Kókához szól a j’accuse. Az elnök – mármint ő – hiába találta ki tavaly a tutit, a szakértői kormány ötletét, a kókista képviselőcsoport rögvest megtorpedózta.

Kire száll az átok?

– A liberális frakció fél évvel hosszabbította meg a kormány agóniáját – vádol, és az SMS-ező Kókára pislog. Csak hogy mindenki értse, kire száll a fodori átok.

Aztán zárulni látszanak a panaszcsapok: inkább felajánlja mandátumát a következő elnöknek, hogy ne ismétlődhessen meg az, ami az ő elnökségét is romba döntötte.

Felelősséget vállal, de magával rántja a régi elnököket: hiba volt az 1994-es koalíció, Medgyessy D-209-es botránya után a kormányban maradás, a 2006-os rendőrattak dicsérete.

– Miről beszél? – feliratozza halkan egy régi SZDSZ-es. – Tavaly decemberben Fodor jelentette be a frakciónak, hogy meg kell szavazni a költségvetést. Aztán kiszivárogtatta, hogy mi döntöttünk. Pedig nem is voksoltunk.

A képviselőcsoport egyetlen ügyvivői testületi döntéssel sem ment szembe. A szakértői kormány ötletét sem mi fúrtuk meg. Fodor látta, hogy a párton belül népszerűtlen a javaslat, inkább ellépett tőle. Az az igazság, hogy Kóka jól dolgozik, de borzasztó, ha kiáll a kamerák elé. Fodor nem tesz semmit, ám jó médiaember. Ha mindenért a régiek a hibásak, miért nem teljesültek Fodor vállalásai? Hol az öt százaléknál nagyobb párt, a politikai nyitás? Hány egykori SZDSZ-es politikust csábított vissza?

A kókisták szerint Fodort éppen a saját drukkerei buktatták meg. Kitáncolt az ügyvivők közül Gulyás József, Béki Gabriella, Léderer András.

Szavazás előtt még kampányolnak kicsit a jelöltek. Retkes mereven szónokol: szerethető, gyakorlatias SZDSZ-t szeretne. Aztán kitör belőle a zenekritikus:
– Olyan liberális pártot szeretnék, amelyben, akár egy szimfonikus zenekarban, a koncertmesterre ugyanolyan szükség van, mint a fagottosra vagy az üstdobosra.

Badacsonyi könnyűzenében utazik. Mosolygós, liberális nosztalgiaképeket mutat: Kis Jánost verik a rendőrök, Konrád, Mécs, Demszky mutatja az utat.
Közben bömböl a Homonyik Sándor-dal: „Sose búcsúzz el, minden új nap egy új remény.”

Végül jelzi: most megmutatja, milyen pártot szeretne. A fotók ugyanazok, csak a melódia más:
„Waterloo.”

Telitalálat.

Weinek sem akar kimaradni a zenebutikból:
– A Titanic zenekara álságosan ugyanazt a dalt játszotta a hajó süllyedésekor, mint korábban.

Értsd: változnia kell az SZDSZ-nek.

Voksolás jön a korteskakofónia után. Retkes győz. Zene, kézfogás, kípszmájling – ahogy illik. A fodorista elnök a színpadról ügyvivőket javasol, csapatot hirdet...
És bosszút áll, kinyírja az ellentábor vezérét:

– A frakció állam volt az államban. Megkérem Kóka Jánost, hogy a lehető legrövidebb időn belül mondjon le a képviselőcsoport vezetői tisztségéről.

Vörös Kóka arca. De Retkest nem lehet megállítani, feltörli a frakcióvezetővel a padlót:
– A küldöttgyűlés szimpátiaszavazással erősítse meg a javaslatot!

A többség Kóka távozása mellett voksol. Üdvrivalgás: kiűzték a gonoszt. Fodor a háttérben elégedetten mosolyog: embere megtette, amit kell. Kisgazdás már a virtus. Súgva kérdem Kókát:
– Lemond?

Megbántva mosolyog, fejével nemet int, aztán magányosan s gyorsan távozik.

– Jánost megalázták. Ez eddig nem volt divat a pártban – bosszankodik a háttérben egy régi motoros.

– Bátor tett – értékel a színpadon Demszky, és sokadszorra istenuccse megfogadja: 2010-ben nem indul a főpolgármesteri posztért.

Kéri, vonuljon hát vele mindenki vissza: Kuncze, Pető és Magyar is.

– Hova menjenek még? Ha még hátrébb lépnek, leesnek a térképről – csóválja a fejét egy ősz liberális.

Középpárt NB III-sokkal

Közben Retkes sajtótájékoztat. Bocsánatot kér mindenért: az arrogáns stílusért, a korrupciós ügyekért, azért, hogy nem foglalkoztak eléggé a határon túli magyarokkal, hogy magára hagyták a vidéket.

– Vagyis az összes hamis sztereotípiát igazolja ezzel – sóhajt a másik tábor.

Sebaj, tovább száguld a Retkes-úthenger! Behajt a kormányzati porcelánok közé is: azt mondja, nem támogatja a Bajnai-kabinetet. Jó döntések mellé esetleg odaáll, de az SZDSZ ellenzéki párt lesz. Az új elnök protezsáltjai lesznek az ügyvivők. Csupa ismeretlen arc.

– Hogyan leszünk középpárt az NB III-asokkal? – kételkednek sokan.

És még este megkezdődnek a kilépések. Weinek Leonárd kezdi a sort.

– Elegem van. Ebben a pártban csak a hatalmi harcról lehet beszélni, a közpolitikáról nem – magyarázza.

– Gondolkodunk a következő lépésen. Ez lehet egy új párt is – súgják a régi liberálisok.

Vége a napnak, már rég meghalt az SZDSZ. Posztumusz kapott új elnököt.