Filmszakadás

- Azt állította: az MMKA előző vezetése eltitkolta a közalapítvány sokmilliárdos adósságát. Mire alapozza ezt?

– Az új kuratórium áprilisban kezdte meg működését. A közalapítvány apparátusa és a korábbi elnökség – amelyet Grunwalsky Ferenc vezetett – arról tájékoztatott bennünket: az adósság két-hárommilliárd forint. Aztán az átadás-átvételnél úgy döntöttünk, független auditcégre bízzuk a szervezet teljes anyagi, szervezeti, jogi átvilágítását. Az eredmény mellbevágó volt. Kiderült: az MMKA tényleges adóssága – elkötelezettségeivel – majdnem nyolcmilliárd forint, ebből hat és fél milliárd csak a banki tartozás. Kizárt, hogy erről ne tudott volna az előző vezetés. Mégis hallgatott róla.

- Ön azt is mondta: már 2003-ban, a Medgyessy-kormány idején kezdődött az eladósodás. Az exminiszterelnök akkoriban hangoztatta: az állam többet fordít majd a magyar filmekre, duplájára emeli az MMKA évi ötmilliárdos támogatását.

– Amiből semmi nem lett. De az akkori kormány nem foglalta szerződésbe ígéreteit, így senki nem vette komolyan őket. Kivéve Grunwalsky Ferenc filmes kuratóriumát, amely – az állami pluszforrások reményében – már 2003 végére két és fél milliárddal túllépte költségvetési keretét.

- Megkérdezte Grunwalskyt, miért?

– Nem.

- Pedig ő is azt mondta egy korábbi interjúban: mindenki tudta, hogy soha nem fog megvalósulni Medgyessy ígérete az évi tízmilliárdról.

– Meglep, hogy ezt nyilatkozta Grunwalsky. Így már végképp nem találok magyarázatot az MMKA meggondolatlan költekezéseire. Másfelől: egy közalapítvány elszámolása nem a régi és az új elnök közti beszélgetésen múlik. Itt minden évben közhasznúsági jelentést kell készíteni, a kuratórium határozatait nyilvánosságra hozni. Hogy ezekben nem a valós adatok szerepelnek, azt már a mi vizsgálatunk derítette ki. Ahogyan azt is: a filmes tartozások 2005-ben már meghaladták az ötmilliárd forintot. Erről sem tájékoztatott az előző vezetés. Akkor most mit is kellene kérdeznem tőle?

- Grunwalsky néhány éve arról is beszélt: a bankok tíz-húszmilliós tételekben adnak kölcsönt a filmes produkcióknak, de ha erre nem jön az állami támogatás, a rendszer leáll. Ön akár arra is rákérdezhetne elődjénél: ha ez valóban így zajlott, hogyan halmozódhatott fel többmilliárdos tartozás?

– Az MKKA volt elnöke tévedett: az általa említett szisztémáról szó sincs a banki szerződésekben. Az eladósodás 2005-től felgyorsult, amikor az egész honi filmgyártás átállt utófinanszírozásra. Abban az évben a kulturális szférából – tartalékképzés címen – jelentős állami támogatást vontak ki. A szerződések és a törvényi szabályozás ellenére egyetlen fillért sem utaltak át a filmszakmának, az MMKA-nak, ellenben a minisztérium és a közalapítvány együtt kitalálta a banki utófinanszírozásos rendszert. Hogy a szakma ne omoljon össze, úgy határoztak: a készülő produkciókra hitelt vesznek fel, amelyet utólag fizet vissza az állam a bankoknak. Magyarán: az MMKA készpénz helyett csupán fizetési szándéknyilatkozatot adott az alkotóknak. Ők erre kértek kölcsönt a bankoktól. Persze felvethető a minisztérium felelőssége is. Mindenesetre az ügylettel a pénzintézetek jártak a legjobban.

- Merthogy?
– A bankok számára nincs jobb, mint állami garanciára kölcsönözni: ezt előbb-utóbb biztosan be tudják hajtani. Emellett kimagasló kamatokra számíthatnak: filmesek esetében ez bőven tíz százalék fölött volt. És ezek a terhek mindaddig összegződnek, amíg az állam nem egyenlíti ki a számlát.

- Miért nem tette meg ezt eddig az állam?

– Mert az MMKA közben annyi filmnek írt alá támogatást, amennyire a központi költségvetésben már nem volt fedezet. Tény az is: a szakma és az MMKA rendkívül alulfinanszírozott, s a kuratórium bizonyára jó szándékkal osztogatta a nem létező pénzeket a filmeseknek. De ez akkor is súlyos felelőtlenség volt. A bankokkal kötött szerződések szerint a hitelek kamatterheit az MMKA fizeti. Ez ma már az évi egymilliárdot is eléri. Ha pedig a szervezet fizetésképtelenné válik, a bankok pluszbüntetőadókat vethetnek ki rá, vagy a kölcsönöket felvevő filmkészítők ellen indíthatnak inkaszszót: esetleg lefoglalják a házukat, autójukat. Ez az összes rendezőt és producert fenyegeti, aki az elmúlt években MMKA-támogatással forgatott.

- Nem hivatkozhatnak arra, hogy ők állami kezességgel vágtak bele a filmekbe?

– Dehogynem! Sőt, pereket is indíthatnak az MMKA ellen. És meg is nyerhetik őket, úgy két-három év múlva. Addig azonban tart az inkasszó, s nem kezdhetnek új filmekbe. Ezért is súlyos, hogy a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma most másfél milliárdot zárolt a közalapítvány büdzséjéből, mert így végképp nem futja a kamattörlesztésre. Mindez beláthatatlan következményekhez vezethet. Emberi, szakmai tragédiákhoz.

- Felteszem: a minisztérium tisztában van azzal, milyen helyzetbe kerülhetnek filmeseink.

– Az átvilágítás eredményéről azonnal tájékoztattam a tárca vezetőit. Megállapodtunk: együtt keressük a megoldásokat. Segítőkésznek tűntek. Aztán váratlan fordulattal zároltak másfél milliárdot.

- Nem gondolja: a zárolás voltaképpen politikai „ösztönzés” is arra, hogy lemondjon az elnöki posztjáról?

– Miért gondolnám ezt?

- Amikor önt év elején megválasztotta vezetőjének az MMKA közgyűlése, Szőcs Géza a Magyar Nemzetnek kijelentette: „Kőrösi Zoltán nem a Fidesz által támogatott elnökjelölt volt a mozgókép közalapítványban.” Szőcs jelenleg kulturális államtitkárként az ön főnöke, a másfél milliárd „zárolója”.

– Mások meg azt vágták a fejemhez: a Fidesz embere vagyok. De engem kizárólag szakmai szempontok érdekelnek: a magyar film jövője a tét. Amikor kiderült, hogy a közalapítvány adóssága lényegesen több, mint hittük, kurátortársaimmal végiggondoltuk: ilyen körülmények közt van-e értelme folytatni a munkánkat. Egyikünk sem csődbiztosnak jött ide. Mégsem tehetjük meg, hogy miután feltártuk a problémákat, lelépjünk.

- De azt már tudja, hogy a politikai vezetésnek mi a szándéka a honi filmgyártással?

– Mivel Szőcs Géza csak levélben értesített a zárolásról, válaszként leírtam neki, milyen következményei lehetnek a döntésnek. Erre nem reagált.

- Sokan attól tartanak: az MMKA megszorítása valójában politikai előkészítése a szervezet felszámolásának. Jogi akadálya már nem lenne, mivel a fideszes többségű parlament nemrég megszavazta a közalapítványok megszüntethetőségéről szóló törvényt.

– Nem tartanám tragédiának, ha nem közalapítványként működnénk tovább. Ebben a szervezeti formában nem világosak a felelősségi körök, sem az: milyen szankciókat vonnak maguk után az elhibázott döntések.

- Korábban úgy fogalmazott: az MMKA egyik érdeme, hogy a tulajdonában lévő filmes cégvagyont – Mafilm és Filmlabor – nem engedte privatizálni. Ha a közalapítvány megszűnik, mi a garancia arra, hogy ezek köztulajdonban maradnak?

– A privatizálás nem függ attól, milyen jogi státusban létezünk tovább. Arról pedig nem hallottam, hogy bárki is el akarná adni a Mafilmet és a Filmlabort.

- Arról sem értesült: bizonyos fideszes üzleti körök szívesebben látnák Andy Vajnát a honi filmszakma élén?

– Valóban felröppentek ilyen hírek. Vajna bizonyos dolgokhoz remekül is ért. De – tudomásom szerint – sehol nem folytak érdemi tárgyalások arról, hogy a magyar filmszakmához tartozó rengeteg problémát átvegye.

- Csakhogy Vajna is indult – ön mellett – az MMKA elnöki posztjáért. Lehet: ő volt a Fidesz jelöltje, hiszen Orbán Viktorhoz is közel áll. Igaz, Vajna csak egy szavazatot kapott, ám azt épp Kálomista Gábor producertől, aki most leginkább lobbizik Vajna kinevezéséért. Egyáltalán: etikus lenne, ha olyan személy irányítaná a hazai filmgyártást, akinek – az etyeki filmstúdió révén – komoly üzleti érdekeltsége van benne?

– Ne keverjük össze a hazai filmkultúrát a filmiparral. Idehaza az elmúlt években több filmstúdió is megnyílt. Legutóbb Rákospalotán az amerikai Raleigh Studios filmgyártó komplexuma. Ezekben kizárólag bérmunkát végeznek főként tengerentúli megrendelőknek. Megéri nekik idejönni: húszszázalékos gyártási adókedvezményt kapnak, a magyar filmes szakemberek pedig jók és olcsók. De a bérmunkákból befolyó bevételek nem fordítódhatnak a hazai filmgyártásra, ahogy máshol sem a világban. A kettőnek annyi köze van egymáshoz, hogy nem mindegy: a befektetők egy virágzó filmkultúrájú országba jönnek-e a bérmunkát végeztetni, vagy sem.

- De miközben azzal kérkedünk, mi leszünk a világ új Hollywoodja, a saját filmgyártásunk megszűnhet. Miben bízik ön? Hátha mégis kifizeti az állam az MMKA adósságait?

– Azt remélem: mégiscsak sikerül egy modern, európai filmszervezetet létrehoznunk, amely lehetővé teszi a hazai filmművészet továbbélését. Mi több: új forrásokat és megoldásokat is kínál.