Csupó Gábor Hollywood és Budapest között ingázik

A napokban mutatták be Magyarországon a Holdhercegnőt, a világhírű animációs rendező Csupó Gábor legújabb filmjét. A magyar származású művész a hetvenes évek közepén hagyta el az országot, Los Angelben telepedett le, később 5 Emmy díjjal jutalmazták munkáját. A 168 Óra Online a hazai bemutató után interjút készített vele.

2009. november 21., 12:29

Elégedett filmjével?
Azokhoz a körülményekhez képest, amelyek voltak, igen.

Milyen körülmények között készült?

Független produkció volt, ami azt jelenti, hogy egy stúdió készítette, hanem sok helyről szedték össze a pénzt. 20 és 25 millió dollár között volt a költségvetése.

Ez nagyon kevés összeg, ugye?

Ahhoz képest milyen ambíciókkal indultunk, ahhoz képest kevés. Kosztümös történet, rengeteg trükk, effekt, tengeri jelenetek… Ez egy igazi családi mozi, amit Anglia, Franciaország és Magyarország koprodukcióban készített. Franciaország tette bele legtöbb pénzt. Az angoloké volt a történet, A Kis fehér ló című regény. Írtak egy forgatókönyvet és utána az Angol Film Intézettől kaptak pénzt, egy alaptőkét, ami alapján eladták a filmet világszerte mindenfelé.

Hihetetlenül szép a film látványvilága. Mennyit tettek hozzá a filmhez digitális utómunkálatok? Mennyi a valóság és mennyi a fantázia?
Ez egy mesefilm. A filmben elképzelt mesebeli részletek is vannak, olyanok, amilyenek a valóságban lehetetlenek. Először megtervezzük és meganimáljuk 3 dimenzióban, majd összekapcsoljuk az élő filmmel.

Ez egy megszokott technika?
Sokan csinálják az utóbbi 10-15 évben. Gyakran segítik ki az élő filmet az effektekkel. A filmben az összes tengerparti jelenet így készült. Például amikor a nagy szikláról ugrik a Holdhercegnő a vízbe. Vagy amikor a lovak vágtatnak ki a vízből a hullámok között. Ezt a jelenetet lehetetlen lett volna felvenni kamerával.

Ilyen effekteket csak olyan múlttal lehet csinálni, amilyennel Ön rendelkezik, vagy bármilyen filmben lehetséges, ha megvannak hozzá a megfelelő szakemberek?
Bármelyik filmben lehet, ha van hozzá elég pénz. Ezek a legdrágább jelenetek az egész filmben. Mert iszonyú sok és precíz munkát kívánnak. Kockánként másolják ki az élő film határvonalait és a fantáziát. A világítást is úgy kell kombinálni a kompjuter animációban, hogy illeszkedjen a kettő egymással.

Mikor csatlakozott a filmhez?
Amikor befejeztem az előző filmemet, akkor Los Angelesben az ügynökeimet megkeresték az angol producerek, és kérdezték, hogy lenne-e kedvem elolvasni egy klasszikus történetet, amire már megvan a pénz. Ráadásul mondták, hogy Magyarországon szeretnék forgatni. Erre persze még jobban ráugrottam. Idejöttünk, és kastélyokat néztünk, hogy el tudjuk-e hitetni, hogy a cselekmény a középkori Angliában játszódik. És hála istennek találtunk.

Hol vannak ezek a kastélyok?
A turai kastélyban forgattunk nagyon sokat. A Kiscelli Múzeumban és az Egyetemi Könyvtárban.

A magyarok hogyan vettek részt a filmben? Elég sok magyar van a stáblistán. Ők a gyártásban vettek részt elsősorban?
A gyártásban, az infrastuktúra mozgatásában, hogy a stábokat összeállítsák, segítsék a produkció végrehajtását.

Az Ön neve még mindig összefonódik a Simpson családdal. Mi volt benne a része annak idején?
Az én stúdiómban készült, de az alapkoncepciót nem mi találtuk ki, hanem adottak voltak a nevek, a karakterek. Mi keltettük életre őket, meganimáltuk, hangot vettünk fel hozzájuk. A cégünk volt a sorozat gyártója, én voltam a sorozat executive pruducer-e, a vezérigazgatója.

Amikor mostanában egy Playboy címlapon feltűnt Marge, azt is Önök rajzolták?

Nem. Én az első 68 epizódot gyártottam le, meg az első 60 - 70 másfél perces betétet egy show műsorba. Azóta én csak a jogdíj jutalékot kapom a megjelenések után.

Érdekesen alakult a pályája. Mikor hagyta el Magyarországot?

1975-ben mentem el Svédországba, ott voltam négy évig. Ott találkoztam egy amerikai hölggyel, aki átcsábított engem Los Angelesbe. Mi ott pár éven belül elindítottuk a nagyon pici cégünket, amiből a nyolcvanas évek végére egy iszonyatosan nagy stúdió növekedett. Egészen a kilencvenes évek végéig „tomboltunk”. Volt, hogy 750 emberrel dolgoztunk, nagyon sok sorozatot, mozifilmet készítettünk.

Mikor kapta az Emmy díjat, és miért?

Több Emmy díjat kaptam. Legalább 5-öt. A legelsőt a Simpson család sorozatért kaptam. Utána a Fecsegő Tipegőkért kettőt vagy hármat, majd a Wild Thornberrys-ért újra. Utóbbi egy csapatról szól, akik Afrikában kutatják a természetet.

Hogyan folytatódott a karrierje a 90-es évek után?
A 90-es évek végéig tartott a nagy hajsza, utána kezdett kicsit lebomlani az egész. Addig exkluzív szerződésünk volt a Nickelodeonnal, ami azt jelenti, hogy 15 éven át senki mástól semmilyen más munkát nem fogadhattunk el. Viszont ezért nagyon jól megfizettek bennünket. A kilencvenes évek végén megváltozott az egész animációs business, bejöttek a computer animációk. Akkor éreztük, hogy vagy stílust változtatunk, vagy belevágunk valami másba. A partnerem tovább viszi a céget, én meg azt mondtam, hogy 30 éven keresztül csináltam animációs filmeket, engem most már valami más is érdekel. Ekkor kezdtem az élő szereplős filmekkel foglalkozni.

Hogyan lehet az megélni, hogy egyik nap Hollywoodban - a fényűzés az álmok világában - a másik nap meg Budapesten, a rosszkedvű, szegény Magyarországon tölti a napjait?

Nem biztos, hogy így van. Itt is vannak olyan dolgok, amiket az ember ott nem talál meg. – Nem a kolbászra és a hurkára gondolok, hanem kultúrára, építészetre, zenére- Itt minden más, és engem a változatosság éltet. Mindig azt szeretem, ami épp nincs vagy elérhetetlen. Hollywood és Budapest ötvözése számomra nagyon élvezetes. Akármikor gondolok egyet és másnap már a repülőn ülhetek, 12 óra múlva pedig megérkezem. Ezért is tartok fenn Budapesten egy berendezett lakást, hogy akármikor itt lehessek. Ezért érzem úgy magam, hogy itt is lakom, meg ott is. Persze fizikailag ott vagyok többet, de amikor hazajövök itthon is ugyanúgy otthon érzem magam. Itt születtem, itt nőttem fel, így természetes.

Mi lett volna, ha itt marad? Vajon, hogy alakult volna a pályája?

Valószínűleg nem így! Bizonyára elértem volna bizonyos fokú sikereket, de nem ekkorát. Amikor elmentem, az is vezérelt, hogy hiába dolgoztam nagyon tehetséges emberekkel - akiket tiszteltem, becsültem - mégis azt gondoltam, hogy ha én egyszer olyan híres ember lennék, mint Jankovics Marcell, vagy a Nepp József, akkor az nekem jó lenne-e? Tudtam, hogy jó, de másra is vágytam. Naivan azt gondoltam, hogy én saját stúdiót szeretnék, ne szóljon bele senki. Gyerekes volt az elképzelés, de talán pontosan azért is mertem belevágni, mert nem gondoltam át, hogy milyen nehéz lehetne ezt megvalósítani. Nekem szerencsém is volt. Úgy néz ki, hogy a sors mindig az útvonalamba hozta azokat a dolgokat, amikre szükségem volt, ami irányította az életemet, meg a karrierem.