Függésben a nem kedvelt Brüsszeltől

A fenyegető Brexit új profilozási lehetőségeket nyitott Magyarország és Szlovákia EU-ellenes politikusai számára. Az Orbán Viktor miniszterelnök által vezetett magyar jobboldali populisták lubickolnak az érzésben, hogy igazuk volt, mert – és nem csak ők – az EU általuk bírált menekültpolitikáját teszik felelőssé a brit népszavazásért. Robert Fico szlovák miniszterelnök viszont az események moderátoraként igyekszik beállítani önmagát. Az óhajtott szerep elnyeréséhez jól jön számára, hogy július 1-én Szlovákia hat hónapra átvette az EU elnöki tisztségét.
Az orbáni csapat a megszokott minta szerint olyan zenekarnak mutatja magát, amelynek hangszerei egymásnak ellentmondó melódiákat játszanak. Szimfóniaként azonban mégis az cseng ki, hogy a magyar kormány nem kedveli az EU-t, de rá van utalva. Elvégre az ország nagymértékben hasznot húz az EU-s pénzügyi támogatásokból. Alig akad olyan közbeszerzési beruházás, amely ne kapna támogatást Brüsszelből. Magyarország az EU-ba irányuló exporttól függ. Valamint, a szabad költözés EU-s elvének köszönhetően legalább 100 ezer magyar dolgozik Nagy-Britanniában. Ezek többsége nem tartozik Orbán követői közé, most azonban arra vannak utalva, hogy Budapest Londonban harcoljon a Brexit utáni jogaikért.
Ráadásul Orbán brit újságokban hirdetésekkel toborzott a Brexit ellen – abban a hiábavaló reményben, hogy a britek majd hallgatnak rá, éppen azért, mert ő az EU egyik heves bírálója. Kizárta, hogy hasonló népszavazás legyen Magyarországon. Ehelyett ősszel népszavazást tartanak majd a menekültek EU-n belüli kötelező szétosztásáról, amellyel szemben, Szlovákiához hasonlóan, Magyarország is bírósági eljárást kezdeményezett.
Még ha nem is rendeznek majd népszavazást, kormányzati politikusok mégis olyan kijelentéseket tettek, amelyeket szerintük az EU-elhagyását támogató 40 százaléknyi magyar hallani akar, akik. Lázár János, Orbán kancelláriavezetője kijelentette, hogy egy Magyarország EU-ban való maradásáról tartandó népszavazás esetén „nem könnyű szívvel szavazna mellette”, hanem inkább ellene szavazna, vagy egyáltalán el sem menne szavazni. Ez azonban csak az ő „személyes véleménye”, és nem a kormány állásfoglalása – mondta Lázár, akinek kifejezett főfeladatai közé tartozik az EU-s pénzek szétosztása.
Ehhez képest csaknem EU-barátinak tűnik a szélsőjobboldali ellenzéki párt, a Jobbik álláspontja, amelynek a programjában szintén szerepel a kilépés az EU-ból. Vona Gábor, a Jobbik vezetője bejelentette, hogy „többé már nem aktuális” a kilépés az EU-ból, mert az EU öt-tíz éven belül egyébként is meg fog változni.
Mivel az EU nélkül nem megy, a kormány szándéka szerint Magyarországnak legalább a menekültpolitikában élen kellene járnia. „Brüsszelt meg kell állítani” – jelentette ki nem régen Szijjártó külügyminiszter. Orbán emberei minimum a menekültkvótáról ősszel tartandó népszavazásig megtarthatják ezt a hangnemet – habár a kormány értelmezése szerint ez már jelenleg is sikeresnek látszik. Orbán dél-keleti határon létesített kerítése, amely egyértelműen lefékezte a menekültáradatot, nagy támogatást élvez Magyarországon, még a baloldali ellenzéki táborban is.
Az euró övezethez tartozó Szlovákiában lazábban foglalkoznak a Brexit-válsággal – már csak azért is, mert az ez év márciusi parlamenti választásokon újra osztották a kártyákat. Tény, hogy a Marian Kotleba vezette Mi Szlovákiánk nevű szélsőjobboldali néppárttal olyan csoport jutott be a parlamentbe, amely az EU-ból és a NATO-ból való kilépésre törekszik, de nagyon kevés esélye van a sikerre: közvélemény-kutatások szerint a szlovákok 62 százaléka az EU-ban maradás mellett van.
Egyelőre az EU-val szemben Orbánhoz hasonlóan kritikus szlovák kormányfő, Fico, szeptemberben első alkalommal lehet EU-csúcs vendéglátója. Ez alkalommal „jó moderátorként” akar bemutatkozni. Bár maga sem nagy barátja a menekülteknek, Fico a menekültkérdésben most harcot hirdetett a „nemzeti külön megoldásokkal” szemben. Vajon a külön megoldásokban örömét lelő Orbán szívesen hallja-e ezt?
Fordította: dr. Gonda László