Az ördög műve

A lényeg, hogy résen kell lenni, nehogy a palesztinok sorsára jussunk.
– A dolgukat teszik. Politizálnak és szárazon tartják a puskaport. Mi meg egymással veszekszünk. Pedig már tapasztaltuk, milyen az, amikor tojásra gumilövedék a válasz. Látni fogjuk, hogy legközelebb parittyára harckocsi felel.
Borzong a közönség a meghívott történész, a náci egyenruhában pózoló tanár, Kosaras Péter Ákos szavain. Egyként húzzák össze a bundára, bőr- és bomberdzsekire kanyarított palesztin kendőt. Ma fedi az árpádsálat.
A szószék elé ácsolt mozivásznon képek peregnek. Munkagépek dózerolnak házakat, anyák siratják gyermekeiket, rakéták fényei villannak. Majdnem táblás a templom. Van, aki a karzatról állva nézi végig a kétórás amerikai dokut. Tizenéves palesztin kamasz lány meséli: éppen biológiát tanult, amikor édesanyja szólt, kapcsolja le a villanyt, mert lőnek. Ellenkezett, ötöst akart. Beleremegett a fal a találatba. Snittel odébb kislány panaszolja, fél iskolába menni, minden ruhája benzinszagú. Aztán idős földműves birtokát pásztázzuk.
– Korábban mennyei kertet műveltem, itt a földön.
Aztán jöttek a zsidó telepesek – virágzó domboldalról kopár, új sorházra vált a kamera. Ütős statisztikák bizonyítják: a zsidók mindig jó termőföldet kaptak, kellő vízforrással. A földműves meg egy gyereket védett az izraeli katonáktól, most törött lábára zoomol az operatőr. A mosolygós, szőke, 23 éves Rachel amerikai jogvédő volt. Palesztinok házáért tüntetett, dózer alatt veszett.
Az izraeli kormány pedig nem tesz semmit a telepesek jogtiprásai ellen. A kockákon szakértő állítja, rosszabb ez, mint Afrikában az apartheid. Az ideológia – másik szakértő szerint – kétféle lehet: akad, aki az Isten által megígért földet látja birtokában, más a hitelt, amit, ha legalább tíz évig marad, nem kell visszafizetnie.
Megint döbben a közönség: Izrael annyi külföldi segélyt vág zsebre, mint a Föld többi országa együttvéve. És az összes amerikai támogatás egyharmada ide érkezik. Lajstromozzák, hány tankja, F–16-os vadászgépe van az országnak, míg a palesztinoknak egy darab se. Pedig korábban századokon át jó volt a kapcsolat zsidók és arabok között. Mindennek a megszállás és a cionizmus az oka.

Morvai, Vona

– Persze akadnak ostoba cselekedetek is – mondja valaki a moziban. – De az öngyilkos merénylőket korábban személyes trauma érte. A szegények fegyverével harcolnak.
Bólogat rá a közönség.
Megmondta a lelkész úr is a prédikációjában: a gazdagok terrorizmusa a háború, a szegények háborúja a terrorizmus. És amúgy is: a Hamasz rakétái lavórnyi földben sem tesznek kárt, míg az izraeliek lakóházakat döntenek porba.
– Mert itt aránytévesztés van. És hamis kiválasztottságtudat – zeng az ige.
A bajt viszont tetézi, hogy e kicsiny, Szabadság téri nyájon kívül senkiben sem mozdult meg a felebaráti szeretet. (Most ennek kiterjesztése zajlik.) Áruló az egyházi vezetés, többet foglalkozik a Mazsihisszal, mint a népirtás áldozataival.
– Maga az ördög irányítja őket – csattan a lelkipásztor ostora.
De szembe kell menni a hazugsággépezettel. Tenni, szakadatlan. A szünetben például aláírni Morvai Krisztina kezdeményezését. Ő feljelentést tett a hazai legfőbb ügyésznél „Izrael állam kormányának tagjai, hadseregének parancsnokai és további ismeretlen személyazonosságú izraeli állampolgárságú bűnelkövetők ellen a genfi és a hágai egyezményekben büntetni rendelt emberiség elleni bűncselekmények elkövetése miatt”.
Születnek a szignók, fogy a kávé. Kiderül az is, melyik tüntetésen kapható grátisz palesztin sál. Hat órája és egyre felvilágosultabban ülünk a templomban.
Régóta Magyarországon élő palesztin szívsebész 18. századi török nyelvű papírt mutat. Az írás a szülei földhöz való jogát tanúsítja. Mégis el kellett hagyniuk a gázai birtokot.
– Európának gondja volt a zsidósággal, s egyszerűen átpasszolták őket Palesztinának. A média egyoldalú, és eltussol mindent.
Ő viszont táblázatot mutat az ellenük elkövetett izraeli mészárlásokról. A Hamasz „sikerei” kimaradnak.
– Most már két hazám van, egyik sem túl szerencsés – búcsúzik.
Vastapsot kap.
A fináléban kerekasztal-beszélgetés itt élő palesztin ügyvéddel, villamosmérnökkel, Morvai Krisztinával és Vona Gáborral. A harcos jogvédő tisztán látja az országok közötti párhuzamokat: idehaza is vegzálják a magyart, és biztonsági kockázati tényezőként tekintenek rá.
Vona (most főállású történész) kiszúrta: a kereskedelmi tévék a Gázai övezet támadása idején látástól vakulásig terroristás filmeket játszottak, arab gonosszal, amerikai hőssel. Fájlalja: bár Morvai korábban kedvelt vendége volt a nemzeti szívű médiának, mára kegyvesztett lett.
– Bár Krisztina nézőcsúcsot hozott, a tévék még üzleti érdekeik ellenében is a hazugságot választják. Írjunk nekik levelet – buzog.
– Kidobják – legyint valaki.

Itt a Moszad

Pedig küzdeni kell, hiszen háború van, s hazánk fontos front. A villamosmérnök tudni véli, hogy a bankokat, ingatlanokat már megszerezték.
– Mi meg közben barátságos focimeccset játszunk az agresszorral – kesereg Vona.
Tanácsot kérnek hát, mi a teendő.
– Morvai Krisztinára kell szavazni az uniós választáson – kezdi a palesztin ügyvéd. – Külföldi szövetségest keresni, alulról építkezni, beszélgetni munkahelyen, iskolában.
Persze nem mindenkivel.
– Itt is biztos van Moszad-ügynök a sorainkban – óv Vona. – Üzenem: nem félünk. Sem a palesztinok, sem mi nem adjuk földünket.
Dörög a taps, árad a felebaráti szeretet.