Az ellopott üzenet

- Naponta jelennek meg elemzések arról, hogy válságban van az európai szociáldemokrácia. Nem érzi-e néha úgy, hogy az Európai Parlamentben ön egy idejétmúlt, csődbe jutott frakció elnökeként tevékenykedik?

– Valóban: az európai szociáldemokrácia nehéz helyzetbe került. Sok kormányzó pártunk veszített; jelenleg a 27 tagország közül csak ötnek van szocialista kormánya.

- Ráadásul azok többsége is nagy nehézségekkel küszködik, elég csak Görögországot, Spanyolországot vagy Portugáliát említeni.

– Európa sok országában nagyon nehéz a helyzet, emiatt még fontosabb az, hogy a mi üzeneteink a helyes üzenetek, a mi jelzéseink a szabad piac állapotáról a helyes jelzések. Az unió belső piaca része a kontrollját veszített, sodródó világkapitalizmusnak. Több és hatékonyabb ellenőrzésre van tehát szükség, több szabályozásra, a nyilvánosság további erősítésére. Fontos, hogy korlátok közé szorítsuk a pénzügyi spekulációt, miközben növeljük minden társadalmi réteg számára a szociális ellátórendszerhez való hozzáférést. Ezekre az üzenetekre ma nagyobb szükség van, mint eddig bármikor. Ezt az is bizonyítja, hogy a konzervatív vagy jobboldali pártok átvették e javaslatainkat.

- Sok elemző úgy véli, hogy a politikai jobb és bal fogalma elavult, jelentését vesztette.

– Európa jobboldali pártjai manapság baloldali receptek szerint próbálnak megküzdeni a gazdasági válsággal. Nekem azonban minden tapasztalatom azt erősíti, hogy az emberek előbb-utóbb az eredeti forráshoz térnek vissza, és nem a másolatot akarják. Ki vitathatná, hogy e megoldások alkalmazásában mi hitelesebbek vagyunk, mint azok, akik most szocialistaként beszélnek, de évtizedeken át mást mantráztak: a szabadkereskedelmet, a szabad piacot védték, a gazdaság kontrollja ellen emeltek szót. Olvassa csak el Nicolas Sarkozy, Angela Merkel vagy Silvio Berlusconi nyilatkozatait: igazi baloldaliként beszélnek manapság, miközben valójában a szabad piac harcosai, a szabadkereskedelemben érdekelt csoportok képviselői.

- Az Európai Parlament szocialista frakciójának vezetőjeként mit gondol a kapitalizmusról? Válságban van?

– Nem. Maga a kapitalizmus nincs válságban. A piaci mechanizmusuk működőképesek, de válságot okozhatnak, ha kontroll nélkül maradnak. A kapitalizmusban újra és újra felhangzik a kórus: nincs szükség szabályokra, nem kell az ellenőrzés, az a jó, ha a piacon mindenki azt tehet, amit akar. Ezt az ideológiát hallottuk a múlt század húszas-harmincas éveinek válsága előtt, és ez hallatszik most, a 21. században is. Nem magával a kapitalizmussal van tehát baj, ha annak civilizált, szabályozott változata valósul meg, ha az állam elég erős ahhoz, hogy megvédje polgárait azoktól, akik a kapitalizmus eszközeinek felhasználásával lerombolnák, tönkretennék a hétköznapi emberek elemi életfeltételeit.

- Vannak-e olyan reményt keltő újdonságok a szocialista pártok elméleteiben vagy gyakorlatában, amelyeket szívesen ajánl az önhöz forduló fiatal baloldali vezetőknek.

– Most nem új mutatványokra van szükség, hanem arra, hogy az állam igazságos adórendszert működtessen, védje meg polgárait az alapvető kockázatoktól, amilyen például a munkanélküliség, biztosítson minden gyereknek hozzáférést az oktatáshoz, az állampolgároknak a társadalombiztosításhoz. Segítsen az elemi lakásgondok megoldásában. Egyszerűbben fogalmazva: munkahely, lakás, oktatás. Ennyi a recept. Az emberek nem azt várják tőlünk, szocialistáktól, hogy ígérjük meg nekik: húsz éven belül milliomosok lehetnek. Munkát várnak. Annyi bérrel, amiből tisztességesen meg lehet élni, fenn lehet tartani egy lakást és taníttatni a gyerekeket. Ha kormányon garantáljuk a társadalmi igazságosságnak ezt a minimális szintjét, akkor ránk fognak szavazni. Ezt bizonyítja azoknak a pártoknak a története, amelyek hosszú évtizedeken át eredményesek voltak. Ha viszont ennyit sem tudunk adni, akkor elfordulnak tőlünk. Mindössze ennyit tudok a fiatal szocialistáknak mondani. Tapasztalatom szerint nincs szükség hosszú, bonyolult programdokumentumokra: ha az említett három egyszerű dolgot tőlünk kapják meg, akkor nekünk adják a voksaikat.

- A napokban találkozott egy szépreményű ifjú vezetővel. Mi volt a benyomása?

– Nagyon jó benyomást tett rám Mesterházy Attila, és minden rendelkezésemre álló eszközzel támogatom őt. Intelligens, elkötelezett és hatékonyan dolgozó fiatalember, aki roppant nehéz körülmények között is készen áll arra, hogy átvegye az MSZP vezetését. Nincs irigylésre méltó helyzetben az, akit a magyar szocialisták küszöbön álló kongresszusán elnökké választanak: a parlamentben szembe kell néznie az elsöprő Fidesz-fölénnyel és a 15 százalékos Jobbikkal egy olyan párt élén, amely példátlan vereséget szenvedett néhány hónappal ezelőtt. Ám talán éppen a vereség mértéke adhat reményt. Azt ígérheti, hogy most valóban újra lehet kezdeni, tiszta lappal, szinte a nulláról, egy eltökélt fiatalember vezetésével.

- Mit gondol, milyen lényegi kérdésekre kell válaszokat találniuk a magyar szocialistáknak? A liberalizmushoz való viszonyukat kell tisztázniuk, vagy fontosabb a globalizáció, esetleg a nemzeti gondolat ügye?

– Magyarországon három sorsdöntő kérdést látok. Az első az európai integráció ügye. Magyarország Közép-Európa délkeleti régiójának kulcsállama, amely egyedül nem elég erős ahhoz, hogy a béke garanciája legyen, s megfeleljen a jövő kihívásainak. Magyarországnak érdekei védelméhez szüksége van az Európai Unió huszonhat másik tagállamának segítségére, ehhez pedig erős Európa-párti politikára van szükség. A második: azt gondolom, hogy ma, amikor a fejlődés feltételei a világméretű tényezőktől függenek, képesnek kell lennünk a világra nyitott, progresszív gondolkodásra. Nem mehetünk vissza a nacionalizmus 19. századi kategóriáihoz. A nacionalizmus, a rasszizmus csak rossz válaszokat kínálhat a gazdaság globalizálódásának időszakában, az internetes társadalom viszonyai között. A harmadik tényezőt már említettem: elképesztően széles a szakadék a gazdag és a szegény emberek között. Nekünk, szocialistáknak pedig az a dolgunk, hogy ezt a távolságot csökkentsük.

- Tudja, manapság furcsa dolgok történnek Magyarországon. Olyan médiatörvény készül, amely ellen számos nemzetközi szervezet is tiltakozott. A kormánypárt fontos vezetői arról nyilatkoztak, hogy börtönben szeretnék látni az ország korábbi vezető tisztségviselőit. Egy új törvény lehetővé teszi kormányhivatalnokok indoklás nélküli elbocsátását. Ön szerint az Európai Parlament állást foglal-e majd ilyen és hasonló kérdésekben, amikor várhatóan ön lesz Európa népképviseleti testületének következő elnöke.

– Az Európai Parlament nem az a hely, ahol egyes országok belpolitikai ügyeiről kellene vitatkozni. Belügyekbe mi nem avatkozhatunk bele, és nem is fogunk, legyen szó médiatörvényről vagy kormánytisztviselők felmentésének körülményeiről. Mindez a nemzeti törvényhozások kizárólagos kompetenciája. Amit azonban az Európai Parlament megtehet – és nyilvánvalóan meg is fog tenni –, hogy figyeli: a közösen vállalt európai normáknak megfelelnek-e az adott jogszabályok. Mert ha ezeket a normákat megsértik, akkor mind a bizottságnak, mind az Európai Parlamentnek kötelessége, hogy reagáljon. És szükség esetén reagál.