Az MSZP újraegyesítése

Tamás Gáspár Miklós szerint Magyarországon szégyen baloldalinak lenni, ameddig az MSZP testesíti meg a baloldalt.

Én nem szégyellem, hogy baloldali vagyok. Azt sem, hogy az MSZP tagja. De hadd elevenítsek föl egy történetet még a nyolcvanas évekből. Nyugat-berlini filmrendező barátom balos volt, de folyton szidta a szocdemeket. A választások előtt megkérdeztem, most akkor kire fog szavazni. Azt felelte, természetesen továbbra is az SPD-re, a szocdemekre, mert baloldaliként ez a „politikai családja”. Viszonyuk hasonló, mint a szüleivel: folyton veszekszik velük, ám nem cseréli le őket más anyára, apára. Magam is azt gondolom: baloldali gyűjtőpártnak az „odatartozom, ott a helyem” érzést kell kiváltania a baloldali emberekből. Félek, ez megrendült az MSZP-vel kapcsolatban.

Olyannyira, hogy az MSZP „szülőszerepében” kétkedők két hete megalakították a Magyar Egyesült Baloldalt. Tagjai között van a balos aktivistákat tömörítő Attac hazai szervezete meg a Zöld Baloldal Droppa Györggyel, TGM-mel, a Munkáspárt 2006 és az MSZP-ből kilépő Krausz Tamás radikálbalos kezdeményezése. Úgy vélik: a szocialista pártból kiábrándult 1,8 millió szavazó nem fog automatikusan átigazolni a jobboldalhoz, s megszólíthatják szövetségben, választási koalícióban. Egyáltalán: ez milyen hatással lehet az MSZP-re?

Minden választásra – 1990 óta – „benevezett” egy vagy több párt is az MSZP-től balra. Bár rokonszenvezem Krausz Tamásékkal, tartok attól, ők sem lesznek sikeresebbek. Másfelől: a szocialista párt egykor platformok szövetségeként indult, hogy a marxista baloldaltól a szociál-liberális értékekig mindent lefedjen. Ha az MSZP esetleg felmorzsolódna – amit nagyon nem szeretnék –, évtizedekbe telne egy új baloldali néppárt felépítése, társadalmi beágyazódása. És akkor egy jobboldali kormány leváltásának minden esélye megszűnne hosszú évekre.

Nézzük úgy: Szili Katalin is mozgalmat indított a „baloldal újjászervezéséért”. Lehet, Szili és Krausz kezdeményezése idővel összeér. Gondolok itt a német mintára: pár éve Die Linke néven alakult olyan – antikapitalista, antiglobalista – formáció, amelyet a szocdemek „harmadikutas” agóniája hívott életre. És vezetője lett Oskar Lafontaine, aki kilépett a szocdem pártból.

Abban igaza van, összeérhetnek az efféle mozgalmak. Ám Szili Katalin állítja: jövőjét az MSZP-n belül képzeli el. Nem kételkedem benne.

De nem gondolja, a különféle balos kezdeményezések épp azt mutatják: az MSZP-ben – húsz évvel a rendszerváltás után, a világválságra adandó politikai válaszok időszakában – már kevésbé tartható a balos irányaiban is különböző platformok, tagozatok „gyűjtőpárti szövetsége”?

Kétségtelen: a szocialista párt baloldali jellegét ma sokan kétségbe vonják. Mert bár nem szűnt meg a pluralizmus a párton belül, az utóbbi hét és fél évben az MSZP szellemi-ideológiai erőközpontja liberális irányba – „mindent a piacért” – tolódott a hárommillió baloldali szavazó értékrendjéhez képest.

A piac mint eszköz fontos a társadalmi jóléthez, ám a párt egyes ideológusai, gazdasági szakemberei összekeverik a piaci értékrend elfogadását a piacgazdaság prókátorságával. Számos olyan társadalmi viszonyrendszer van, amelyet nem szabad a piaccal mérni. Ilyen az egészségügy, az oktatás, a társadalmi mobilitás. Az MSZP-nek azt kellene hangsúlyoznia, hogy csak mint szükséges rosszat fogadja el a kapitalizmust. Ez nemcsak a párt, hanem a társadalom és a baloldal „újraegyesítéséhez” is nélkülözhetetlen. De érzékelek már bizonyos visszatérést ehhez.

Például miben?

Lényegében konszenzus van abban – Lendvai Ildikó pártelnök is azt mondja –: növelni kell az állam szerepét a bankok tevékenységének ellenőrzésében. Úgy tudom, a készülő pártprogramban az is szerepel: egy dolog, hogy a technológiailag fejlett gazdaságot támogatjuk, de szükség van olyan gazdasági szférára is, amely kilátást ad az alulképzetteknek.

Egy-másfél millió emberrel nem tud mit kezdeni a jelenlegi gazdasági szerkezet, ezért annyira alacsony a foglalkoztatottság. Európában – a nem kapitalista társadalomszervezési erők megtartására, erősítésére – kialakultak az úgynevezett szociális munkahelyek. Olyan szövetkezetek, nonprofit társaságok, amelyeknek dolgozóit nem az állam tartja el, értéket termelnek, de nem profitra, hanem saját megélhetésükre. Nálunk a szövetkezeti rendszernek komoly hagyományai voltak, ez tette naggyá a mezőgazdaságot. Nevetséges, hogy ma ellenállunk az Európai Uniónak, amikor próbálja a magyar gazdákra „kényszeríteni” ezt az újraértelmezett kooperációs, szövetkezeti formát, amelyben amúgy megmarad a tagok magántulajdona.

Egyszer úgy fogalmazott, akkor van érdemi jövőjük a szocialistáknak, ha abból indulnak ki: egy baloldali pártnak – a kapitalista rendszer keretei között – a „kapitalizmus megszelídítésére” kell törekednie.

Én ezt úgy fogom föl, mint egy bokszmeccset. Az egyik versenyző a jórészt külföldi, kisebb részben hazai nagytőke, a másik fél a társadalom, a magyar munkavállalói közeg. A nagytőkének van elég „edzője”, közgazdászok, menedzserek, lobbisták. Az MSZP-nek a társadalom, az alul lévő milliók „trénerének” kell lennie. Bár még nem ismerjük a világválság kimenetelét, az már bizonyos: a liberális kapitalizmus elveszítette erkölcsi fölényét.

Egyik írásában azt is említette: az MSZP megújulása leginkább akkor lehetséges, ha üzleti érdekektől mentes, pénzügyileg támadhatatlan „arcok” képviselik. Hogyan látja most: lesz így elegendő jelöltje a pártnak?

Cinikus kérdés. Bizton állítom: futja becsületes jelöltekre. A szocialisták többsége tisztességes, csakhogy – Kósáné Kovács Magda emlékezetes mondatával élve – annak is kell látszani. Az ártatlanság vélelme büntetőjogi kategória. A politikában ennél több, a tisztesség vélelme szükséges. Számos szocialista fórumon elmondtam: aki nem a jobboldal totális uralmában érdekelt, annak az MSZP morális megtisztulásáért, a párt iránti bizalom visszaszerzéséért kell dolgoznia.

Mégis talán Bajnai Gordon tette kormányfőként a legtöbbet azért, hogy valamelyest helyreállítsa a szocialisták hitelét. Ezt a tőle balra állók is elismerik.

Egyetértek. Bajnai Gordon alapvetően jó válságkezelést folytat, sőt: meglepően jó társadalompolitikai érzéke is van.
S az elmúlt fél évet tekintve ő az a politikus, akinek az imázsa javult.

Csakhogy nem akar az MSZP miniszterelnök-jelöltje lenni.

Én ezt onnan közelíteném: ha a válságkezelés sikeres, és megindul a gazdasági növekedés, nem biztos, hogy az általam nagyra becsült Bajnai Gordonnak ugyanaz a jövőképe lesz majd, mint a szocialista pártnak. Mi ugyanis nem támaszthatjuk fel azt az angolszász liberális kapitalista szemléletet, amelyet évek óta követett a párt. Ez minden valószínűség szerint kifutott, ha mégsem, akkor sem szocialista modell. Az MSZP-nek más politikai pozíciót kell elfoglalnia, s nem tudom, Bajnai vállalna-e egy baloldali jövőképet. Nekünk olyan miniszterelnök-jelöltet kell találnunk, aki a baloldali embereket minél szélesebb körűen tudja megszólítani.

Gondol is valakire?

Nem akarok beszállni a találgatásokba. Bárki lesz is végül a jelölt, azt a benyomást kell keltenie: ha győz, jól fog kormányozni, ha veszít, az ellenzéknek olyan meghatározó személyisége lesz, aki állja a parlamentben a mindennapi ütközeteket. De pillanatnyilag lényegesebb feladat a baloldali tábor fölélesztése, a párt iránti bizalom visszaszerzése.