Indul a gőzhenger

- Nyílt levelükben nehezményezik, hogy fideszes politikusok Gyurcsány Ferenc elleni eljárással fenyegetőznek. Legutóbb Kövér László minősítette Gyurcsányt „politikai bűnözőnek”, hozzátéve: amíg „nem tűnik el a közéletből”, a Fidesz nem tekinti a szocialistákat demokratikus szervezetnek. Tiltakozásuk voltaképpen hűségnyilatkozat Gyurcsány mellett?

– Jobb szerettem volna, ha meg sem említjük Gyurcsány Ferenc nevét.

- Miért?

– Tény: a Fidesz leszámolásának, bosszúhadműveletének Gyurcsány az első számú célpontja. Ő meg is üzente blogjában: lőjenek rá, kibírja, s bármikor kész lemondani a mentelmi jogáról. A Fidesz még jót is tesz Gyurcsánynak, hiszen a hajtóvadászattal a baloldal mártírjává emeli őt. Még nemzetközi szinten is. Csakhogy túlmutat Gyurcsányon a „politikai boszorkányüldözés”. Kövér László szavaiból nyilvánvaló: a fideszes politikai inkvizíció a baloldal totális megsemmisítésére irányul. Leterítheti az egész magyar jogállamot.

- Tiltakozásukban azt is írták: a negyvenes évek végén a politikai rivális likvidálásával indult a demokrácia felszámolása. És most hasonló a célja a Fidesznek is.

– Átéltem az 1948-as „fordulatot”, amelyet koholt politikai perek követtek, az ellenfélnek a közéletből való erőszakos eltávolítása. Szellemi terrorhoz, rémálomhoz, diktatúrához vezetett. Tiltakozásunk így sokkal inkább a magyar demokrácia védőbeszéde. De azért fontosnak tartom megjegyezni: amikor Orbán Viktor megnyerte a választásokat, én minden esélyt megadtam neki magamban. Reméltem, hogy bizonyítja: ő az én miniszterelnököm is lehet – dacára az eszmekülönbségeknek.

- Noha Orbán már előzőleg elég világosan kijelölte a jövőt egy „centrális politikai erőtérben”, amely – miként mondta – a „maga természetességében” képviseli a nemzeti ügyeket, vita nélkül.

– Hát épp ez az: alighogy hatalomra került a Fidesz, mindjárt meg is mutatta a „maga természetességét”. Demagógia-nagyüzemük futószalagon szállítja a populista paneleket. Például: győzelmükkel Magyarország – két évtized után – „végre visszanyerte az önrendelkezés jogát”, ráadásul „forradalommal”. Mi ez, ha nem a demokrácia kifordítása? A baj az, hogy a hamis sugalmazásaikra napok alatt új rendszert építettek. „Centrális hatalmukat” körülbástyázták szimbolikus és valóságos intézkedésekkel. Akár az önkormányzati választás jogszabályainak, az alkotmánybírák jelölésének, a médiának az egypártos átalakításával.

- Hivatkoznak a választók kétharmados akaratára.

– Én pedig azt gondolom: ha az, akinek a parlamentben többsége van, nem vesz tudomást azokról, akik nem rá szavaztak, akkor az egypárti uralom. Ezt nevezzük diktatúrának. Márpedig a Fidesz rapid módon erőmonopóliumot teremtett – kiiktatva a társadalmi diskurzust, a demokrácia ellensúlyait és fékeit. Pártkatonáit léptette elő a jogállam kontrollintézményeinek vezetőivé is. Ha pedig nincs valódi kontroll, nincs demokrácia sem. És tegyük hozzá: közjogi szerepet, a parlament elnöki székét kaphatja az a Kövér László, aki a baloldalt „antidemokratikusnak” tartja. Vajon mit fog tenni a pulpituson? Lecsengeti a szólásra emelkedő szocialistákat?

- Múlt héten Szijjártó Péter közleményt adott ki, amelyben azt írta: „Továbbra is harcolni kell a Gyurcsány-korszak ellen, mert az újra és újra vissza akar térni.” Ön ezt miként értelmezi?

– Cinikusan úgy: mégsem sikerült a „forradalmuk”. Komolyra fordítva: ugyan a miniszterelnök akkor épp nyaralt, a személyes szóvivője mindig az ő szószólója. Vagyis a „harc” – kormányhadüzenet. A Fidesz már nem is leplezi: nincs programja azon túl, hogy az ellenfelet meg kell semmisíteni.

- Nem gondolja, hogy Szijjártó szövege szintén a negyvenes évek végét idézi? A Rákosi-diktatúra egyik jelmondatává vált: „Pártunk résen áll, és tudja a kötelességét.” Akkor hangzottak el ilyen beszédek: „A demokráciának gondoskodnia kell arról, hogy a csatát vesztett reakciót módszeresen kiszorítsuk. Éberen őrködünk, hogy ne szervezkedhessenek.”

– Pontosan: mintha azoknak a szelleme kísértene, akik annak idején diktatúrába kormányozták az országot. Épp ezért minden demokrata, aki jogállamban akar élni, kritikus válaszúthoz érkezett: hagyjuk-e, hogy az uralkodó rezsim a régi-új pártállami „tézisekkel” a demokráciát velünk együtt felszámolja? Saját jogállamunkért mindannyian felelősek vagyunk, nekünk kell megvédeni azt.

- Alig százan írták alá a tiltakozó levelüket. Nem kevés ez a véderő?

– Azóta is egyre többen csatlakoztak a tiltakozáshoz. És ez nem pusztán értelmiségi kiállás, tágabb annál: civil felelősség. Minél elvadultabb lesz a Fidesz, minél több a retorzió, annál többen fordulnak majd ellene. Különben beszédes a mérvadó konzervatív jobboldali értelmiségiek hallgatása is.

- Ön mit „hall ki” ebből?

– A vihar előtti csöndet. Most hallgatnak, mert nem rajtuk csattan az ostor. De ami most történik, az legalább annyira sérti a hithű konzervatívokat, mint a balliberális értelmiségieket. Bízom abban: a demokrácia vesztes hívei előbb-utóbb a politikai depressziójukból is kilábalnak.

- Miközben hallani olyan szocialista párti megjegyzéseket is: az MSZP veresége a baloldali értelmiség kudarca. Holott az MSZP az utóbbi években inkább csak pusztította szellemi táborát. Eltávolította magától az értelmiségieket, nem hallgatott rájuk, viszont elvárta tőlük a politikai támogatást.

– Ebben egyetértek önnel. Ám a demokrácia óráját nem a szocialista párthoz kell igazítanunk: a baloldali értelmiségnek nem arra kell várnia, mikor eszmél az MSZP. A kijózanodás ideje viszont eljött azzal, hogy a sok demokráciadeficit összegződött. A Fidesz csupán hatalomtechnikailag készült fel a kormányzásra, semmiféle szakmai elképzelése nincs. Gondoljon csak bele: „államcsődöt” vizionáltak, majd gyorsan kihirdették 29 pontos programjukat, amely viszont nem áll össze egységes pénzügyi-gazdasági koncepcióvá. Hasonló a javaslatuk a médiatörvény módosítására is: szakmaiatlan tákolmány, s pusztán erőből akarják átvinni az Országgyűlésen. Magyarán: bár a kormánypárt mindent megtesz a jogállam korlátozásáért, a betonfalakon rések is keletkeznek. És nem mindegy, ki tör át rajtuk. A társadalmi elégedetlenséget pillanatnyilag leginkább a Jobbik tudja kihasználni. Az MSZP már a kampányban sem ismerte föl, hogy a magyar alkotmányosság szerint ellenzék akkor létezik, ha egy pártnak megvan az egyharmada plusz egy mandátuma a parlamentben. Inkább presztízskérdést csináltak abból a szocialisták, hogy miniszterelnök-jelöltet állítsanak. Akivel semmi esélyük nem volt az egyharmad megszerzéséhez.

- És mindebből mi következik?

– Hogy az MSZP ma nem jelent valódi ellensúlyt a Fidesszel szemben. Látszik az is: a szocialista párt megújulási törekvése mindaddig csak kozmetikázás marad, ameddig a nagy öregek saját képmásukra akarják formálni az utódaikat. Ugyanakkor ésszerű lehetőségnek tartom, hogy kialakuljon egy progresszív, merész, innovatív szellemiségű balliberális mozgalom. Nem az MSZP ellenében – hiszen az ő tradicionális és hű táborára is szükség van –, hanem mellette. Meggyőződésem: csakis a demokratikus erők összefogásától várhatjuk a Fidesz-gőzhenger megállítását.