Gyurcsány Ferenc továbbra sem szereti kibontani az igazság minden részletét, sokat veszíthet Kálmán Olga és Karácsony Gergely is
Azzal, hogy a Demokratikus Koalíció elnöke az EP-választás után megerősítette partnereit abban, hogy továbbra is kiáll Karácsony Gergely főpolgármesteri jelöltsége mellett, majd végül kikötött a függetlenként, de a DK biztatására elinduló Kálmán Olga mögött, bebizonyosodott, hogy Gyurcsány Ferenc továbbra sem szereti kibontani az igazság minden részletét. A helyzet kissé arra az időszakra emlékeztet, amikor még miniszterelnökként és az MSZP elnökeként kormányzásának valamennyi kudarcát koalíciós partnerén, az SZDSZ-en verte le azzal, hogy „túl magasan hordják az orrukat”. Most az MSZP–Párbeszéd-szövetség – még ha az orruk nem volt is fennen, sőt a választás után inkább lógatták – megtapasztalhatta, milyen, amikor Gyurcsány Ferenc rajtuk veri el a port: a DK elnöke, ha politikai érdekeiről van szó, átlép, ha kell, koalíción, ha kell, írásos és szóbeli megállapodáson.
Kétségtelen ugyanakkor, hogy Gyurcsány Ferenc lépéseit pártjának – most bizonyosan – jól fölismert politikai érdekei motiválják. A kérdés az, hogy ezek feltétlenül egybecsengenek-e a főpolgármester-váltást óhajtók érdekeivel. Tény azonban az is, hogy a helyzet valóban gyökeresen megváltozott, s ennek valamiféleképp hatása kellett legyen a főpolgármester-jelölti küzdelemre, a DK ugyanis a fővárosban kétszer annyi szavazatot szerzett májusban, mint a szocialisták és a Párbeszéd listája.
Az MSZP–P, mintha csak megsejtette volna az idők szavát, jó előre megállapodott a budapesti kerületek őszi leosztásáról a DK-val és az EP-választáson aztán szintén eléje vágó Momentummal. A DK már az előválasztás első fordulójában beállt Karácsony Gergely főpolgármesteri jelöltsége mögé is. Mi több, a Párbeszéd szerint írásos megállapodást is kötöttek – Gyurcsány Ferenc ezt kissé nagyvonalúan afféle levelezésnek titulálta – arról, hogy Karácsony Gergely nem lesz az első helyen az MSZP–Párbeszéd közös EP-listáján, nem folytat aktív EP-kampányt, s ha ez így lesz, akkor a DK Karácsonyt fogja támogatni az előválasztáson. Ez azért is érdekes, mert valamiféle magyarázatot ad arra, hogy Karácsony miért volt ennyire érthetetlenül passzív az európai parlamenti választás kampányában, amit sokan komoly hibaként róttak föl neki. Akadtak olyan vélemények is, hogy más, ennél persze jóval súlyosabb okok mellett az ő látványos távolmaradásának is része volt a pártszövetség tragikus választási szereplésében.
Karácsony Gergely mindenesetre az alku ráeső részét betartotta, Gyurcsány Ferenc pedig nem.
Tegyük hozzá, egyik félre sem vet jó fényt, hogy az alku az EP-választás után derült ki a nyilvánosság számára. Az is elgondolkodtató, hogy a létezése hat éve alatt önállóan egy-két százalék fölé sosem kapaszkodó Párbeszéd mindegyre az általa korábban ostorozott régi baloldali pártokkal kötött formális és informális különmegegyezésekkel igyekszik a felszínen maradni.
Az ellenzéki oldalon a nyerteseket és a veszteseket egyaránt meglepte, hogy az EP-választás eredménye alapvetően rendezte át az erőviszonyokat. Talán ez is oka annak, hogy a Momentumot leszámítva mindenki lassan kapcsolt, nehezen jöttek rá, hogy a dolgok nem maradhatnak úgy, mint korábban. Mindenki mozgástere megváltozott, van, akié jelentékenyen nagyobb lett, van, akiké szűkült. Az MSZP a maga országos 6,68 és a Jobbik a saját 6,44 százalékával lényegében szétesett – utóbbi mintha nem is létezne Budapesten –, az LMP 2,19 százalékkal a megszűnés szélére került, a Momentum viszont 9,92 százalékot ért el, a Dobrev Klárát listavezetőnek állító Demokratikus Koalíció pedig 16,26-ot. Ez politikai értelemben is új helyzet, hiszen a második legerősebb ellenzéki pártnak nincs parlamenti frakciója, tehát a Momentum számára egyedül az őszi önkormányzati választás adatik arra, hogy az elkövetkezendő években a helyi hatalomban mérhető politikai teljesítményt, valamint erre építve önálló erőteret mutasson föl.
Ebből a szempontból is teljesen logikus, hogy a párt, amely korábban azt vállalta, hogy beáll a budapesti előválasztás második fordulójának nyertese mögé, tehát nem kötelezte el magát senki mellett, önálló jelöltet állított Kerpel-Fronius Gábor személyében. A DK ezek után jelentette be, hogy a Dobrev Klára biztatására függetlenként elinduló televíziós személyiség, Kálmán Olga mögé sorakozik föl. Érdekes lenne tudni, hogy az idén igencsak innovatív személyi döntéseket produkáló DK pontosan mikor határozott Dobrev, majd Kálmán indítása dolgában, ugyanis túlságosan jól felépítettnek, azt ne mondjuk, okos és okosan előadott ötletnek tűnik mindkettő ahhoz, hogy hirtelen elhatározásnak legyenek tekinthetők. Ez abból a szempontból fontos, az ellenzéki felek vajon pontosan mit forgattak a fejükben, amikor a múltban miniszterelnök-jelöltekről tárgyaltak, később városvezetői alkudozásokba fogtak. Nagyon úgy néz ki, semmi egyébről nincs szó, mint arról, hogy az idén tavaszig többnyire ügyesen paktumozó szocialista és párbeszédes politikusokat Gyurcsány ezúttal kitaktikázta – na meg azok a választók, akik helyettük inkább a DK-ra és a Momentumra voksoltak.
Az új helyzetet felismerve a DK-ban először azt mondták, ők sosem vállaltak többet annál, hogy az előválasztás első fordulójában Karácsonyt támogatják. Miután kiderült, hogy ez nem igaz, akkor azzal magyarázták a lecsatlakozást Karácsonyról, hogy a momentumos Kerpel-Fronius indítása önmagában is új helyzetet teremtett. Ám ez sem felel meg föltétlenül a valóságnak: az a tény ugyanis, hogy akadt egy új jelölt, még semmilyen formában nem ad magyarázatot arra, miért is kellett a DK-nak a zuglói polgármester mögül kihátrálnia. Végül a DK elnöke előállt a farbával, amikor az ATV-ben arról beszélt, hogy „az EP-választás fantasztikus éjszakája után rám dőlt azon aggályok és kritikák sora, hogy Feri, te ezt nem jól érzed, Gergő mögül elment a támogatás” (…) az erő, ami a legfontosabb (…) megkopott. (…) Kálmán Olgának nagyobb a mozgósítási ereje, vele nagyobb az esély, hogy elvigyen minden budapesti változást akarót.”
Igen, az erő valóban fontos, és a DK elnöke most okkal érzi jó erőben és lendületben magát: ha jelöltjét át tudja vinni, akkor egyrészt végleg jelentéktelenné teheti az MSZP-t, amely ezzel lényegében a megszűnés szélére kerül, másrészt megtorpanásra késztetheti a Momentumot, amelyben a DK elnöke lát fejlődési lehetőséget: a Momentum ugyanis nyíltan liberális pártként képes lehet a NER-ből kiábrándult konzervatívok elérésére. Végül, de egyáltalán nem utolsósorban: a Gyurcsány Ferenc vezette Demokratikus Koalíció egy esetleges főpolgármesteri sikerrel, amire a számok alapján mutatkozik esély az ellenzék számára, önálló pólusként léphet föl az Orbán-rendszerrel szemben. Ezt az okot Gyurcsány tulajdonképpen el is ismerte, amikor úgy nyilatkozott: Karácsony szerinte „a kompromisszumok robotosa, de Orbán Viktorral nem lehet kompromisszumot kötni”, ezért ő „küzdő embert” keresett és talált Kálmán Olga személyében. Vagyis a DK elnöke a kormány és az ellenzék küzdelmét végső soron a kormány és a DK, egészen pontosan Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc küzdelmeként szeretné láttatni, elérve célját, a 2006-os év újrajátszását, amit akkor Gyurcsány miniszterelnökként előbb nagy küzdelemben megnyert, majd azonban több mint egy évtizedre hatóan elbukott. A volt szocialista kormányfő szerint az újonnan létrejövő kétpólusú vagy annak mutatott pártrendszer önmagában is alkalmas lenne a kisebb pártok szavazóinak DK általi integrálására.
Nem túlzás azt állítani, hogy a DK jelöltállítása sokkolta az MSZP–Párbeszéd-szövetséget. Karácsony Gergely az első pillanatban mindössze annyit tudott reagálni, hogy örül ugyan Kálmán Olga indulásának, bár eddig azt hitte, ő lesz a DK főpolgármester-jelöltje: „C’est la vie, ilyen a politika, állítólag” – tette hozzá. Le is mondta az aznapra meghirdetett sajtótájékoztatóját, amelyet a programját népszerűsíteni hivatott Mibu.hu oldal elindításáról tartott volna. Az MSZP budapesti elnöke, az előválasztás fő szervezője, Molnár Zsolt is szinte azonnal lemondta a másnap reggelre összehívott háttérbeszélgetést, amelyen épp az előválasztás második fordulójával kapcsolatos gondolatait szerette volna megosztani újságírókkal. Kerpel-Fronius Gábor elegánsan azt nyilatkozta, hogy a verseny jó, az előválasztáson azt kell megtalálni, aki az ellenzék közös jelöltjeként a legnagyobb eséllyel győzheti le Tarlós Istvánt, s ehhez arra van szükség, hogy minél több jelölt színvonalas vitában mérje össze az erejét.
A Demokratikus Koalíció magabiztosan néz a viták elé: vannak olyan hírek, amelyek szerint abban bíznak, hogy Karácsony és Kerpel-Fronius eleve visszalép Kálmán Olga javára, mert a maguk részéről bizonyosak abban, hogy Kálmánt az előválasztáson nem lehet legyőzni. A DK-ban mindenesetre szintén igen nagy meglepetést keltett Kálmán Olga jelölése – úgy tudni, az elnökség csak a bejelentés napján értesült az új fejleményről, amelyről addig csak Gyurcsány Ferenc, Dobrev Klára és Molnár Csaba alelnök tudott. Kálmán Olga azt mondja, ő is csak egy héttel korábban döntött az indulás mellett – korábbi interjúiban a leghatározottabban tagadta, hogy politikusi és konkrétan főpolgármesteri ambíciói lennének –, méghozzá azért, mert a DK EP-kampánya és személyesen Dobrev Klára sikere meggyőzte arról, hogy új szereplőkre van szükség a közéletben. Azt ugyanakkor nem tagadta, hogy kapott már hasonló megkereséseket, és úgy tudja, bizonyos kutatások ismert baloldali politikusoknál is alkalmasabbnak mérték a főpolgármesteri posztra. Ezzel együtt különösen érdekes, hogy Kálmán Olga még az elmúlt hetekben is politikusokkal készített interjúkat, a Márki-Zay Péterrel készített beszélgetőkönyve pedig szintén most jelent meg. Eszerint Kálmán Olgát legalábbis már foglalkoztatta az indulás gondolata a legutóbbi politikai újságírói munkái során. Az MSZP-ben az egész históriát igencsak kétkedve fogadják: a pártban állítólag kiszámolták, hogy Kálmán az EP-választásban több millió forintot is költhetett szavazásra buzdító közösségimédia-reklámokra, s most azt sejtetik, hogy a DK-tól kaphatott erre pénzt, vagyis a jelölése egy nagyon is tudatos, előre eltervezett folyamat része.
Akárhogyan is, tény, hogy Kálmán Olgának jó esélye van az előválasztás megnyerésére és arra, hogy ő legyen az ellenzék közös főpolgármester-jelöltje.
Az ellenzék szavazói között népszerű, rutinos közszereplő, aki tud improvizálni, a váratlan helyzetekre jól reagál, s valószínűleg már azt is megbocsátották neki, hogy az ATV-től átnyergelt a Simicska Lajos-féle Hír TV-hez, ráadásul függetlenként indul, még ha e függetlenség kikezdhető is: lapunknak például interjút ígért, amit utóbb azzal mondott le, hogy forduljunk inkább a DK sajtóosztályához. Hátránya lehet ugyanakkor, hogy nem föltétlenül rendelkezik azokkal az ismeretekkel, amelyekre egy városvezetőnek szüksége lehet. Karácsony Gergely épp ezt ismerte föl, amikor – tőle kissé meglepő módon – kezébe vette az események irányítását, és vitára invitálta riválisait, már amennyire a szakpolitikai viták területére még egyáltalán visszarángatható a fővárosi erőjáték és személyiségverseny.
Zugló távozó polgármestere négy témát jelölt meg: Budapest „zöldítését”, a lakhatási válság felszámolását, az egészségügy és a közlekedés problémáját. Karácsony nyilvánvalóan arra számít, hogy e vitán fölül tud kerekedni Kálmán Olgán, aki azt fejtegette az ATV stúdiójában, hogy a fővárosnak vissza kell kapnia az oktatási és az egészségügyi intézményeit, ami a Fidesz-kormány alatt meglehetősen ambiciózus, viszont egészen bizonyosan teljesíthetetlen vállalás. Más kérdés, hogy Karácsony e vitán fölül tud-e kerekedni a Momentum jelöltjén. Kerpel-Fronius Gábor ugyanis eddig meglehetősen visszafogott, viszont tényszerű és figyelemre méltó nyilatkozatokat adott a Budapesttel kapcsolatos terveiről. Az ő karaktere ráadásul kissé el is tér az átlagos momentumosétól: ahogy ő maga is fogalmazott a 24.hu-nak: „Idősebb vagyok, céges világból jövök, tudom, hogy milyen kemény tárgyalási szituációkban, információhiányban döntéseket hozni, hatékonyan szervezetet vezetni. Az a belső vitákban is kitűnt, hogy én befejező típusú ember vagyok.”
A jelöltek sokat kockáztatnak: Karácsony Gergely például az egész politikai karrierjét, hiszen arról már korábban megállapodtak, hogy ő az MSZP–P főpolgármester-jelöltje, míg eddigi helyén, Zuglóban, az előválasztás első fordulójában általa fölényesen legyőzött Horváth Csaba indul. Karácsony egy második fordulós előválasztási vereség esetén két szék közt a pad alá eshet. Kálmán Olga pedig kérdezőből kérdezetté vált, vagyis a pingpongasztal egyik oldaláról a másikra állt: ez egy esetleges kudarc esetén hiteltelenítheti a visszatérését a kérdező szerepéhez. A legkevesebb veszítenivalója Kerpel-Fronius Gábornak van: szerinte innen már nincs visszaút, mindenképpen a politika frontvonalában marad.
Tény, hogy a kezdetben alibizésnek tűnő, a belső pártalkuk legitimálására alkalmas előválasztás hirtelen valódi értelmet nyert az új indulók színre lépésével, miközben nem tudjuk, milyen további trollkodásokra készül a miatta életre hívott második fordulótól visszalépő Puzsér Róbert. Nagy kérdés az, hogy az elő- majd az önkormányzati választáson részt vevő választók milyen szempontokat mérlegelnek a döntés során: azt, hogy számukra ki a legkedvesebb ellenzéki jelölt, vagy pedig azt, hogy ki tudja legyőzni Tarlós Istvánt. Az ellenzéki választók körében nyilvánvaló, hogy Kálmán Olga és Karácsony Gergely igen népszerű, vagyis az előválasztás során esélyesebbek Kerpel-Fronius Gábornál. Ha a DK és az MSZP jelenlegi mozgósító erejét összevetjük, az is nyilvánvalónak látszik, hogy Kálmán Olga komoly esélyese az előválasztásnak. Mindebből azonban nem következik föltétlenül az, hogy ősszel Kálmán vagy Karácsony nagyobb eséllyel venné fel a küzdelmet a hivatalban lévő főpolgármesterrel, mint Kerpel-Fronius. A Momentum ugyanis szemmel láthatóan nem a riválisokhoz, hanem a feladathoz szabta a jelöltjét: a Fekete-Győr András vezette párt az EP-választáson a legerősebb ellenzéki párt lett az I., a II., az V., a VI., a VII., a VIII., a IX., a XI., a XII. és a XIII. kerületben is. Vagyis számos fideszes kerületben veri az ellenzék többi pártját, s a keresztény középosztálybeli Kerpel-Fronius karaktere alkalmasnak tűnik arra, hogy megszólítsa a NER-ből kiábrándult konzervatívokat, főként azokat, akik sosem szavaznának sem az MSZP, sem a DK jelöltjére. Vannak, akik szerint a Kálmán Olga előválasztási győzelmében bizakodóknak érdemes számolniuk azzal is, hogy sokan tartanak a politika újbóli Orbán–Gyurcsány-viszályra szűkítésétől, ezért a főpolgármesteri választás során szavazataikkal vagy távolmaradásukkal az ellenzéket gyengítenék.
