Fordulat után

- A választások előtt komoly fordulat lehetőségéről írt a Der Standardban. Orbán Viktor most történelminek nevezte a választás eredményét.

– A történelmi jelzőkkel és a hasonlatokkal is vigyázni kell. Ma már háromgólos futballgyőzelmet is könnyen neveznek történelminek. Ha pedig egy hasonlat hamis, torz lesz a következtetés is. Orbán Viktor a választás kapcsán párhuzamot vont 1956-tal és 1989-cel, óriási történelmi változásról beszélve. Így viszont említhetnénk 1994-et, amikor az MSZP aratott elsöprő győzelmet egy volt pártállami funkcionárius vezetésével. A jelen helyzet kapcsán inkább az a pontosabb megközelítés: a vasárnapi voksolás a balliberális oldal történelmi veresége. Amit persze megérdemelt. Az elmúlt nyolc év nagy része szégyenletes volt. Például a bűzlő korrupció, amelynek pártbeli megtestesítőit mindenki ismerte.

- Feltámadás kizárva?

– Vereségről beszélek, nem kimúlásról. Ám tény: az MSZP-nek nincsenek – például – hiteles fiataljai. Véleményem szerint még mindig Gyurcsány Ferenc a legtehetségesebb köztük, az egyetlen, aki tartogathat meglepetést. A politika végül is tele van ilyen esetekkel. Példa lehet erre az általam sokáig lebecsült LMP sikere is.

- Amelynek a Fideszhez hasonlóan eléggé ismeretlen a programja. Sokan mondják: az LMP lényegében brahis fiatalok szerveződése.

– Zseniális a névválasztásuk. Kiderül majd, miben jók még. Ma az LMP lényegében csak egy színes pötty, tetszetős.

- Történelmi tény az is: eltűnt a parlamentből az SZDSZ és az MDF. Két rendszerváltó párt.

– Előbbi az utóbbival szövetkezve már csupán a jobb és bal, valamint a liberálisok fura homunculusa volt. Az MSZP-hez hasonlóan veszítették el a hitelüket.

- Mindenesetre ma Magyarország hetven százaléka a mérsékeltebb jobb, illetve a szélsőjobb mellett van. Hozzátenném: a Fidesz és a Jobbik múltjában sok az átfedés. Mi következhet ebből?

– Magyarország sorsa részben attól függ: Orbán Viktor kialakít-e egy erős, átjárhatatlan határvonalat a mérsékelt jobboldal és a szélsőjobb között. Az Angela Merkelhez hasonló konzervatív párti politikusok példáját követi-e, vagy a populista Berlusconiét? Mindennek ez az alapja.

- Orbán Viktor a győzelem után elég visszafogottan nyilatkozott.

– 1989 óta ismerem őt személyesen. Úgy mondanám: karakterét tekintve több Orbán Viktor van. Talán a régi, rendszerváltó énjéből is maradt valami. Ez a konkrét döntéseiből, lépéseiből fog kiderülni. Elszámolás lesz-e – leszámolás helyett? Vagy elismernek-e valamit a Bajnai-kormány eredményeiből, amelyekről Nyugat-Európában hallatlan elismeréssel beszélnek. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy a Jobbik által használt, Nyugaton elfogadhatatlan hangnem a Fideszt támogató jobboldali médiában vált Magyarországon elfogadottá. Hiába támadták utóbb a Jobbikot, ha maguk vetették el a magot.

- Lehet kiút a jobboldal eszmei káoszából?

– Orbán Viktor a túlélés zseniális harcosa. Három vesztett választás, óriási politikai baklövések után is győzni tudott. Nyugaton tehetséges politikusnak tartják. Lényegében személy szerint tőle függ, merre mennek a dolgok. Kérdés: vezérelvű pártjában hallgat-e a jó szándékú, mérsékelt tanácsadókra? Egyáltalán, vannak-e ilyenek a jobboldalon? A köztársasági elnök megszólalásai, az egyházak szerepe, a konzervatív sajtó hangneme elbizonytalanít ebben. Mégis: ha Orbán Viktor megváltozott, és képes felállítani egy voluntarista kormányt, amely az ésszerűség alapján cselekszik, akkor nincs mitől tartani.

- Mindez valóban csupán a jövendő miniszterelnök „pillanatnyi habitusától” függ?

– Sokban. Abban lehet bízni: Orbán Viktor tanult a múlt hibáiból. Egy tavalyi beszédében még nagy, központi pártról, tizenöt-húsz éves kormányzásról beszélt. Ám azzal is szembe kell néznie: Magyarország tagja az Európai Uniónak, a NATO-nak. A térségben vannak populista politikai vezetők, de nincsenek Hitler- vagy Mussolini-féle figurák. Ebben a közegben az elhamarkodott kijelentések könnyen azzal járnak, hogy – mondjuk – az adott ország pénze hirtelen katasztrofálisan leértékelődik.

- Orbán Viktort a várható kétharmad inkább frappírozza vajon, vagy megfontoltabb lesz a lehetőségtől?

– A mai világban már nem lehet más politikát folytatni befelé és kifelé. Ebből a szempontból szinte lényegtelen, mekkora a kormányzati többség. Fontosnak tartom, hogy Martonyi János személyében kiváló külügyminisztere lesz az országnak. Szubjektíven nem számolok drámai változással. Ha a kulcskérdésekben, a szélsőjobbtól való elhatárolódásban, a Bajnai-kormány gazdaságpolitikájára való építkezésben nem lesznek komolyabb döccenők, akkor nyugodtabb időszaknak nézhetünk elébe. A demokratikus kormányzáshoz pedig hozzátartozik, hogy hagy levegőt az ellenzéknek is.

- De vajon miként képződhetne még igazi baloldali ellenpólus?

– Konstruktív ellenzéket most nem látok. Ám minden idő kérdése. Lengyelországban is megbukott a szocialista utódpárt, de aztán Kaczyn´skiék ellenében létrejött egy mérsékeltebb konzervatív párt Donald Tusk vezetésével. Valami ilyesmi hiányzik Magyarországon is. Sok mindentől függ, hogy elindul-e, és miként megy végbe itt egy hasonló folyamat. Amúgy ma már Nyugat-Európában sem elsősorban az ideológiák a fő meghatározói a politikai történéseknek, hanem a személyiségek. Gyurcsányról azt írtam egyszer: vagy a szocialista tábor megújítója lesz, vagy a sírásója. Orbán Viktorban pedig az egykori forradalmártól a diktatórikus hajlamig minden benne van. Végső summát pillanatnyilag most mégsem tudnék mondani – sem Orbán Viktorról, sem Gyurcsány Ferencről.