Botticelli-elmélet: előkerülhetnek újabb bizonyítékok

Napi tíz-tizenkét órában, már nyolc éve restaurálja a studioló falképeit Wierdl Zsuzsanna.

– Az épületszárny, ahol a freskó is van, 340 éven át be volt temetve. Az 1934–38-as ásatások során bukkantak rá. Ha nem lett volna föld alatt az épület, megsemmisül Vitéz János esztergomi érsek egykori dolgozószobája is.

De a föld nem csak konzervál. Pusztít is. A freskók egyes finom rétegei végleg eltűntek. Először a harmincas évek végén, az akkor ismert technikával próbálták helyreállítani a képeket, majd erre a hetvenes években újabb kísérletet tettek. A hiányzó részeket cementtel, műanyaggal „pótolták” ki, máshol átfestették, kiegészítették az eredeti falképet.

Ez a „helyreállítási” módszer nem volt újdonság Magyarországon. Egy időben például elterjedt: nálunk található a világ egyetlen olyan festménye, amely nyolcszárnyú kerubot ábrázol. Azonnal megmozdult a nemzetközi művészettörténész szakma elitje. Jöttek volna rögtön, ha egy következő hír le nem hűti őket: a szárnyak közül kettőt egy ügyes restaurátornak „köszönhet” az angyal.

– A restaurálás célja az eredeti mű feltárása, nem pedig a kiegészítés – szögezi le Wierdl Zsuzsanna.

Az esztergomi freskó Mértékletesség alakjának első vizsgálatait „fali tomográffal” 2000 körül végezték el. Speciális számítógépes fotótechnikával világították át a falat. A világon először alkalmazták ezt a módszert falképen.

– A felvételen csak az eredeti vonalak látszódtak. A nőalak arcáról így „eltűnt” a szem és a száj. Ebből biztosra vehettük, hogy az eredeti képet később kiegészítették. Mi döbbentünk meg a legjobban, amikor az átfestések és retusálások miatt középszerűnek tetsző falképről lassan kiderült: kvalitásos művész alkotása.

Az ördög itt is a részletekben bújt meg.

A teljes freskón az arisztotelészi Etika négy fő erényének – az Okosság, a Mértékletesség, az Erő és az Igazságosság – alakjai oszloptornác, azaz egy loggia előtt állnak. Az infrafotó az egyik oszlopfő aljánál kis szakállas figurákat mutatott. Márpedig művészettörténészek szerint az ilyen, mintegy „odavetett” alakok gyakran árulkodóbbak, mint maga a mű. Prokopp Mária és Wierdl Zsuzsanna úgy találta: ezek a kis figurák hasonlóságot mutatnak Botticelli bizonyos rajzaival. Például Dante Isteni színjátékának lapjait is effélékkel illusztrálta a művész.

Aztán Wierdl a Mértékletesség felületén az 1500-as évekből származó, leginkább a mai „itt jártam” graffitikre emlékeztető firkákat talált. De az egyikről a technológiai feltárás kimutatta: korábban karcolták bele. Akkor, amikor a mű készült. Mindössze két betű volt: egy M és egy B.

– Gyanítottuk, ez fontos jelzés. Akár monogram is lehet. De ha a stílus alapján a „B” Botticellit jelenthet, vajon mi lehet az „M”? A megfejtésben firenzei levéltárak segítettek: hivatalos okirataiban Botticelli apja nevét, a „Marianót” használta.

Miután Wierdl és Prokopp tavaly nyilvánosságra hozta kutatásait, a honi szakma kétkedői máris ellenérveket hoztak fel: a Mértékletesség karcsú női alakjához nem illik a vaskos könyök, a haja sincs kellő alapossággal kidolgozva. Érthetetlen az is, miért nem festettek hátteret a fülkéknek, amelyekben az allegorikus figurák állnak. Vagyis a kép kompozíciója kiegyensúlyozatlan, ami nem Botticellire vall.

– Mintákat vettünk a festett fülkékből is. Kék és zöld apró „foltokat” mutatott az analízis. A kék a korabeli méregdrága azúri festék színe volt, amelyet az ég színezésére használtak. Ebből arra következtettünk: a fülkék hátterében tájkép lehetett, s vélhetően a Dunakanyart ábrázolhatták. Ami pedig a Mértékletesség alakját illeti: a könyök csak a korábbi retusálásoktól vált aránytalanná. A haj ábrázolásánál vékony karcokat találtunk, amelyek azt jelzik: a fürtök eredetileg már-már kilobogtak a keretből. A kompozíció tökéletes – beszél a restaurálás egyik eredményéről Wierdl Zsuzsanna.

A budapesti Olasz Kulturális Intézet igazgatója, Salvatore Ettore művészettörténész professzor – a két kutató meghívására – nemrég Esztergomban megtekinthette a Mértékletességet.

– Az biztos: fontos reneszánsz műről van szó. Egyes stílusjegyek valóban Botticellire utalnak, de azt csak a további kutatások dönthetik el: maga Botticelli vagy a tanítványai festették-e a képet.

Wierdl Zsuzsanna azt mondja: a rajzi változtatások alapján ők úgy gondolják, maga a mester „kísérletezhetett”.

– A művész többször átfestett vonalakat. A női alak eredetileg felfelé nézett, a szemhéjat ugyanis először feljebb rajzolta az alkotó. A harmadik átigazítással alakult ki a végső forma: a figura lefelé, a kezében tartott kancsóra néz.

A fej rajzát a két kutató összevetette Botticelli későbbi nőalakjainak arcmásaival. Vénusz és Palladé nyaka, szeme és haja szinte megegyezik a Mértékletességével. Palladénak eredetileg rajzolt fület is a festő, aztán hajjal takarta el. Ahogy a Mértékletesség hasonló formájú testrészét is bizonyíthatóan hajtincsek fedték.

Vukov Konstantin műemlékvédelmi szakmérnökként húsz éve foglalkozik az esztergomi királyi palota épületével. Vizsgálta a falfestmény architekturális elemeit is. Úgy elemez: a falkép loggiája építészetileg leginkább Constantinus diadalívére, illetve a Colosseumra hasonlít. Az antik római „építészeti útmutatók” szerint a pilléreket nagy ívek kötik össze, előtte a félkör formájú féloszlopokat frízsorok díszítik. A reneszánsz művészetelmélet első igazi megfogalmazója, a humanista, firenzei építész, Leon Battista Alberti pedig ezt ajánlja ideális építészeti formának Traktátusában.

De vajon mi köze Albertinek Esztergomhoz? Vitéz János, mielőtt esztergomi érsek lett, a budai kancellárián dolgozott, s az ottani könyvtárban őrizték a Traktátus egy példányát. Vukov Konstantin azt mondja, Vitéz ismerte és méltatta Alberti munkásságát, mérvadónak tekintette az építész ajánlását: egy méltóság „házát” oszloptornáccal kell díszíteni.

– Márpedig Botticelli festészetét végigkísérte az Alberti-féle motívum. Más korabeli művészek számára nem volt ilyen fontos az építészeti hitelesség. Az oszlopfő ábrázolásáról azonban egyik traktátusában sem tesz említést Alberti. Az inkább a festői fantázia szüleménye.

Hogy melyik festőé? Vukov szerint sokat segíthet a „találgatásban”, ha tudjuk: a firenzei Uffizi Galériában egy Botticellinek tulajdonított képen pontosan ugyanilyen, másnál fel nem lelhető oszlopfők láthatók.

Vukov Konstantin biztos abban, hogy előkerülhetnek újabb bizonyítékok, amelyek segíthetnek az igazság kiderítésében. Például bőven akadnak még feldolgozatlan iratok a Prímási Levéltár Mátyás-kori anyagában. Akár ott is lapulhat egy-egy árulkodó levél vagy számla arról, hogy Botticelli Esztergomban alkotott. De az olasz levéltárak is rejthetnek még titkokat.

Salvatore Ettore sem zárja ki, hogy Botticelli Esztergomban járhatott.

– De a kutatást folytatni kell. A freskó megrendelése kapcsán perdöntő lehet egy korabeli számla vagy szerződés. Különben meghívtam Olaszország egyik leghíresebb restaurátorát Magyarországra. Ősszel érkezik. Igaz, egy Raffaello-kép miatt jön, ám kíváncsi az esztergomi freskóra is.

A szakemberek abban egyetértenek: mielőbb szükséges tudományos publikáció a „Botticelli-elméletről”, amely végre valódi szakmai vita kiindulópontja lehet.

Mindenesetre Wierdl Zsuzsanna azt mondja, a restaurálás napról napra újabb eredményeket hoz, amelyek erősítik a feltételezést: a kép „hihetetlen kvalitás” műve.