Felesleges belső összeesküvést vizionálni

Nézzük először a liberális polgármesterek „akcióját”. Előbb Gegesy Ferenc közölte: kilép az SZDSZ-ből – a vezetés politikai tehetetlensége miatt. Csécsei Béla hasonló okból írt nyílt levelet Fodor Gábornak. Majd jött ön: „Korrekcióra szorul Fodor politikája.” Egyeztették az egyes jeleneteket, hogy a hatás is nagyobb legyen?

Felesleges a háttérben „belső összeesküvést”, akciózást vizionálni. Nem volt előre megírt forgatókönyv, „olvasópróbát” sem tartottunk.

Csakhogy épp ön mondta nemrég: a szabad demokrata polgármesterek bíráló nyilatkozatai „a demokrácia érdekében létrejött, pártok felett álló mozgalmat” jelentenek.

Pontatlanul idéztek. Hangsúlyozom: téved, aki liberális polgármesterek konspirációjára gyanakszik. De mivel a honi politikában a 2006-ban mandátumot kapott pártok között és a pártokon belül is „helyzet van”, most talán épp az lett volna rendkívüli, ha csöndben maradunk. S noha igaz, hogy egymás után mondtunk véleményt, ám egymástól függetlenül. Ki így, ki úgy.

Gegesy úgy, hogy rögtön otthagyta a szabad demokratákat. Önben nem fordult meg: követi polgármestertársát?

Elgondolkodtatott Gegesy lépése. De meggyőződésem: közösen kell megoldanunk a problémákat.

Csécsei az SZDSZ Országos Tanácsának hétvégi ülésétől várt valamilyen megoldást. Hogy végre világos lesz: merre tart az SZDSZ. Kiderült múlt szombaton?

Három-öt perces felszólalásokkal lehetetlen bármiféle problémát orvosolni, esetleg új irányt kijelölni. Ehhez alaposabb közös munkára, elemzésre van szükség. Amúgy ezt igazolták az érdemi hozzászólások is.

De egyáltalán, esett szó ott az önök – liberális polgármesterek – kritikai észrevételéről vagy akár Gegesy távozásáról? Hiszen ha azt vesszük, jelenleg az önkormányzati vezetők működése jelenti a stabilitást és szinte az egyetlen sikerterületet az SZDSZ számára.

Természetesen hozzám is érkeztek jelzések.

Egyetértők vagy dorgálók?

Szerintem a „végeredményből” egyértelműen kiderül: érdemi vitáknak és egyeztetéseknek kell felváltaniuk a „pulpitusról” intézett, egyirányú szónoklatokat. Sajnálom például, hogy elment a nyár azzal: az SZDSZ – hol burkoltan, hol nyíltabban – a miniszterelnök fejét követelte. Számomra felfoghatatlan volt, hogy miért.

Kérdezte ezt a párt vezetésétől is?

Persze, amikor alkalom nyílt rá belső fórumokon. Most az országos tanács ülésén is elmondtam a véleményemet: nem köthetjük a politikánkat pusztán személyi ügyekhez.

Ön volt az első az SZDSZ-ben, aki másfél hete kimondta: a szakértői kormány emlegetése annak a beismerése, hogy a liberális párt elzárkózik az országos politikai felelősség elől. Furcsa módon önt megelőzve épp ilyesmiről beszélt Gyurcsány Ferenc a 168 Órának.

Remélem, nem arra utal: vele is „összebeszéltem”?

Önök tudhatják csupán.

Hát erről szó sincs! Én arra gondoltam: részünkről már csak azért is visszás most a szakértői kormány szajkózása, mert a baloldal – beleértve az SZDSZ-t is – 2006-ban azzal kampányolt, hogy győzelem esetén Magyarországnak végre szakértői kormánya lesz. Feltételezem, ezért is kerültek elő a szélesebb politikai közvélemény számára korábban ismeretlen személyek, akár Molnár Lajos vagy később Horváth Ágnes. Egyetértek azokkal, akik úgy vélik: ilyen helyzetben egy szakértői kormány működése adekvát lenne – érett demokráciában. De most nem lehet szakértői kormány mögé bújni a tények és a megegyezés felelőssége, kötelessége elől, és megkerülni a valódi kérdéseket. Önkormányzati tapasztalataim azt mutatják: az MSZP és az SZDSZ között számos ellentét feloldható szakpolitikai kérdésekben. Az SZDSZ szélesebbre nyithatná az egyeztetés határait – a zöldügytől a fogyasztóvédelmen, a foglalkoztatáson át a gazdaságélénkítésig. Persze abban biztos vagyok: Fodor Gábor is a legjobbat akarja. Vitánk csak a „hogyan” kapcsán van.

Fodor körkörösen egyeztet a pártokkal, valamiféle általa elképzelt „középutas” politikával kísérletezik. Hallani, a liberálisok közül az utóbbi időben többen is „figyelmeztették”: az SZDSZ nem játszhatja el, hogy politikája egyenlő távolságra van az MSZP-től és a Fidesztől. Ezzel ugyanis saját pártját „játssza el”.

Máshonnan közelítenék. Az MSZP és az SZDSZ együtt zömmel baloldali szavazóktól kért és kapott mandátumot 2006-ban arra, hogy közösen kormányozzon. Ettől nem lehet, nem is illik eltekinteni.

Illik, nem illik – eltekintettek.

Mégis úgy gondolom: ennyi morális kötelességérzés még a politikában is elengedhetetlen. Hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról: két éve a baloldali szavazók segítették az SZDSZ-t, amit Kuncze Gábor a választások éjszakáján meg is köszönt a támogatóinknak. Másrészt sokakat aggaszt Magyarországon is az egyre fenyegetőbb szélsőséges csoportok megjelenése. Ilyen helyzetben egyetlen parlamenti párt sem beszélhet „áthallásos mondatokban”. Határozott állásfoglalás szükséges: a szabad demokraták nemcsak a radikális szerveződéseket utasítják el, hanem azt a politikát is, amely a szélsőségesektől nem határolódik el egyértelműen. Egyébként az országos tanács ülésén – nagy örömömre – Fodor Gábor is elhatárolódott a Fidesz szélsőjobbot súroló politikájától.

És ön szerint Fodor ezzel a lépésével közeledett az MSZP-hez?

Nem tudom, ezt tőle kellene megkérdezni.

Mindenesetre Lakner Zoltán politológus úgy véli: az önkormányzatok koalíciós működése épp azt mutatja, hogy a két párt még mindig nem szakadt el egymástól, legalábbis „lelkileg”.

Az önkormányzati együttműködésnek nyilvánvalóan szerepe van abban, hogy mi, liberális polgármesterek bizonyos kérdéseket másképp látunk a párton belül. Persze az SZDSZ-nek is jót tenne, ha kicsit több figyelmet kapnának a helyi politikai tapasztalataink. Tény: az országos politikában nincs napirenden a koalíció visszaállítása. Viszont választóink azt várják: a két párt jusson el valamiféle együttműködésig azokban a konkrét teendőkben, amelyek a következő két évben állnak előttünk.

Ez legkésőbb a költségvetési szavazáskor kiderül.

És miért is ne lehetne megszavazni egy számunkra elfogadható költségvetést? Nem mellesleg: komoly fokmérője lenne a magyar demokráciának, ha volna olyan költségvetés, amelyet – adott esetben – az ellenzék is támogathat. És lenne olyan ellenzék, amely – adott esetben – támogatni tudja a büdzsét. De ami fontosabb: az SZDSZ-nek fel kellene ismernie, hogy az önmagáért való ellenzékiség sehova nem vezet. Ezt mutatja egyébként a Fidesz zsákutcás politikája is. De számunkra az MDF álkonzervatív-álellenzéki – olykor „kisgazdatónusban” előadott – melodrámája sem lehet követendő példa. Ugyan a koalíciót felbontottuk, ám felelősségünk a választóink iránt ellenzékben sem lett kisebb. Mindkét oldalon be kellene látni: az MSZP-nek és az SZDSZ-nek van közös dolga egymással – az ország jövőjéért.