Elég a színjátékból!
A nyomásgyakorlás erőteljesebb eszközeit is hajlandók bevetni a diákok, ha továbbra is azt látják, hogy a kormányzat nem veszi figyelembe a közoktatási rendszer azonnali átalakítására vonatkozó követeléseiket – mondta a 168 Órának Gyetvai Viktor, a múlt héten rendkívüli ülést tartó Független Diákparlament vezetője, aki az oktatás szereplőinek összefogását sürgeti. A tanársztrájkot nem érzi elég erős fegyvernek, a polgári engedetlenségtől viszont nem riadna vissza.
– Szokták azzal támadni, hogy diákként ne demokráciát játsszon, hanem inkább tanuljon?
– Korábban kaptam ilyen kritikát, mostanában már nem. Viccesnek is tartottam, hiszen épp azért küzdünk, hogy minél jobban tanulhassunk, szeressünk tanulni, és közben olyan képességeket sajátítsunk el, amelyek később segíthetnek a munkavállalásban.
– Szülei mit szólnak hozzá, hogy ideje jó részét leköti a Független Diákparlament?
– Mindenre jut időm, beosztás kérdése. Otthon egyébként azt szokták mondani: nagyon fontos, amit csinálok, de nem végezhetné valaki más helyettem?
– Két éve alakult meg a Független Diákparlament. Miért volt szükség a létrehozására?
– Mert az Országos Diákparlament, a korábbi egyetlen hivatalos diákfórum formálissá vált. Egy háromévente megrendezett eseményről van szó, amit ráadásul a humántárca szervez. Van egyfajta színjáték jellege. Ezzel szemben a Független Diákparlament alulról jövő kezdeményezés és lényegében folyamatosan működik. Akkor kezdtünk mozgolódni, amikor a Klik megalakulását követően egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a központosított szisztéma működésképtelen. Az első tiltakozó akciókat 2014-ben szerveztük a tankönyvellátás anomáliái miatt, de létszámunk csak az elmúlt hónapokban futott föl.
– Hányan vannak?
– Több mint háromezer regisztrált tagja van a Független Diákparlamentnek, de mostanában rohamosan nő. Alapszabályunk szerint évente kétszer tartunk országos diákfórumot.
– Hogyan épül föl a szervezet?
– Az összes fontos dolgot meg tudjuk szervezni a világhálón. Minden évben tartunk egy internetes választást, így a tagság által delegált képviselők vehetnek részt a legfőbb döntéshozó testület, az országos fórum, azaz a plenáris ülés munkájában. Bárki tag lehet, aki elmúlt 14 éves és a középfokú oktatásban tanul.
– Hol tartják a plenáris üléseket?
– Pénzünk nincs, úgyhogy ott tanácskozunk, ahol ingyen is befogadnak minket. Eddig jórészt alapítványi iskolák látták vendégül a diákparlamentet, ám most először ülést tarthattunk egy állami iskolában is, a Pukli István vezette zuglói Teleki Blanka Gimnáziumban.
– Miért volt szükség egy rendkívüli diákfórum megtartására?
– Mert idén tavasszal felgyorsultak az események. Az egész ország megismerhette, hogy a pedagógusoknak mi is a bajuk a közoktatási rendszerrel, ám ugyanezt meg kell fogalmazniuk a diákoknak is. Igaz, hogy tavaly tavasszal már tartottunk egy rendes plenáris ülést, és azon is pontokba szedtük, hogy mit akarunk, de annak nem volt érdemi hatása.
– Reménykedett benne?
– Nem vagyok naiv. Tavaly például 33 pontos listát adtunk át az oktatási államtitkárságnak, amely 30 napon belül ígért választ. Két és fél hónap után kaptunk egy levelet, amelyben ugyan minden pontra reagált a minisztérium, de sok köszönet nem volt benne. Néhány kérdésünket teljesen félreértették, azokban az ügyekben pedig, amelyekben egyetértettek velünk, utóbb mégsem történt semmilyen változtatás. Vagyis a nyomásgyakorlás erősebb eszközeihez kell nyúlnunk.
– Mire gondol?
– Nem szaladnék előre, minden konkrét ügyben a diákparlamentnek kell döntenie arról, milyen eszközt választunk a követeléseink eléréséhez. Abban például a rendkívüli diákfórumon már megállapodtunk, hogy támogatjuk a június 11-re meghirdetett tanártüntetést. A magam részéről egyáltalán nem félek például a polgári engedetlenségtől, a sztrájkról viszont azt gondolom, hogy nem elég erős eszköz, legalábbis a kormányt láthatóan egyáltalán nem hatja meg. Olyan akciókat kell szervezni, amelyek a közvélemény számára is érthetővé teszik a problémákat, és amelyekhez bárki szabadon csatlakozhat.
– Mit éreznek a legégetőbb problémáknak a diákok?
– Elsősorban azt követeljük, hogy teremtsék meg a színvonalas közoktatás feltételeit. Ha az önkormányzatok helyett az állam akar lenni a kizárólagos iskolafenntartó, akkor neki kell biztosítania a megfelelő körülményeket. Ez eddig nem sikerült, tehát hozzá kell nyúlni a rendszerhez. Semmit nem old meg, hogy a nagy Klik helyett létrehoznak sok kicsit, ha egyúttal nem kerül be jóval több pénz a rendszerbe. Követeljük a tankönyvválasztás liberalizációját és tanáraink szabadságának visszaállítását is. Akad olyan tanárom, aki a tanfelügyelő érkezésekor általában egy unalmas kirakatórát tart, csak azért, hogy betarthassa az előírásokat. A következő órán aztán visszatér a saját, egyébként kiváló módszereihez. Mi szükség van erre a színjátékra?
