Elveszítette parasztgyerekjellegét – Rogán Antal színeváltozásai

A Fideszben úri gyereknek tartják, aki varratott ingben, rajta R. A. monogramos gallérral, elegáns mandzsettagombbal járkál. Nem jó rá a kon­­fekció. A negyvenhatos kicsi, a negyvennyolcasnak hosszú rá az ujja, negyvenhetest nem kapni. Pedig Rogán sosem mulasztja el hangsúlyozni személyiségének „paraszti jellegét”, ami Orbán pártjában a foci mellett a másik emelkedési lehetőség. És valóban: volt disznópásztor, őrzött marhát, szénát is forgatott, lovaknak mérte a zabot. Libát azonban nem hajkurászott. A libakérdés a Tarlóssal folytatott polémia során került elő, amikor a főpolgármester neki címezte a kirohanást, miszerint: ő már akkor polgármesterként dolgozott, „mikor egyesek még kantáros nadrágban rohangáltak a libapiszkos legelőn”.

Rogán a személyes támadásokat föl sem veszi. Golyóálló. Nem érnek föl hozzá a politikai imázsroncsolás városi legendái, például hogy az ambiciózus feleség, Cili sértetten szólta le a szülinapi, full extrás Mini Morrist, mert BMW X5-ös járna neki. De mondom, ezek legendák. Még akkor is, ha idővel hozzánő a politikus arculatához és jellemzi Magyarország lelkiállapotát: nem mindegy ugyanis, mit pletykálnak a népek.

Fotó: Kovalovszky Dániel

Rogánról egykor úgy tartották, nehezen bulvárosítható figura. Fakó géphang, karót nyelt alak, szilikonízű frazeológia. Minden gesztusán átüt a kiszámítottság, érzelmei szinte nincsenek. Steinmann ő, a „jó tanuló”, még a politikát övező verbális agresszió is úgy jön át rajta, mintha bemagolta volna a leckét. Ahogy blazírt arccal a sajtó (és a felindult kerületiek) szemébe vágja: Belváros-Lipótváros támogatja a szobrot, a Szabadság téri „sasos-angyalost”, hisz az a belemagyarázásokkal ellentétben „minden áldozatnak emléket állít”. Azzal zsebre vágja a cetlit, és a kamerákat jeges tekintettel megkerülve határozott léptekkel távozik. Az ajtóban nénike sírdogál, alkarján tetovált auschwitzi szám. Tóni ellép mellette. Tóni kemény gyerek.

Több, lapunk által megkérdezett frakciótársa abban látja a Rogán-rejtély kulcsát, hogy „privát életében frusztrált”, zárkózott figura. A női bájak világában sem tobzódott. Ahogy egyik politikustársa rosszmájúan mondja, „hát… nem nagyon nyomultak rá a csajok”. A féktelen politikai becsvágy „a Tóninál feltehetően kompenzáció”.

A kis Rogánt a szülők és a falusi plébános egyházi iskolába szánták, ministrálni is eljáratták. A kert végében fekvő telek, ahol a szakonyfalvi templom áll, dédapja adománya. Rogán azonban makacsul ellenállt, Pannonhalmára nem volt kollégiumi pénz, sem kedv, maradt a szentgotthárdi Vörösmarty. A kis Tóni ministránsként komisz fiú volt, a fehér ruhás kóristákat szertartás közben megrugdosta, amiért az atya a sekrestyében meg is pofozta. De a Rogán-nacionálén vörös folt is éktelenkedik: a gimnáziu­­mi KISZ-titkárság ’89-ből. Pedig a rend­­szerváltás már közelített, de ez csak epizód volt. Hősünk amúgy álmodozott, kiolvasta a falu kiskönyvtárát. A gimiben nyüzsgő szervezőember, társasági lény, a közgázon, a pénzügy szakon a leglelkesebb demonstrátor, Széchenyi-szakkollégistaként Orbánt, Kövért és Németh Zsoltot hallgatott.

A vasi Julien Sorel a közgáz pénzügyi szakáról akarta meghódítani Budapestet és a világot. Egy pesti srác ezt nyilván nem is érti, de „fővárosi” szeretett volna lenni. Ehhez a politika a kilencvenes években alkalmas terepnek látszott, az út – egy ’94-es MDF-es kitérő után – a Fidelitason át vezetett. Itt ismerte meg Orbán Viktort. Nem kellett kampányban törnie magát, a másik akkori üdvöskével, Gyürk Andrással együtt belépőt kapott a par­­la­­mentbe: a kényelmes országos listán ők voltak a fidelitasosok. Ezt illik meghálálni. Szerencséje is volt, a sajtó jól fogadta. Mértéktartó, lucidus figurának, a „párt eszének” kiáltotta ki. Másik domináns tulajdonságát, munkakutyaságát, szolgálatkészségét Orbánék használják ki. „Gyorsrea­­gáló” frakcióvezető-helyettes, a plenáris ülések kalapácsembere.

A miniszterelnöki kabinet titkárának maga a kormányfő jelöli: „Orbán Viktor egyszer mellém lépett a Parlament általam nagyon nem kedvelt állóbüféjében, és elmondta, úgy döntött, nagyobb kabinetet csinál, vezessem én a belpolitikai területet. Ezzel le is térített a magamban jól kigondolt szakpolitikusi pályáról” – emlékszik vissza a Mozgó Világnak 2011-ben adott interjúban. A kitűnő segéderőt kézről kézre adják. 2000 januárjában, amikor Kövér László lesz a Fidesz elnöke, ő veszi át Rogánt bizományban, szintén kabinetfőnöki rangban.

Az informatikai és távközlési bizottság alapítása – 2001-ben – Rogán nagy találmánya. Érdekérvényesítő készségét mutatja. Ahogy az együttös Juhász Péter mondja: az még csak politikai előiskola volt. Akkor teszi igazán magasra a lécet, mikor áthajózik az önkormányzati ingatlanfejlesztés világába.

És valóban: a második orbáni felkérést a kabinetfőnöki tisztségre 2002 után Rogán – meglepetésre – nem fogadja el. Orbán is rossz passzban lehetett, a viszony hűvösödött. Rogán politikai tehetségének lényege, hogy pontosan ráérez arra, mikor engedheti meg magának, hogy nemet mondjon. Ekkor már önálló birodalmat akar. A tájékozódást a háború sújtotta belvárosi önkormányzatnál kezdi. A Cukor utcai irodán kölcsönös fúrás-faragás, botránysorozat zajlott, itt kezdenek formálódni Rogán szervezői képességei.

„Azt csináltam meg kicsiben, amiről Orbán Viktor álmodott nagyban” – mondja a már idézett beszélgetésben. A vezetést átveszi, a szervezetet stabilizálja, a 2006-os önkormányzati választást fölényesen nyeri. A vidéki fiú megérkezett Pestre, egyenesen a főváros szívébe, ahol soha nem látott nyugdíjasparadicsomot rendez be. Karácsonyfapénz, húsvéti sonka, krumpli- és tavaszi muskátliosztás. Ingyenes diákbérlet, gyermekenként harmincezer forintos iskolakezdési támogatás. A nagycsaládosoknak havi tizenötezer forintos támogatás, amit csak a Rogán által kijelölt vállalkozói körnél vásárolhatnak le. A csúcs a rogáni rezsiforradalom extra: tizennégyezer forintos fűtési támogatás a nyugdíjasoknak. Ez csakugyan szociális bomba. S bár a rendszer alapjait az előd, a szocialista Steiner Pál rakta le, Rogánnak sikerült tökélyre fejlesztenie.

Azon sem csodálkozott senki, hogy az uniós pénzekből Belváros-Lipótváros milyen vastag szeletet hasított ki. 2007 óta megújult külsőt kapott a Szent István tér, a Szabadság tér, a Veres Pálné utca, a Dorottya utca. 2010-ben uniós források felhasználásával létrehozták a Kecskeméti utca–Egyetem tér–Károlyi Mihály utca–Petőfi Sándor utca–Bécsi utca–Erzsébet tér–Október 6. utca nyomvonalon „a Belváros új főutcáját”.

MTI Fotó: Beliczay László

Rogán 2014-ben a polgármesteri poszt és a képviselőség miatti össze­­fér­­hetetlenség miatt lépett vissza, de a rendszer nélküle is olajozottan műkö­­dik. A City tévé nyolcvanmilliós önkormányzati támogatást kap, az ellenzék labdába sem rúghat. Rogán és köre megbuktathatatlan. És a rendszer áldozata lett a belvárosi ingatlanvagyon harminc százaléka. Juhász Péterék számításai szerint nyolcszáz ingatlant értékesítettek, több tízmilliárd forintnyi értékben.

– Én nem találkoztam helyi ingatlannal, amit jó vagy megközelítően normális áron adtak volna el – állítja Juhász.

Rogán szimultán sakkozó, képes több táblán is játszani. 2006-ban, amikor a vezér helyzete a Fidesz élén megingott, és a bosszúra csaknem ráment Áder János karrierje, a Fideszben elterjedt nézetek szerint Rogán felbecsülhetetlen szolgálatokat tett azzal, hogy Orbánnak mindent pontosan jelentett.

De ne higgyük, hogy a politika viharai nem gerjesztenek hullámokat a rogáni lélekben. A kis Rogán gyermekkori hite átmentődött a későbbi polgármesterbe is. „Hiszek Istenben – mondta a Mozgó Világban –, és néha imádkozom is. Nehéz pillanataimban be tudok ülni a templomba. (…) A hit számomra azt jelenti: keresni Istent. (…) Akkor is bemegyek, ha egyszerűen a lelkem diktálja.”

A fazonalakítást Rogán 2002 és 2004 között kezdte el. Lassan találta meg a hozzá illő populáris stílust. A modern Rogán félig celeb, közéleti piperkőc, félig pedáns, unalmas adminisztrátor. De legfőképpen kíméletlen számlavezető. A pénzt és a luxust mindkét Rogán egyaránt szereti. Olyan karakter áll előttünk, mint Woody Allen tragikus hőse, Zelig, az átalakulóművész, aki új közegbe kerülve ötpercenként változtatja nézeteit és külsejét. Egyszer hívő keresztény, máskor hűvös pénzügyi technokrata, kampányguru, informatikus. Mint tudjuk, feltaláló is. A kvótakampány mil­­liárdokat költő, fanatikus dizájnvezére, akiről máig nem tudja senki, tulajdonképpen szavazott-e. Egyrészt Pasa parki luxusban élő családfő, aki helikopterrel utazik vidékre, másrészt az ország egyik legnagyobb privát adósa, negyvenmil­­liós hitelállománnyal. Egyrészt pedáns és pontos hivatalnok, másrészt szánalmas pancser, aki vagyonbevallását két nekifutásra sem képes normálisan kitölteni.

Lázár János Rogánt ma már Mengyi „Voldemort” Rolanddal és Farkas Flóriánnal egy sorban emlegeti. Sokan úgy tartják (a Fideszben és azon kívül is), hogy „szegény jó Tóni” megrogyását a mohó asszonyi kormánynak és a gátlástalan pénzügyi tombolásnak köszön­heti.

Juhászt, aki a kampányban ásta bele magát a Rogán-témába, a privát pletykák hidegen hagyják, a „magyar Dallas” rémvilága nem érdekli. Szerinte a történetben a jelenség, a rendszerszerű leépülés az érdekes. Juhász egy percig sem hiszi, hogy miniszterét Orbán valaha is ejtheti. Összenőttek, a „Rogánok” a rendszer megdönthetetlen részei lettek.

Az új évezred másféle várakozásokkal indult, Rogánnak is, nekünk is: „Tíz év múlva (…) bizonyára álmaim között fog szerepelni, hogy ennek a pártnak egyik (akár első számú) vezetője lehessek.” 2011-ben már azt mondta, túllépett ezen az álmon. Ma már talán beérné a túléléssel is. De olyan ő, mint Houdini. Minden erkölcsi béklyótól meg tud szabadulni.

A leválthatatlanság diszkrét bája

– Hazudott a választóknak, az újságíróknak és a végén magát is megcáfolta – tartja Rogánról az általunk megkeresett fideszesek egy része. Rogán hívei, kedvelői (illetve azok, akik okkal félnek tőle) vagy elzárkóznak, vagy megbocsátóbban fogalmaznak. Néhányan felhozzák a családi szálakat is. A luxusfeleség, Cili, „aki szegény jó Tóni gyereket mindig hintába ülteti”, bár a miniszter szerint „rendkívül ügyes üzletasszonyról van szó”.

Rogán, miután bejelentette, nem megy el a Portik Tamással való szembesítésre, egy órán át állta az újságírói kérdéseket. Régóta nem vállalta a nyilvánosságot. Nem akarta elismerni, hogy hazudott, amikor a helikopterezést letagadta a Népszabadság újságírójának. „A jövőben fog hazudni?” – lőtték, és ő nem fogta menekülőre. Mintha parancsba kapta volna, hogy hagyja magát sokadszorra is felpofozni. Mintha odadobták volna koncként, mintha elengedték volna a kezét.

Többen nem tartják kizártnak, hogy a következmény menesztés lesz. Ha mégsem, abban azért sokan egyetértenek, hogy a „repülő show” hosszú távon kihat a karrierjére. Mert az előzmény sem sikersztori: a kvótaszavazás Rogánnak kétszeres – erkölcsi és politikai – vereség. Orbán pedig hajlamos arra, hogy a hibát a környezetében keresse.

– A nagyközönség régen megszokhatta, hogy Orbán a botrányok ellenére az embereit a helyükön hagyja. Márpedig Rogán pergőtűzben áll. Úgyhogy bármit tehet, nem fogják leváltani – mondja Kéri László.

Elemzők szerint a helikopter­szin­dróma (a Népszabadság bezárásával kombinálva) ma már visszavonhatatlanul a Rogán-imázs része. A leváltás hónapokkal később (talán tavasszal), szinte észrevétlenül következhet be, amikor az esetet a közönség már elfelejtette. De akkor sem válnak meg végleg tőle. Új pozíció kell – lehetőleg kormányon belül –, ahová Rogán presztízsveszteség nélkül áttelepülhet. Hiszen a rendszer része, az orbáni arborétum dísze.