Hogy mi van?

Azt állítja a Heti Válasz
(címlapján!), hogy vérvád érte Jeszenszky Géza oslói nagykövetet, a Corvinus Egyetem volt tanárát, amiért „évekkel ezelőtt utalást tett egyes romák szexuális szokásaira”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a bírálat, a tiltakozás, vagy ahogy a lap írja: „nemzetközi hisztéria” nem vérvád. Ha valaki ezt állítja, éppenséggel kifordítja a szó valódi értelmét, hiszen a vérvád foglalt kifejezés: emberáldozatra, rituális gyilkosságra vonatkozik, és csakis a legszélsőségesebb rasszisták jönnek elő vele. Jeszenszky ellen természetesen senki nem emelt semmiféle vérvádat, és nem fajgyűlölők, hanem antirasszisták tiltakoztak a nagykövet általuk feltételezett rasszizmusa miatt. Ami lehet helyes vagy helytelen, netán hiba, a vérvád emlegetése azonban bűn.

Azt állítja Kósa Lajos,
a Fidesz ügyvezető alelnöke (a köztévé Ma reggel című műsorában), hogy elgurult a gyógyszer Brüsszelben, mert az Európai Bizottság 2014-re ismét a magyar deficit növekedését jósolja. Szerinte Olli Rehn pénzügyi biztos elődje, Joaquin Almunia „végigasszisztálta a Gyurcsány-kormány hazudozását, azt mondta, hogy minden rendben van a magyar költségvetéssel.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem asszisztálta végig, akár hazudozás volt, akár nem. 2005 szeptemberében például Almunia Budapesten járva arra figyelmeztetett, hogy az autópálya-építés kiadásait be kell számítani a költségvetésbe. Két hónappal később azzal fenyegette meg Magyarországot, hogy elveszítheti a strukturális alapokból érkező pénzügyi támogatást, ha továbbra is magas szinten tartja a hiányt. 2006 októberében Almunia javaslatára az európai pénzügyminiszterek tanácsa, az Ecofin felszólította a magyar kormányt, hogy csökkentse a deficitet, különben sor kerülhet a kohéziós alap támogatásainak megvonására is. 2008 novemberében pedig ugyancsak Almunia közölte, hogy a 20 milliárd eurós IMF-EU-hitel legfőbb feltétele a költségvetési hiány lefaragása. Kinek a gyógyszere gurult el?

Azt állítja Orbán Viktor
miniszterelnök (a Daimler AG-vel kötött stratégiai partnerségi megállapodás aláírása alkalmából), hogy „az a magyar gazdasági modell, amit a kormányváltás után elkezdtünk felépíteni, szinte hibátlanul kapcsolódik a német gazdasághoz”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy akármilyen állítólagos modellt épített is fel az Orbán-kormány, az semmivel nem kapcsolódik jobban a német gazdasághoz, mint a Medgyessy-, a Gyurcsány- vagy a Bajnai-féle modell. A magyar-német kereskedelem ugyanis 2003-tól kezdett nagymértékben növekedni, és a válság előtti évben, 2008-ban elérte a 4711 milliárd forintot. Ehhez képest a 2011-es 4852 milliárd csak minimális bővülés. A Daimlert (vagyis a Mercedes-gyárat) pedig speciel Gyurcsány hozta Magyarországra. Nyilván az Orbán-modell jegyében, szinte hibátlanul.

Azt állítja Fricz Tamás
politológus (a Magyar Hírlapban), hogy Bajnai Gordon a múlt embere, „politikai pályafutása a KISZ-ben kezdődött, több évtizedes kapcsolata Gyurcsány Ferenccel is innen eredeztethető – a pártállami diktatúra vezető köreiből jöttek mindketten.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy nem onnan jöttek. Gyurcsány sem, még ha a KISZ-jogutód Demisznek néhány hónapig az alelnöke volt is 1989-ben, de Bajnai aztán végképp nem. A rendszerváltozáskor ugyanis mindössze 21 éves volt, a nagypolitikában nem vett részt, és az egyetemet is csak 1991-ben végezte el. Persze ha elment a moszkvai Lenin-mauzóleumba, akkor még ő is látta Lenint. Ahogy talán Fricz is.

Azt állítja Balog Zoltán, az emberi erőforrások minisztere (a külföldi magyar intézetek vezetői előtt), hogy ha valaminek a súlyát az iránta tanúsított érdeklődés határozza meg, akkor Magyarország súlya növekedett a világban az elmúlt két évben.

Ezzel szemben a tény az,
hogy az összefüggés éppen fordított: az irántunk tanúsított érdeklődés a demokratikus jogállam szétverése miatt nőtt, a súlyunk pedig csökkent. Nem mintha ezt Balog Zoltán nem tudná, de úgy látszik, a Gábor Zsazsa-szabály szerint gondolkozik: mindegy, hogy mit, csak beszéljenek rólunk. Gábor Zsazsát miniszterelnöknek!