Iskolapéldák

– Támogatják a kilencosztályos iskola bevezetését?

– Mendrey László: Én igen, az átállás azonban nem megy azonnal.

Horn György: Az iskola rettenetes hely. Ám attól igazán rettenetes, hogy a tanárok 45 percenként váltják egymást. Szakmailag én a hatosztályos, osztálytanítós rendszert támogatom. Ha ez belefér a kilenc évfolyamos koncepcióba, akkor mellette vagyok. Különben nem. Az egészségügyben régi szabály, hogy lázas beteg nem operálható. A köznevelés rendszerében most olyan súlyos bajok vannak, amelyek kétségessé tesznek minden rapid beavatkozást.

M. L.: Pedig itt életmentésről volna szó, csak nem szabad elkapkodni. Ez tény.

H. Gy.: Amúgy a kilencvenes években, amikor ugyanez a vita zajlott a Nemzeti Alaptanterv kapcsán, én a tízosztályos rendszerben gondolkodtam.

– Csakhogy abban az időben tartott ettől a változástól a szakma. Miért?

H. Gy.: Az 1996-os NAT 6+4+2-es iskolaszerkezetet tervezett. Ez ütközött a középiskolák érdekeivel, hiszen kettévágta volna az addigra kialakult négyosztályos gimnáziumokat. A kérdés ezért lekerült a napirendről.

– A finneknek harminc év kellett a kilenc évfolyamos alapképzés elindításához, a lengyeleknél pedig hat-hét esztendő csupán a szakmai előkészítésre és a döntésre.

H. Gy.: A finn rendszer megalkotása sem csupán harminc évbe tellett. A magyar példával könnyebb megérteni az egészet. Magyarországon az intézményi autonómia bevezetése annak idején földúlta az egész iskolarendszert, ugyanakkor felgyorsította a változásokat. A finneknél ez fordítva történt: előbb születtek meg a központosított döntések, s később kaptak autonómiát az iskolák. A lengyeleknél is így zajlott: egy határozott központosítási döntés volt mindennek az alapja.

M. L.: Azért szögezzük le: a kilenc évfolyamos iskola nem azt jelenti, hogy a nyolchoz egyet még hozzácsapunk. Megpróbálták a szlovákok, meg is buktak vele. Kilenc évfolyamos alapképzésről beszélünk, amelybe beleférhet a hatosztályos, osztálytanítós rendszer is, a plusz három évben pedig megjelenhet a többi pedagógus. Ez nyilván megváltoztatja az iskolaszerkezetet, a gimnáziumoktól a szakképzésekig.

H. Gy.: Mindenesetre a döntésnek az iskolaszerkezet átalakításáról nagyon határozottnak kell lennie, a bevezetésnek pedig alaposan átgondoltnak.

– Másként közelítsünk: mivel voltak elégedetlenek a lengyelek, hogy úgy döntöttek, a nyolc évfolyamos alapképzést átformálják?

H. Gy.: Az, hogy kilenc vagy tíz évfolyam, lényegtelen...

– A lengyeleknél konkrétan kilenc.

H. Gy.: Ez igaz. Szóval az iskola 19. század végi alapfunkciói jócskán megváltoztak. Más típusú iskolaszerkezet szükséges. Például már nem csak az írás, az olvasás, a számolás tartozik az alapkészségek közé. Ide soroljuk a szociális kompetenciákat, a tanulási képességek egyéb elemeit, a kommunikációt, az eszközhasználatot, a nyelvet, az együttműködést, a versenyt. Ehhez nem elég „a tanár tanít, a tanuló tanul” alapstruktúra. Itthon sem.

M. L.: Azzal egészítem ki, hogy míg az első Orbán-kormány Pokorni Zoltán miniszterségével még önálló, alkotó embereket akart nevelni, addig a második Orbán-kormány már alattvalókat. Egyszer Hoffmann Rózsától valaki megkérdezte, mit gondol, elégedettek-e a munkájával pedagógusok. Azt válaszolta: egyetlen szempont fontos, hogy a miniszterelnök elégedett legyen. Látványosak is ennek az „eredményei”: szemmel láthatóan gyengülnek a magyar diákok a kompetenciafelméréseken.

– A PISA-tesztekre gondol?

M. L.: Igen.

– Az UNICEF legutóbbi felmérése szerint pedig sokkal kevésbé boldogok a magyar gyerekek, mint észak-európai társaik. Miért érzi magát rosszul a magyar gyerek az iskolában?

H. Gy.: Összetett kérdés ez. Arról van szó: a tömegoktatásban – szétrobbantva a polgári társadalom életét – az állam vált megrendelővé, és az iskolát munkahelyként kezdte kezelni, besorozva a diákokat a tankötelezettséggel már hatéves kortól. Mindez a 19. század végén történt, tehát nem az Orbán-kormány indította. Ez a „munkahely” a középiskolások számára ma is erős frusztrációt okoz, függetlenül Orbán Viktortól.

– Mi okozza?

H. Gy.: A kamaszkor gyötrelmes időszaka az életünknek, tele bizonytalansággal. Minden akkor van először az életünkben. Először ütközünk szabályokba, ekkor ébredünk társadalmi öntudatra.

– Ezt az iskolákban is tudják a szakemberek.

H. Gy.: Tudják, csakhogy maga az iskola ebben semmilyen módon nem segít. Csökkentheti a neurózist, a feszültségeket, de ettől még az iskola „rossz hely” marad.

– A diákoknak az AKG is „rossz hely”?

H. Gy.: Ön is tudja: arra törekszünk, hogy ez minél kevésbé legyen így. De bármelyik középiskolát vehetjük példának a magyar oktatási rendszerben. A középiskolai tanárnak – függetlenül az Orbán-kormánytól vagy bármitől – 24 kötelező órája van. A 24 kötelező órában az egy tantárgyra jutó óraszám nem éri el a hármat. Azaz a középiskolai tanár 8 osztályban tanít 30-30 gyereket hetente háromszor. Deréktól fölfelé látja őket. Lehet ő a legjobb fej a világon, akkor is csak tantárgyat tud tanítani. A gyerekek számára ez egy monoton mechanizmus.

– Felmérésre hivatkozhatok: a finn gyerekek szívesen járnak iskolába.

H. Gy.: A finneknél miért kevesebb az öngyilkosság? Mélyebb történeti, társadalmi okai vannak ennek. Nem pusztán az oktatási rendszeren múlik.

M. L.: A gyerek, az gyerek. Képes magát jól érezni rossz helyzetekben is. Elméletileg nálunk is lehetne vidámabb hely az iskola. Hogy mégsem az, abban nekünk, felnőtteknek óriási a felelősségünk: nem tudjuk magunkat függetleníteni a külső társadalmi helyzetektől. Pedig kellene. Bár ismerek olyan iskolát, amelynek a jelmondata: „A gyerek nem az életre készül, hanem él.”

H. Gy.: Igen, az AKG alapelve ez.

M. L.: Nem véletlenül mondtam. Azt gondolom, a boldogtalan, frusztrált, szolgalelkű pedagógus boldogtalan, frusztrált, szolgalelkű gyereket fog nevelni. És ez így marad egészen addig, amíg nem kapják vissza a szabadságukat azok, akik a társadalom egy jelentős csoportjával, a gyerekekkel foglalkoznak.

– Kicsit felmentésként hangzik ez, nem gondolja?

M. L.: Nem.

– Pedig felmenti a pedagógusokat, mondván: nem tudnak mit tenni, hiszen elvették a szabadságukat.

M. L.: De ez nemcsak a szakmánkra vonatkozik, hanem az egész országra. Nézze meg: bármit keresztül tud vinni rajtunk a hatalom, már morgás sincs. Nem tudom, mikor telik be a pohár.

– Nem aggasztja a pedagógusokat, hogy ellenőrizni fogják őket?

H. Gy.: Innen üzenem nekik: ne aggassza őket! Ugyanis ez sem fog működni. Hiszen az egész rendszer nem működik.

M. L.: Somogyi László, a budapesti Berzsenyi Dániel Gimnázium igazgatója, aki két évvel a nyugdíjazása előtt felmondott, azért ment ki Strasbourgba, mert a franciák a segítségét kérték: szeretnék decentralizálni saját iskolarendszerüket. Rájöttek, másként működésképtelen az oktatásuk.

H. Gy.: Legyünk tisztában azzal, hogy itthon is mindenki pontosan tudja: ez az iskolaszerkezet nem tartható fenn tovább. Nem véletlen, hogy Balog Zoltán miniszter az idei tanévnyitót Hejőkeresztúron, egy alternatív projektekben gondolkodó iskolában tartotta. Még abszurdabb az egész: a magyar kormány központilag akar alternatív fejlesztési programokat készíteni!

– Vagyis: az állam akarja kitalálni, hogy Mendrey László vagy Horn György mit csináljon?

H. Gy.: Pontosan. De nem fogom hagyni magam.

M. L.: Én sem. Központi irányítással nem fog sikerülni a „modernizáció”. Hiába tart Balog Zoltán egy projektalapú iskolában tanévnyitót, hiába beszél arról, hogy van „szeretetteljes szegregáció”, ez szemfényvesztés.

H. Gy.: Legyen kevesebb a tananyag? Fejlesszenek központilag? Mondják meg a szakemberek, mi kell? A dolog nem így működik. Nincs olyan, hogy valaki kitalálja a tuti jó iskolát, és akkor azt majd meg kell csinálni. Nincs olyan, hogy akkor holnaptól kevesebbet kell tanítani. Szerintem az Alternatív Közgazdasági Gimnázium nagyon jó iskola, de isten óvjon attól, hogy ezt bevezessék államilag. Nem azért, mert nem gondolom jónak a projekt- vagy a patrónusi rendszert, hanem mert egy csomó egyéb szempont is van.

– Hiszen sokféle gyerek van.

H. Gy.: Igen, bizony, különbözünk egymástól. Miközben vannak egyértelmű kategóriák: nem lehet antihumánus, nem lehet alkotmányellenes egy iskola.

M. L.: De azért a kilenc évfolyamos iskola megoldás lehet.

– Mert lehet jól csinálni. De nem úgy, hogy az unalom egy évvel tovább tartson!

M. L.: Ez a lényeg. Bevált a finneknél, ez kiderült. Persze a pedagógusokra kellene hagyni, hogy milyen szerkezetben induljon el az átgondolt változás. Ehhez viszont előbb vissza kell kapnunk a szabadságunkat.