Csoportterápia és akik benne vannak

Ezzel lehetne leginkább összefogni a magyarul is szépen kerekedő életművet produkáló mulatságos svéd, Jonas Jonasson összes műveit. (A százéves ember, aki kimászott az ablakon és eltűnt, Az analfabéta, aki tudott számolni. És a most megjelent Gyilkos-Anders...) Aki egyet is olvasott a hosszú című kalandregényekből, hamar ráismer a pikareszk ősforrásra, amelyből gyakran meregetett kifelé bizonyos Rejtő Jenő is. (Ő tán változatosabban.)

Jonasson nem a magányos hősök barátja. Nem érdekelné egy hamleti alkat, bármennyire dán. Viszont különös kéjjel köt össze nem összevaló személyeket, aztán megvizsgálja, hogy miként működik a kényszerhelyzet: az ütődések, súrlódások milyen átalakulást hoznak a jellemekben. Itt egy exrecepciós fiatalember, aki a szakmát egy kuplerájban kezdte logisztikai menedzserként, egy kiugrott-kirúgott exlelkésznővel áll üzletileg össze. A biznisz nagykalapácsa a címben is szereplő Anders, a többszörös visszaeső, állandó eposzi jelzője: a gyilkos, aki a bántalmazási iparágban dolgozik. Ők hárman vállalnak mindenféle szakmába vágó feladatot. Működik a bolt, és az áldozatról nem is mondható el, hogy „és mégis mozog”. Ám a nagy jóba mindig beüt a ménkű. Ezúttal Gyilkos-Anderset megigézik a hitetlen lelkésznő által idézett bibliai textusok, és szembe akar menni korábbi önmagával. („Jobb adni, mint kapni”, és ezúttal nem a pörölycsapásokról van szó.)

Ennek az átalakulásnak sodrában ők hárman futva alapítanak egy új egyházat, amelynek jó híre támad – addig, ameddig. Ám belép a túlélőprogramba üldözőként az arrafelé nagyban tenyésző alvilág is, nem kevésbé balfácán figuráival. Az egérút kacskaringós, a piros Volvo hamis, a víznek borrá változtatására az újdonsült főpap nem képes, és nem is ez a legnagyobb baj.

Úgy hirdeti a kiadó: „Megint az év legviccesebb könyve”. Lehet benne valami.

(Jonas Jonasson: Gyilkos-Anders és barátai [meg akik nem azok.] Fordította Kúnos László. Athenaeum Kiadó.)

Erdélyi S. Gábor