Ilyenek vagyunk

Mészáros Tamás véleménye szerint a kormányfő „megértette, hogy a magyar alapvetően nacionalista, áhítja a paternális gesztusokat, vezérre vágyik, és lenézi a nála szegényebbet”. (Nemzeti bogrács, 2013. augusztus 8.) Szeretném írását kiegészíteni egy idézettel.

Mielőtt erre rátérnék, hozzáteszem a nemzeti karakterhez a passzivitást. A közvagyon igazságtalan újraelosztását, a megszorító, jövedelemcsökkentő intézkedéseket, vagyonlenyúlásokat, képtelen hazugságokat, az érthetetlen vagy nagyon is érthető vagyongyarapodásokat, basáskodó polgármestert, a presztízsberuházásokat a társadalom, a közvetlenül érintettek békésen tűrik, legalábbis közömbösen szemlélik. Pártok, civil szervezetek, érdekvédők tiltakoznak ugyan, de akiket érint, azok többnyire csendben vannak.

Cselekvés helyett magyarázatok. Féltem az állásomat, családom van, kerülöm a konfliktusokat, csak ennél rosszabb ne legyen, a kétharmad ellen úgysem lehet tenni semmit, nem érdekel a politika.

És az idézet Kosztolányi Dezső Kínai kancsó című novellájából. Kérném az Olvasót, hogy a „gazdag ember” helyébe képzeljen tetszése szerint személyt, társadalmi csoportot, szervezetet.

„Nem vetted észre, hogy azok, akik ma élnek, a gazdag embert úgy tisztelik, úgy imádják, mint Istent? Boldogok, ha jó hozzájuk, de akkor is boldogok, ha kegyetlen, embertelen és komisz, ha tiporja és rugdalja őket. Maguk se tudják, hogy miért tisztelik, imádják a gazdag embert. Nyilván azért, ő maga ő, mert ő a gazdag ember. Mindent tőle várnak, igazságot, becsületet, életet. Legyünk őszinték, mi is ilyenek vagyunk. A gazdag embert olyan titokzatos varázs övezi, olyan túlvilági dicsfény, olyan csodálatos lény ő, hogy amihez hozzáér, az menten arannyá, áldássá válik. Igen, igen, a gazdag ember Istenhez hasonló. Ezen a földön a gazdag ember az Isten.”

Láng Róbert
Budapest