Drukkolok nekik – interjú Dr. Borbély Zoltánnal

FJ: Hogy kerültél képbe? Csörgött a telefon, és azt mondta Wladár Sándor, hogy…

BZ: Legyek a Magyar Úszó Szövetség fegyelmi bizottságának fellebbviteli elnöke. Voltam már a Magyar Labdarúgó Szövetség jogi igazgatója és szóvivője, elnökségi tag.

FJ: A Magyar Olimpiai Bizottság jogi bizottságának is a tagja vagy.

BZ: Igen. Borkai Zsolt kért fel, és maradhattam Kulcsár Krisztiánnál. Most Gyulai Zsolt döntését várom. Szereztem némi jártasságot a sportjogban.

FJ: És az úszás?

BZ: Abban nem. Jogos volt Szilágyi Zoltán, a kiváló kollega – szintén tagja a MOB jogi bizottságának – kritikája, hogy az úszáshoz, a sportközvetítéseket leszámítva nincs közöm.

FJ: A bizottság többi tagjáról mit kellene tudnom?

BZ: Dr. Papp Gábort én kértem fel, hogy ha lesz ügy, amiben elfogultságot kell jelentenem, meglegyen a bizottság létszáma nélkülem is.

FJ: Hányszor jártál el a fellebbviteli bizottság elnökeként?

BZ: Hála az égnek, az úszás, akár a sakk – ott is a fegyelmi bizottsági tagja vagyok – nem a fegyelmi ügyekről szól. Mindkét helyen három-három ügyem volt. Kivétel a labdarúgás, ahol nemcsak a kiállítások, hanem a szurkolói rendbontások is témát adnak.

FJ: Mi tartozik a fegyelmi bizottság hatáskörébe?

BZ: A sportfegyelmi vétségek, amit az alap- vagy a szervezeti és működési szabályzat kimond.

FJ: Erre majd emlékezzünk vissza az eseti bizottságoknál, most azonban – beszélgetésünk második részében – legyen szó Cseh Lászlóról, akivel Kálnoki Kiss Attila közölt tavaly októberében interjút, amiben a „nyugdíjas” úszó olyat mondott sportpályafutásával kapcsolatban, amit korábban soha. [„… éreztem, hogy amit csinálunk, az nem feltétlenül jó nekem. (...) A Kőbánya SC-ben az egész edzés arról szólt, hogy talán, éppenhogy meg tudjuk csinálni azt, amit előírtak, amit a medence partjáról elvártak tőlünk. Kimondott célként fogalmazódott meg az, hogy meg kell törni a versenyzőt. (...) De amíg Kiss Laci bácsi volt a vezetőedző, nem emlékszem hasonló félelemkeltésre. Persze, Laci bácsinál is tartottunk az edzés mennyiségétől, de ott még nem éreztem a lelki terrort, csak miután Turi Gyuri átvette tőle a munkát.”] Cseh László után Kozma Dominik, Kiss Noémi, Egerszegi Krisztina edzőtársa, Dara Eszter, Reményi Diána is megszólalt. Mit gondoltál ezek jogi vagy morális relevanciájáról?

BZ: A jogi relevancia nulla. Az erkölcsi relevancia kapcsán – mivel jó a viszonyom Cseh Lacival és feleségével, Diával is – megkérdeztem: miért most, amire azt mondta, a nagypapám is ezt kérdezte.

FJ: És mi volt a válasz?

BZ: Hogy ezek voltak az érzései, amikor abbahagyta a pályafutását, és ezt el kellett mondania, amivel nem tudtam vitatkozni. Szíve joga, véleménynyilvánítási szabadság van.

FJ: Cseh László megnyilvánulásának hatására Szilágyi Liliána hamarabb mondta el történetét D. Tóth Krisztának, legalábbis erre hivatkozott az Elviszlek magammal tizedik perce tájékán, amikor megszólalása előkészületéről beszélt. Jogászokat, pszichológusokat említett.

BZ: És kommunikációs tanácsadókat.

FJ: Igen. És arról sem beszélt, és ez is hozzátartozik Cseh László megítéléséhez, hogy 2012-től öt éven át a Magyar Úszó Szövetség elnökségi tagjaként elfelejtett vádbeszédet mondani.

BZ: Ezért kérdeztem, miért most, de sem a válasza, sem más reakciója nem tartozott a fegyelmi bizottság hatálya alá. Magánemberként visszatekintett a pályafutására, és elmondta, mi fájt neki.

FJ: 2013 januárjától a Magyar Úszó Szövetség sportolói bizottságának vezetője is volt. Értem és tudom, hosszú folyamat a bántalmazás feldolgozása… Ráadásul az uszoda zárt világ.

BZ: Nemcsak az uszoda, általában az élsport zárt világ. Igazán nagy teljesítmények bizonyos típusú versenyzőknél csak vérrel és vassal érhetőek el, másokat viszont megbénít.

FJ: Ráadásul a kívülállók nem úgy részesei a folyamatnak, mint a sportolók, miközben ők alakítják a társadalmi megítélést. Pillanatok alatt bitófát követelnek, miközben a sportoló még ocsúdik.

BZ: Igen, nyilvánvalóan volt oka, amiért Turi György mellett anno kiállt a klubja.

FJ: Maradjunk még a Kálnoki-interjújánál! Ebben volt, hogy Cseh László azért maradt, mert nem látott más alternatívát.

BZ: Akkoriban ezt hitték a sportolók.

FJ: Szilágyi Liliána története más. Az alapvetően egy família története, a család pedig adottság, szemben az uszodával.

BZ: A családot nehezen lehet fegyelmi, vagy fellebbviteli bizottsági szinten vizsgálni. Ezért jelentettem elfogultságot rögtön az elején.

FJ: Mi változott 2013 és 2021 között Turi György megítélést illetően saját úszói szemében?

BZ: A világ változott. Az atyai pofon, a kifenekelés már tilos volt. Nincs testi fenyítés. Nem lehet hozzáérni a gyerekekhez. Ez nem volt mindig így. Papp Laci bácsi mesélte, hogy amikor bokszoló lett, először jól megvertek, és nem a szorítóban. A testi fenyítés nem mindig volt tiltott Magyarországon, ehhez európai uniós irányelvek, illetve egy 2004es törvény kellett.

FJ: Turi György ügyében miért nem a fegyelmi bizottság járt el?

BZ: Ez nagy kérdés.

FJ: Mennyi volt akkor a fegyelmi vétség elévülési ideje?

BZ: Akkoriban egy kormányrendelet rendelkezett róla, és egy év volt.

FJ: A vizsgálóbizottságot ki rakja össze? A személyek részben a fegyelmi bizottságból voltak.

BZ: Elnökségi döntés született. Ők tudják az átfedések okát. Csak egy dolog volt lehetetlen, a felülbírálók nem lehettek tagjai az alapbizottságnak.

FJ: A vizsgálóbizottságnak van fellebbviteli szerve?

BZ: Nincs. Ők jelentést készítenek, a fegyelmi bizottság határozatot hoz, és azt lehet megfellebbezni.

FJ: Ehhez miért kellett egy másik grémium?

BZ: Nem tudom.

FJ: Van jelentősége?

BZ: Van. Véleményem szerint, ha az úszószövetség ad hoc bizottságot akar létrehozni, tegye, csinálja. Az készítsen jelentést, majd hozza nyilvánosságra, mint egy ombudsman. Az ombudsman relevanciája a nyilvánosság. Semmi más.

FJ: A Turi Györgyöt vizsgáló eseti vizsgálóbizottság tagjait nem terhelte titoktartási kötelezettség, a Szilágyi Liliána ügyét kivizsgáló bizottságot viszont igen. Mi a különbség oka?

BZ: Az érzékenység, magánszféráról van szó.

FJ: Családi történésekkel tudásom szerint nem foglalkozhat a szövetség.

BZ: Egyetértek.

FJ: Akkor viszont vagy mindkettőnél, vagy egyiknél se legyen titoktartási kötelezettség.

BZ: Wladár Sándortól nem elvárható, hogy a kúria elnökének tudásával rendelkezzen.

FJ: Attól még lehetne konzekvens.

BZ: Egyetértek.

FJ: 2021. november 25én Turi György bejelenti lemondását: „Itt már nemcsak rólam van szó, hanem a magyar úszósport, a Magyar Úszó Szövetség és szeretett egyesületem, a Kőbánya SC jelenlegi megítélése, renoméja a tét. (…) A Magyar Úszó Szövetség szakmai alelnöki, elnökségi tagsági, valamint az edzőbizottsági elnöki posztjáról a mai naptól végérvényesen lemondok!” Ezt követően nyilatkozik Wladár Sándor: „A Magyar Úszó Szövetség elfogadja Turi György lemondását a szakmai alelnöki pozícióról, valamint az edzőbizottság elnöki tisztéről. (...) Turi György vállalta a felelősséget, és távozott a szövetség szakmai alelnöki pozíciójából.” Van a Magyar Úszó Szövetségnek ráhatása a klubok döntésére?

BZ: Nincs. A klub ugyanúgy egyesület, ahogy maga a szövetség. Az anyaklub kiállt Turi György mellett. Érdekes kérdés lenne, ha végsőkig éleznénk, hogy a klub, amely tagja a Magyar Úszó Szövetségnek, miért nem követte a Magyar Úszó Szövetség „intencióit”.

FJ: Milyen indokkal zárhat ki egyesületet a szövetség? Egyáltalán kizárhat-e?

BZ: Kizárhat. Például, ha tagjai száma tíz alá csökken.

FJ: És valamely cselekedete okán?

BZ: Ha nyíltan alkotmányellenes vagy alaptörvény-ellenes tevékenységet folytat.

FJ: Morális kérdés nem képezhet kizáró indokot?

BZ: Egy autoriter vezetőnél igen, de Wladár Sándor nem az.

FJ: Bizonytalan vagyok, hiszen számos intézkedést hozott konzultálás nélkül. A Magyar Úszó Szövetség nem kommentálta egyik tagszervezete döntését. Ez így rendben volt?

BZ: Fontos volna a profi kommunikáció. Csurka Gergely, Szántó Dávid általában kiválóan tájékoztatja a sajtót, de a profi kommunikációhoz néha kevésnek bizonyulnak. Megengedhetetlen avítt közleményeket kiadni. Konzekvensen kell reagálni. Kellett volna ebben a helyzetben egy arc, aki azt mondja: ezzel nem értünk egyet. A végeredmény tekintve Turi Györgynek nem volt más választása, mint lemondani. Az úszó szövetség is ezt akarta.

FJ: De december 3-án, még a Turi-bizottság jelentése előtt a Kőbánya SC kiadott egy közleményt.

„Az elnökség az elhangzott nyilatkozatok alapján igaztalannak, rendkívül méltánytalannak és végtelenül igazságtalannak tartja a Turi György úszószövetségi funkcióiról történő lemondását kikényszerítő sajtótámadásokat, felhívja a sajtó képviselőinek figyelmét, hogy a jelenleg a szakosztályban sportoló élversenyzőket és gyermekeiket, a KSC-be úszásra hozó szülőket keressék és tőlük szerezzenek be hiteles információkat az úszó szakosztályban folyó napi munkáról, hangulatról, kérjék ki álláspontjukat a sajtóban a Turi Györggyel szemben elhangzott vádakról. (...)

Turi György élvezi az egyesület elnökségének, az edzői kollektívának, a versenyzőknek és a gyermeküket a KSC-be úszni hozó szülőknek a bizalmát. Az egyesület elnöksége semmilyen okot nem lát arra, hogy Turi Györgytől az egyesület úszó szakosztályának vezetőjétől a bizalmat megvonja. Kőbánya Sport Club elnöksége”

Mérő Vera, a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene civil mozgalom aktivistájaként kommentálta a történteket:

„Sajnos úgy tűnik, nem érti a Kőbánya Sport Club, hogy miről van szó. Nem, nem »sajtótámadások« miatt mondott le Turi, és a vizsgálóbizottságra sem emiatt van szükség. Az viszont elgondolkodtató, hogy a klub azt sem tartja szükségesnek, hogy megvárja a vizsgálat eredményét, azt meg végképp nem érti, miért problémás Turi Györgyre minden további nélkül ezentúl is gyerekeket bízni. Remélhetőleg ezen azért legalább a gyereküket hozzájuk járató szülők elgondolkodnak.”

Nem úgy a Nemzet Sport, ahol egy hosszú interjú keretében szinte felmentették Turi Györgyöt a vádak alól. Fontos a sportújságírók tagozódása?

BZ: Nagyon, és nemcsak azért, mert a Magyar Sportújságírók Szövetsége tagja a Magyar Olimpiai Bizottságnak, mert a Nemzeti Sport meghatározó orgánum. Turi György lenullázásához pár hét kellett, ez Kiss László esetében 48 óra volt.

FJ: 2021. december 10.-én elkészült a bizottság jelentése: „Turi György a versenyzőket gyakran testi fenyítésben részesítette, amelynek kiváltó oka rendszerint fegyelmezetlenség volt. (...) A bántalmazásról a versenyzők nem szóltak a szülőknek vagy ha szóltak, a szülők nem látták szükségesnek, hogy beleavatkozzanak e nevelési módszerbe.”

BZ: Én serdülő válogatott voltam. Annak idején teljesen mások módon edzettek engem, mint most a fiaimat. Nagyon nem mindegy a történet ideje. Annak idején az atyai pofon, a makarenkói szigor benne volt a társadalomban. A testi fenyítés nem volt annyira tiltott, mint most. A Fővárosi Törvényszéken még felmentő ítélet születhetett társadalomra veszélyességben való tévedés címén. A testi fenyítés és a lelki terror fölött tényleg eljárt az idő. Változott a világ, más lett, van például internet. Annak idején ezek az úszók nem tudhatták, hogy mi történik egy másik műhelyben. Nem volt Instagram, nem tudtak sms-t küldeni egymásnak, hogy most vertek meg éppen.

FJ: De itt van, tessék: „Számos esetben jelezték a sportolók, hogy pszichológiai segítségre szorultak az esetet követően, vagy még most is szükségük lenne egy szakember segítségére.” Egy vizsgálóbizottság 2021-ben deríti ki, hogy most is szükség volna pszichológusokra, ez nem ellentmondás, hiszen tavaly sem mondták volna el, ha nem lett volna ez az eseti vizsgálóbizottság.

BZ: 2021-ben már mások a módszerek.

FJ: Lehet, de az előző módszerek használata maradandó nyomot hagyott, és erről a Magyar Úszó Szövetség semmit sem tud. Wladár Sándor empátiája nem fedi le a társadalom elvárást.

BZ: Ez nem az én következtetésem. Nem tudsz lépni, ha nem szólnak.

FJ: Milyen lehet ott a légkör, ahol ilyenek miatt nem szólnak?

BZ: Kemény.

FJ: Miért volt szükséges megírni az alábbiakat is az összefoglalóban: „Itt tartja szükségesnek megjegyezni a bizottság, hogy számos esetben szóltak – még a sérelmet szenvedett sportolók is – arról is, miszerint Turi György segítette őket, valakit pénzzel, utazással, szívességgel vagy éppen egy nehezen elérhető orvosi kezelés elintézésével. Sok esetben a sportolók szülő-gyerek viszonyt emlegettek viszonyuk kapcsán.” Amolyan mentő körülmény, hogy ugyan bottal ütötte a gyerekeket, de egyébként jó ember volt.

BZ: Igen, ezt jelenti. Az akkori felfogás szerint.

FJ: Mai megfogalmazással.

[„Cseh László a Turi-ügyről: „A Kőbánya SC-ben az edzők és a sportolók sem merik elmondani a véleményüket, mert félnek” (…) „Azt gondolom, hogy a Kőbánya SC-nek önvizsgálatot kellene tartania. Engem senki sem keresett onnan, így az ügy kapcsán nem is tudtam elmondani, mit is gondolok.”]

FJ: Van jelentősége, hogy György István a Miniszterelnökség területi közigazgatásért felelős államtitkára a klubelnök?

BZ: Nincs. Az elnök gondolkodik így, és nem a Miniszterelnökség. Azért harcoltunk a rendszerváltásnál, hogy minden egyesület szabadon eldönthesse, kit választ tisztségviselőnek, válasszanak szabadon. György Istvánék kiállnak Turi György mellett. Szívük joga. Nem tudom elképzelni, hogy a kiállók egy Kalasnyikovval álltak szemben. Ők valószínűleg tényleg szeretik Turi Györgyöt, és kiállnak mellette. Vagy én vagyok naiv.

FJ: Darnyi Tamás 1994-es visszavonulását követően Gyárfás Tamásnak adott híres interjújában így emlékezett vissza Széchy Tamásra:

„A papucs az rugalmas és puha anyag volt, voltak annál keményebb dolgok is. Voltak ilyenek a korábbi 15 éves kapcsolatunkban. Kiskoromban néha elcsattant egy-egy pofon vagy egy partvisnyél-fenekes. Voltak ilyenek. Lehet vitatkozni, hogy hozzátartozik-e vagy nem tartozik-e hozzá az úszásban a magas szintű eredmények eléréséhez, ez volt Tamás bácsi módszere. (...) Tamás bácsi híres volt a szigorától már Hargitayéktól kezdve végig a mi korosztályunkon keresztül a mostaniakig.”

„Gyerekkoromban engem is bántalmazott az edzőm, Széchy Tamás, aki nem riadt vissza egy-egy pofontól, hogy átlendítsen minket a holtponton. – mondta Wladár Sándor, aki nem győzi hangoztatni, hogy maga is bántalmazott. De megszólalt Czene Attila is.

„Életemben egyetlen pofont kaptam Tamás bácsitól. Tizenéves voltam, és Ausztráliában edzőtáboroztunk. Ott történt, hogy Rózsa Norbival kimentünk az edzőtáborból, és későn érkeztünk vissza. Féltett minket, ennek szólt az a pofon. De arra például vigyázott, hogy bal kézzel – vagyis a gyengébb kezével – adja. (…) Elefántcsonttoronyban élt, a külvilágot elképesztő módon szelektálta. Csak azokat vette figyelembe, akikre szüksége volt az úszás miatt. Különleges egyéniség, aki nehezen tűrte az ellentmondást, ugyanakkor empatikus volt és türelmes. Én kezdetben féltem tőle, attól, hogy nem felelek meg az általa elképzelteknek. Féltem és tiszteltem is, hiszen láttam, hogyan csinált olimpiai bajnokot Darnyi Tamásból, később világbajnokot Rózsa Norbertből. És vártam, hogy belőlem is azt csináljon. (...) A tiszteletből bizalom lett. Olyannyira, hogy második apámként élt a mindennapjaimban. (...) Nem sérültem, inkább azt mondom, érettebb lettem a koromnál. (...) Az a korszak, amelyikben Széchy Tamás dolgozott, ilyen embert kívánt. Zárt világ volt, kevés lehetőséggel, nagy eredménykényszerrel.”

FJ: Mit kezdjünk azzal, hogy a bántalmazottak között vannak mai edzők, szövetségi vezetők?

BZ: Az a kérdés, emiatt tudnak-e elfogulatlanok lenni?

FJ: Akkor is sérültek. Nem beszélték ki minden vonatkozásban sérüléseiket, és most fiatalokat nevelnek.

BZ: És mi van akkor, ha bántalmazottak ugyan, de nem sérültek? Magyarán, ők ezt feldolgozták.

FJ: Lehet olyan bántalmazott, aki teljes mértékben fel tudta dolgozni korábbi sérelmét?

BZ: Igen. Vagy van olyan, aki egyáltalán nem volt bántalmazott.

FJ: Wladár Sándor egyfolytában arra hivatkozik, hogy bántalmazott volt. Valószínűleg azért teszi, mert ott van benne még a sérülése.

BZ: Vagy azért, mert feldolgozta már. Esetleg azt akarja, hogy ne legyen az ő elnöksége alatt ilyen.

FJ: Más, ha nem beszélnek róla, és más, ha nincs.

BZ: Széchy Tamás első olimpiai bajnoka volt Wladár Sándor. 17 évesen Moszkvában nyert, ő volt a legfiatalabb férfi olimpiai bajnokunk. Tehát elképzelhető, ahogy belőle kiverték az eredményeket, nem szeretné, ha így lenne az elnöksége alatt. Azt szeretné, ha terror nélkül lennének eredmények.

FJ: Jön Kiss László ügye…

BZ: Sportriporter koromban szimpátia alakult ki közöttünk, később ezért választott jogi képviselőjének. Olyan cselekményért lakolt, amelyért már megbűnhődött. Végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték. Negyvenvalahány évvel később újra megbüntetni ugyanezért, mindenféle jogi elvet felülírt. A levéltár ellen volt egy per, mert a NAIH (Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság) megbírságolta őket, mert nyilvánosságra hoztak olyan adatokat, amelyekből beazonosíthatták Kiss Lászlót, amire az időmúlás egyébként nem adott volna módot. Ezt támadta meg a levéltár.

FJ: Ez a történet összefüggésben lehetett Gyárfás Tamás személyével?

BZ: Igen, összefüggésben lehetett.

FJ: És Hosszú Katinka törekvésével?

BZ: Ezt így nem mondanám.

FJ: Nem létezhet, hogy Hosszú Katinka Gyárfás Tamással szembeni harcának áldozata Kiss László?

BZ: Ahogy a kriminalisztikában mondanák: ez egy verzió. De ez a verzió nincs megerősítve.

FJ: Mi más oka lehet, hiszen Kiss László mellett átmenetileg még a miniszterelnök is kiállt?

BZ: Elsöpörte a népharag.

FJ: Az a népharag, amit a sajtó generált.

BZ: Igen, és téged és engem is egy perc alatt elsöpörne.

FJ: De a sajtó szerinted igazságtalan volt?

BZ: Igen. Kiss is elkövetett kommunikációs hibákat. De az ügy kirobbantása a sértettnek sem tett jót. Amikor mint beavatkozó érveltem a bíróságon, azt kérdeztem: hogyan kerülhetett a nyilvánosság elé ez a tudományos értekezés? A levéltár nem tudta kiszűrni? Egy bulvárújságíró kérte ki a levéltárból… de miért csak az az öt oldalt, ahol a nemi bűncselekményt részletezték, miért csak azt a tízet az ítéletből, ahol leírták, hogy mit csináltak azzal a szerencsétlen lánnyal?

FJ: Utólag látod-e, hogy miért viselkedett így a sajtó? A tévedés minimális és maximális kockázata között állítom, a népfelháborodás nem volt akkora, amekkorára a sajtó növelte. A sajtó generálta népfelháborodás uszályában nem létezhetett ellenállás. Kósa Lajos, Aczél Endre, Csapó Gábor és Friderikusz Sándor – ki ezért, ki azért – megszenvedtek Kiss László melletti kiállásukért.

BZ: Murányi András, a Népszabadság akkori főszerkesztőjének fel kellett mondania Aczél Endrének. Friderikusz Sándor az ATV-ben állt ki, hogy van-e összefüggés szerepvállalása és műsora szerződésének meg nem hosszabbítása között, nem tudom, de alkalom lehetett. Nagyon kemény időszak volt ez a nem is olyan régmúlt. Laci felhívott egy vasárnap: én vagyok a közellenség, így mutatkozott be. Nekem akkor sem volt közellenség, és ma sem az.

FJ: Beszélgetésünk nem jöhetett volna így létre, ha D. Tóth Krisztának Szilágyi Liliána a december 29-i műsorában nem beszél arról, hogy színvallása családi bántalmazását illetően összefüggésben állt Cseh László már idézett megnyilatkozásaival. D. Tóth Kriszta külön megemlítette, hogy az úszószövetségi történet mennyiben képezett keretet Szilágyi Liliána megnyilvánulásához. Másnap megszólalt Wladár Sándor, és azt mondta: „Szilágyi Liliánát meg kell védeni az édesapjától.” Nem látta a videót, és nem volt korábban tudomása, hogy Szilágyi Liliánának milyen helyzetet kellett megélnie. A fellebbviteli bizottság elnökeként érted, hogy egy családi történetet miért kommentált így? Miért gondolta, hogy van ennek úszószövetségi vonatkozása, és neki lépnie kell?

BZ: Szerintem Sanyit a szíve vitte. Hallott egy információt, és erre reagált. Nem konzultáltunk.

[„Ez ügyben nem szövetségi eljárást kell kezdeményezni, mert nagyon súlyos bűncselekményről van szó, így bűnvádi eljárás lehetséges e kérdéskörben.”]

FJ: Miért nem jelentette fel?

BZ: Az emberek hála istennek nem a jog nyelvén beszélnek.

FJ : Te miért nem szólaltál meg?

BZ: Nem éreztem hivatottnak magam.

FJ: A bántalmazásról nem beszél a környezet, itt meg mond valamit a szövetség elnöke, amivel személy szerint nem értesz egyet, de az egyet nem értésednek nem adsz hangot. Beszéltél erről négyszemközt?

BZ: Akkor külföldön voltam. Utólag értesültem. Amit ebben a nagyon tisztelt emberek közötti vitában tehettem, megtettem, elfogultságot jelentettem. Nem szóltam, mert nem vagyok Wladár Sándor kommunikációs tanácsadója. A barátja vagyok.

FJ: Egy barát szól ilyenkor.

BZ: Nem beszélünk mindennap.

FJ: Azt mondja: rendkívül súlyos ügy, túlmutat mindenen. Min mutat túl?

BZ: Ezért nem engedte Kemény Dénes, hogy csak úgy odarakjanak egy mikrofont meccs közben, vagy rögtön utána. Nem mindig jó az első reakció.

FJ: Indokolta is: „Szilágyi Zoltán ellen korábban egy versenybíró szóbeli inzultálása miatt fegyelmi eljárást kezdeményezett a szövetség.”

BZ: Ekkor jelentettem elfogultságot Fábri Györgynek, a fegyelmi bizottság vezetőjének.

FJ: Ez mikor lehetett?

BZ: Fél éve körülbelül. Elmondtam, mindegyik szereplőt ismerem. Olyan ügyben, ahol Szilágyi Zoltán a vádlott, aki nekem kollégám, akinek rengeteget köszönhetek – beleértve az ügyvédi pályám elindítását –, nem tudok objektíven ítélkezni, Mint ahogy Szilágyi Liliánát is az egyik legszimpatikusabb magyar sportolónak tartom.

FJ: „Lilut meg kell védeni az édesapjától – hangsúlyozta Wladár Sándor, aki cáfolta, hogy Szilágyi Zoltán gyerekekkel foglalkozna a Stamina Testgyakorlók Köre keretein belül. De ha ez így lenne, megígéri, hogy azonnali hatállyal eltiltják az edzősködéstől – tette hozzá.” Hogyan jelentheti ezt ki egy elnök fegyelmi bizottsági eljárás nélkül? Egy személyben dönthet egy nem autoriter ember?

BZ: Azt akarod velem kimondatni: elhamarkodottan nyilatkozott. Azt is mondhatnám: ez egy prejudikáló nyilatkozat volt. De ő is ember, nem gép.

FJ: Hozhat ilyen döntést az elnök?

BZ: Nem.

FJ: Ez már annyiadik rossz lépése, hogy ha sakk lenne, már rég mattot kapott volna.

BZ: Én a jó lépéseit is ismerem.

FJ: „Az elnök megerősítette, hogy Szilágyi Zoltán hozza és viszi kisebbik lányát, Szilágyi Gerdát a versenyekre, és azt is, hogy Szilágyi Gerda hermetikusan elszigeteltté vált versenyző társaitól.” Magáninformációim vannak, nagy óvattal fogalmazok… Ez összefüggésben volna Szilágyi Zoltán válásával, hogy Szilágyi Zoltán állítólag nem volt érdekelt lánya megszólaltathatóságában, ezért szinte lopva hozta és vitte edzésekre, hogy ne kerülhessen édesanyjához 18 éves kora előtt.

BZ: Vitte a szíve. Szeretném leszögezni: soha nem szeretnék Wladár Sándor vádlójává válni. Másik kérdés, hogy említettem neki, a kommunikáció igényelne egy szóvivőt. Olyan embert, aki képes megjeleníti az úszószövetséget.

FJ – Január 5-én a „Magyar Úszó Szövetségnél (MÚSZ) külön vizsgálóbizottság – és nem a szervezet fegyelmi bizottsága – vizsgálja ki Szilágyi Zoltán edzői tevékenységét…A döntés kapcsán Wladár Sándor kijelentette, hogy a Szilágyi Zoltánnal kapcsolatos vádak súlya kívánta meg két tekintélyes büntetőjogász bevonását. Az elnök ugyanakkor hangsúlyozta: a szövetség elsősorban az uszodai, illetve a klubon belüli történéseket hivatott vizsgálni, az esetlegesen családon belül történt erőszakot nem.” Miért kellett két büntetőjogász? Miért nem a fegyelmi bizottság járt el?

BZ: Ez nem uszodán belüli ügy. Csak az uszodára tett hatását vizsgálhatják nyilván.

FJ: Mi a bizottság jogköre? Kötelező megjelenni előtte?

BZ: Nem, de Szilágyi Zoltán és Gerda is elmentek.

FJ: Mit kérdezhet egy olyan esettel kapcsolatban, amely egyelőre nem uszodai történet?

BZ: Nem tudom. Nem vagyok bizottsági tag. Titoktartási kötelezettség van.

[„A Magyar Úszó Szövetség javában vizsgálja Szilágyi Liliána bántalmazási bejelentését, amit édesapja, dr. Szilágyi Zoltán ellen tett. A Magyar Úszó Szövetség Fellebbviteli Bizottságának elnökét, dr. Borbély Zoltán büntetőjogászt kérdeztük a várható fejleményekről.”]

FJ: Ebben az ügyben külön jelentettél elfogultságot?

BZ: Fegyelmi ügyében Szilágyi Zoltán megrovást kapott. Személyére jelentettem elfogultságot. Ez összes ügyére kihat. A bizottság feltárhat olyan fegyelmi vétséget, ami után mi volnánk a másodfok.

[„A Magyar Úszó Szövetség értetlenül áll Dr. Borbély Zoltánnak a mai napon megjelent, Szilágyi Liliána ügyében tett nyilatkozata előtt, miután a fellebbviteli bizottság elnökeként ebben az ügyben nem volt jogosult megszólalni a MÚSZ nevében. A MÚSZ megteszi a szükséges lépéseket – a szövetség egyszersmind leszögezi, hogy a Borbély Zoltán által elmondottak semmilyen formában nem tekinthetők a MÚSZ álláspontjának. A MÚSZ által felkért bizottság dolgozik, a tagok titoktartási kötelezettséget vállaltak olyan formában, hogy még a MÚSZ vezetőinek sem adnak tájékoztatást a vizsgálat lezárultáig.”]

FJ: Az SZKP XXI. kongresszusához hasonlítottad a szövegezést Kun Zsuzsa műsorában.

BZ: Nem titok, felvettem a kapcsolatot Csurka Gergővel, akit eddig a közleményig kiváló újságírónak tartottam. El tudsz képzelni egy szövetséget, ahogy elhatárolódik teljes mértékben? Az nincs benne, hogy mitől. Azt mondtam, ha teljes mértékben elhatárolódnak, rám itt nincs szükség.

FJ: Csurka Gergely a Magyar Úszó Szövetségben sok elnököt kiszolgált…

BZ: Azt mondta, ezt kvázi parancsra tette.

FJ: Egymásnak homlokegyenest ellenkező irányvonalat képviselő elnöknek dolgozott.

BZ: A helyében azt mondtam volna: Sanyi, ne!

FJ: Nyilatkozatod alábbi része miatt haragudhattak rád:
– Megtilthatják Szilágyi munkáját a Stamina TK nevű úszóklubnál?
– Ez azért kizárt, mert nem fegyelmi vizsgálat folyik, ez egy ad hoc bizottság.

BZ: Felhergelt a közlemény. Miben nem volt igazam? Ha valaki elmondta volna, készséggel elhatárolódom magamtól.

FJ: Írt róla a Nemzeti Sport?

BZ: Nem foglaltak állást.

FJ: A Sportrádió?

BZ: Ők sem.

FJ: Mikor adtad be a lemondásodat?

BZ: Amikor elolvastam a közleményt.

FJ: Miért nincs sajtója?

BZ: Mert én nem adtam ki közleményt. Lehet, nem vagyok érdekes.

FJ: Elfogadták?

BZ: Nem kaptam visszajelzést.

FJ: Mennyi időn belül kell válaszolni?

BZ: Erre nincs határidő, de egy lemondásra csak igent mondhatnak. Képzelj el egy bírót, aki elfogultságot jelent, mégis marasztalják. Indulatos vagyok. Tőlem még nem határolódtak el. Pláne nem teljes mértékben. Azért szurkolok nekik.

A beszélgetést után körülbelül két órával a Magyar Úszószövetség bejelnetette, hogy nyáron hazánkban kerül kerül megrendezésre a vizes világbajnokság.