Ez színtiszta politika

- Két lapban, a Magyar Narancsban meg az ÉS-ben publikál. Közlési vágya van?

– Az ember új helyzetben nem tud mit kezdeni a szabadidejével... És van miről írni. S egyelőre nincs más platform.

- Egy képviselő, ha már letelt a mandátuma, elvonul a magánszférába, nemigen hallatja hangját. Ön is két évig hallgatott. Megvárta a per eredményét?

– Beletrafált. Vártam, hogy legalább egy döntés szülessék az ellenem is indított perben, mert a büntetőeljárás árnyék, amely rávetül az emberre. Első fokon felmentettek, és a többieket is. Lesz másodfok is, mert az ügyész kapásból fellebbezett. Bízom benne, hogy ott is felmentenek bennünket.

- Időpont?

– Még nem tűzték ki.

- Polgári vonalon Dávid Ibolya pert nyert. „Polgári” vonalon, azaz fő politikai ellenfeleitől talán sosem fog elégtételt kapni; sem ön, sem a többiek.

– Amikor a perre készültünk, Dávid Ibolya azt javasolta, ne politizáljunk, mert a bírák ezt nem szeretik. Mire én azt válaszoltam, ez színtiszta politika, nincs megfogható jogi része, nem is tudunk mi ellen védekezni. Mondtam is a bírának: itt nem másról van szó, mint hogy valaki egy politikai konfliktust vagy feszültséget bírósági úton akar megoldani, kihasználva befolyási lehetőségeit az ügyészségen. A vádak egyébként már csak azért sem álltak meg, mert a közérdek bizonyos esetekben fölülírja a magánérdeket. És ha a demokrácia egyik intézményébe, egy párt belügyeibe kívülről beavatkoznak, az ilyen. Mondjuk, ha elnököt akarnak buktatni, s a helyére mást erőltetni. A bíró kifejtette, Dávid Ibolya úgy járt el, ahogyan az adott ügyben elvárható. Ibolya egyébként két dolgot kért az ügyészségtől. Az egyik: derítsék ki, ki dobta be a postaládájába a CD-ket. Nem tudjuk a mai napig sem. A másik kérése az volt, vizsgálják meg tartalmilag a felvételeket: igaz-e, ami rajtuk elhangzik. Az ügyészség villámgyorsan lezárta a nyomozást. Miután kifogást emeltünk, másodjára is ezt tették. Egyébként a bíró a felmentő ítélet írásos indoklásában mintegy harminc oldalon keresztül taglalta a vád egyes tanúi vallomásainak ellentmondását. Sőt, a szóbeli indoklásban azt mondta, hogy nem azok ülnek a vádlottak padján, akiknek kellene, helyettük olyanok, akiknek semmi keresnivalójuk nem lenne ott.

- A minap ott volt ön is a Szabadság és Reform Intézet konferenciáján.

– A korábbira is meghívtak, de oda még nem mentem el. A sajtószabadság volt ennek az összejövetelnek a témája, s ez roppant mód érdekelt, hiszen 1992-től intenzív kapcsolatban voltam a média munkatársaival.

- Az SZRI két prominense az azóta megváltozott nevű, ezáltal végképp a feledés homályába veszett MDF egykori elnökségi tagja, Kerék-Bárczy Szabolcs és a párt utolsó megválasztott képviselője, az Európai Parlamentben munkálkodó Bokros Lajos. Jellemző politikai állapotainkra, hogy kiemelkedő kvalitásainak és sikerének dacára az ő jelölése is hozzájárulhatott a párt végső agóniájához...

– Közreműködésével 2009-ben és 2010-ben meg tudtuk csinálni a kampányban a legjobb, legautentikusabb választási programot. Ehhez kellett az ő személye, a tudása és az a háttér, amelyet az MDF teremtett.

- 2010-es vereségükben nemcsak a CD-k körüli vihar játszott szerepet. Számos szimbolikus hibát is elkövettek. A legnagyobbak egyike az volt, hogy Csapody Miklós nem fért be az országos listán a legjobb tízbe.

– Méltánytalan volt, valóban.

- Elnökségi ülésen folyt erről vita?

– Folyt. Bokros elmondta, kit szeretne a listára, például Pusztai Erzsébetet, Kajdy Józsefet. Ennek következtében Miklós hátrébb került. De ha Csapody álláspontját fogadjuk el, minden borul, az SZDSZ sem kapja meg a kért helyeit. Én magamnak a huszadik helyet kértem. Előrébb nem is illik lennie egy kampányfőnöknek. Ha jól csinálja, úgyis bejut. Egyébként a kudarcba besegített az MSZP is. A szocik gyűlöltek minket Bokros miatt.

- Az már egyenesen szánalmas volt, hogy a Retkes Attila vezette SZDSZ-szel önök tárgyalásokba bocsátkoztak. Nyilvánvaló, hogy csak a pénz miatt...

– Amikor a tárgyalások elkezdődtek, nem is tudtam róluk. Németországban voltam, szabadságon. Később én is részt vettem a tárgyalásokon, megjegyzem, Fodor Gábor is ott volt. Egyébként: akkor már tényleg nem volt értelme.

- Korábban nem volt erről szó?

– De igen. Akkor éppen Kóka János volt az SZDSZ elnöke. Közel ültünk egymáshoz, sokszor beszélgettünk. Többször felajánlotta az együttműködést.

- És?

– Megpendítettem Dávid Ibolyának, de nem tartotta időszerűnek. Pedig akkor talán lett volna még valami eredménye. Harmadik erőt alkothattunk volna az akkori két nagy párt mellett. Egyébként szerintem leginkább 1990-ben kellett volna koalíciót kötni. Akkor talán nem durvul el ennyire a magyar politikai élet, az ésszerű együttműködés honosodik meg, nem a permanens szembenállás.

- 1990-ben az emberek a Népfront-választások ellen is protestáltak szavazataikkal. Mit szólnak, ha kiderült volna, hogy mindegy, mert a két legnagyobb rivális végül összeborul?

– Gesztusokat így is lehetett volna tenni. Mondjuk két-három SZDSZ-est bevenni a kormányba, valakit kulturális miniszternek, a gazdasági tárcát pedig mondjuk Csillag István irányíthatta volna.

- És Csurka István nem ugyanazt csinálta volna, amit már akkor is megtehetett az MDF-en belül? Legfeljebb borul a koalíció, és hamarabb alakul meg a MIÉP. Ráadásul a kereszténydemokrata fonalat a Fidesz kapta föl, amikor befogadta frakciójába a Giczy György-ellenes KDNP-seket. Valójában nem az MDF helyére nyomult be, hanem az övékére.

– És hogy én ebben mennyit segítettem...

- Hogyhogy?

– A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének rendezvényein, 1996–97-ben Pusztai Erzsébettel, Semjén Zsolttal, Orbán Viktorral rengeteget jártuk az országot. Semjén helyett Harrach volt ott egyszer-kétszer.

- Miként került ön egyáltalán a csapatba?

– Lanczendorfer Erzsébet keresett meg, tartsak velük.

- Milyen előnye származott ebből Orbán Viktornak?

– Az, hogy elfogadott lett ebben a társaságban. Előzőleg nagyon utálták őt. Az volt a cél, hogy a cápalátogatásozó Orbánból a KÉSZ-esek szemében elfogadható figurát faragjunk.

- Ön miért ment velük?

– Mert nagyon tehetséges embernek tartottam. Ám az ő esetében is kiderült, a tehetség önmagában kevés.

- Zárt körben vagy fórumszerűen zajlottak ezek a találkozások?

– Nyilvánosak voltak, bárki jelen lehetett. Tematizált beszélgetések folytak. A turné címe az volt: Fiatal politikusok a konzervativizmusról.

- És akkor Orbán Viktor még fiatal volt.

– Még én is...

- Egyébként: a végül a Fideszbe integrálódott KDNP-sek először az MDF-et keresték meg, oda akartak átülni, de Lezsák Sándor azt mondta Isépy Tamáséknak, hozzák magukkal Giczy Györgyöt és Füzessy Tibort is. Erre nem voltak hajlandók.

– Lezsák végül Giczy Györggyel tárgyalt. Ott voltam. Néhány nappal korábban lett Lezsák Sándor az MDF elnöke. Az ezellen tiltakozók egy része pedig ugyanaznap megalakította az MDNP-t. Azonnal elkezdett szervezkedni Lezsák, hogy kiépítse a saját rendszerét. Egy márciusi vasárnapon választották meg. Hétfőn tárgyaltunk a Gellért Szállóban Giczy Györggyel, kedden vagy szerdán Orbán Viktorral. Valószínű, hogy Orbán végül ezért nem állt szóba az MDNP-vel, noha erősen rábeszélte őket, hogy alapítsanak új pártot, és legyenek ők a partnerei.

- Ez egy eddig nemigen hallott verzió.

– Pedig így volt. A Batthyány Alapítvány helyiségében alakultak meg. Az alapítvány titkára akkor bizonyos Rogán Antal volt.