Hogy mi van?

Bolgár György sorozata

Azt állítja Hoppál Péter
kulturális államtitkár (Pécsett), hogy „Európa beteg, dekadens, népessége fogy, ezzel szemben Magyarországon a folyamatok e téren bizakodásra adnak okot”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Európa népessége nem fogy, hanem nő, Magyarországé ellenben csökken. Az Eurostat adatai szerint az unió népessége 2016. január elsején 508 191 000 volt, tíz éve még csak 496 436 000. Magyarország lakossága ugyanakkor ez idő alatt 10 76 000-ről 9 849 000-re esett vissza. Arról meg, hogy ki a beteg, már csak azért sem nyitnék vitát, mert Magyarország a kontinens egyik legbetegebb állama – a szó legszorosabb értelmében. Még szerencse, hogy a folyamatok az államtitkár szerint bizakodásra adnak okot. Meg vagyunk nyugodva.

Azt állítja Nógrádi György
biztonságpolitikai szakértő (az M1 állami hírtévében), hogy az Európát elárasztó migránsoktól az Európai Unión kívül mindenki meg tudja védeni magát: Ausztrália, az Egyesült Államok vagy az öböl menti arab államok is.

Ezzel szemben a tény az,
hogy Ausztráliának és az Egyesült Államoknak könnyű, mert mindkét ország nagyon távol esik a közel-keleti konfliktusoktól és a menekültáradattól, ráadásul Amerika például mexikói határán nem is tudja magát megvédeni az illegális határátlépőktől. A dúsgazdag, öböl menti arab államok végképp nem hozhatók fel példának, hiszen kíméletlen, embertelen gyakorlatukat Európa nem követheti. Az EU-t azonban azért sem szabad összehasonlítani ezekkel az államokkal, mert nem ország, hanem 28 állam uniója, amelynek határait nem az unió védi, hanem minden tagország külön-külön, saját maga, amiből az következne, hogy Görögországnak kellene megvédenie Németországot. Egyelőre, mint látjuk, ez nem nagyon megy, de ha majd az EU valamiféle szövetségi állam lesz egy közös határral, akkor nyilván védekezni is fog tudni. Csak Orbán meg ne hallja, mert ő egyike azoknak, akik ezt nagyon nem szeretnék.

Azt állítja Lázár János,
a Miniszterelnökséget vezető miniszter (az M1 állami hírtévében), hogy a versenyképesség javítása miatt van szükség a bürokráciacsökkentésre, Magyarországon ugyanis az állami foglalkoztatottak aránya nagyon magas, 20 százalék, míg például Ausztriában és Németországban ez az arány csak 10, Szlovákiában pedig 13 százalékos.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a fejlett országokat tömörítő nemzetközi szervezet, az OECD 2013-as adatai alapján Németországban 15, Szlovákiában 27, Csehországban meg 34 százalék volt a teljes foglalkoztatottságon belül az állami alkalmazottak aránya. A nálunk jóval versenyképesebb északi országokban, mint Dániában, Norvégiában vagy Svédországban pedig 28–35 százalék. Szegények...

Azt állítja Orbán Viktor
(szokásos pénteki interjújában, a Kossuth rádióban), hogy 2010-ben „a magyar oktatási rendszer csődbe ment, több száz milliárdos adósságot halmozott fel. Világos volt, hogy ez egy bukott rendszer, pénzügyileg fenntarthatatlan.”

Ezzel szemben a tény az,
hogy az oktatási kiadások 2009-ben a nemzeti össztermék, a GDP 4,83 százalékát tették ki, míg a legutóbbi elérhető adat szerint 2013-ban csak a 3,93 százalékát, vagyis drasztikusan csökkentek. A több száz milliárdos adósság pedig egyszerűen nem létezett. Ami volt, az a bizonyos PPP-konstrukció, amelyben magánbefektetők finanszírozták a beruházások egy részét a felsőoktatásban (nem több száz milliárdot, hanem csak 86 milliárd forintot költöttek erre), és ezt az állam 20-30 év alatt fizeti ki. Az Orbán-kormány többször megígérte, hogy ezt a rendszert megszünteti, a szerződéseket felbontja és mentesíti az egyetemeket, főiskolákat a törlesztési terhektől, de még mindig csak arról döntöttek, hogy az adósságok egy részét (nem mindet) kiváltják. De mindegy is, mert a lényeg az, hogy a „csődbe ment” oktatási rendszerből további hatalmas összegeket vettek el. Erre varrjanak gombot a közgazdászok!

Azt is állítja a miniszterelnök
(ugyanott), hogy „vannak nemzetközi mérések (...) amelyek azt mutatják kivétel nélkül, hogy a magyar gyerekek teljesítménye folyamatosan romlik”.

Ezzel szemben a tény az,
hogy a nemzetközi mérések pontosan az ellenkezőjét mutatták a kormányváltás előtt. Az úgynevezett PISA-felmérésben, amely a 15 éves tanulók képességeit vizsgálja, az eredmények 2000 és 2006 között nem változtak lényegesen, míg 2009-ben jelentős fejlődés következett be a szövegértésben. 2012-re aztán – már az Orbán-kormány alatt – valóban jelentős visszaesés következett be a szövegértésen kívül a matematikában és a természettudományokban is. A tízéveseket vizsgáló, 2007 végén nyilvánosságra hozott PIRLS-felmérésben Magyarország a legjobbak között szerepelt, és az öt évvel korábbihoz képest is javított teljesítményén, viszont a következő vizsgálatban, amelyet 2012-ben tettek közzé, rontott. Vagyis az átkos „elmúltnyolcévben” jobb volt, azóta meg rosszabb. Orbán emlékezetteljesítménye fokozatosan romlik.

Azt állítja továbbá Orbán Viktor
(Tatabányán, a Graboplast új üzemének felavatásán), hogy „én itt élek a szomszédban – az tizenkét, tizenhárom kilométer –, úgyhogy a térségünk számára Tatabánya fejlődése mindig is fontos volt”.

Ezzel szemben
az eddig ismert tény az (volt?), hogy Orbán Viktor nem Felcsúton él, hanem Budapesten, a Cinege utcában. Az elmúlt hónapokban, években a Terrorelhárítási Központ rendszeresen le is zárta az utca egy részét, közelebbről meg nem határozott fenyegetések miatt. Ám ha eközben a miniszterelnök Tatabányától 12-13 kilométerre élt, akkor nem értem. Önök értik?