Az Alzheimer-kór gyógyítása

– Manapság a legtöbb fiatal el akarja hagyni Magyarországot. Ön azonban többéves amerikai orvosi kutatómunka után idén hazaköltözött. Miért döntött így?

– A New York-i Cold Spring Harbor Laboratoryban posztdoktori munkámat végeztem 2010 óta. Ez egy privát, nagyon jó nevű nonprofit orvosi kutatóintézet, ahol az idegélettani programokban vettem részt. S bár jól éreztem magam, rengeteget tanultam, négy és fél év után mégis úgy éreztem: tovább kell lépnem. Az Alzheimer-kór kutatására akartam önálló laboratóriumot alapítani. Ehhez sehol sem könnyű finanszírozást szerezni. Először valamelyik nyugat-európai országban próbálkoztam volna, miközben legszívesebben mindig is hazajöttem volna. Ám úgy tűnt, itthon semmi esélyem labort indítani.

– Az MTA Lendület programjának viszont épp az a célja, hogy a külföldre került tehetséges fiatal tudósaink itthon folytathassák a munkájukat.

– Az akadémiai pályázaton ötéves támogatást kaptam kutatási koncepcióm kidolgozására. Ez elég ahhoz, hogy az MTA Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézetében (KOKI) létrehozzunk egy jól felszerelt külön laboratóriumot. A nyugati fizetésekkel azonban nem tudunk versenyezni. Ha például Oxfordban lennénk, a világ minden tájáról szerződtethetném a legkiválóbb kutatókat. Érzelmi okokból döntöttem Budapest mellett. Itt születtem, itt vannak a barátaim, a családom. A KOKI pedig nemzetközileg is elismert intézmény, remek kollégáim vannak.

– Már egyetemistaként a világ legrangosabb orvosi szaklapjaiban publikált, nemzetközi díjakat nyert. Öt éve Junior Prima-díjjal tüntették ki. Miért épp az agykutatást választotta?

– Rendkívül izgalmas terület: az agy működéséről még nagyon keveset tudunk, ugyanakkor ez az egyik legdinamikusabban fejlődő tudományág. A Semmelweis Egyetem mellett az ELTE matematikus szakát is elvégeztem, és ezt a tudásomat is jól kamatoztathatom az idegélettanban, például az agyi hullámok elemzésénél vagy az elektrofiziológiai méréseknél. Már Amerikában elkezdtük az agyban található kolinerg sejtek kutatását: ezeknek a pusztulása okozza az Alzheimer-kórt. Ezért is akartam itthon a klinikum felé közeledni.

– Az ön kutatásai több szempontból is teljesen eredetiek. Például egereken vizsgálja a betegség okait.

– A kognitív funkciók vizsgálatát általában főemlősökön, majmokon végzik, mivel ezeknek a problémamegoldó képességei állnak legközelebb az emberéhez. Csakhogy egyre többen bizonyítják: a rágcsálóknak is sok mindent meg lehet tanítani. Jóval intelligensebbek, mint korábban feltételezték. Kiderült, az egereknél is fenntartható a tartós figyelem, képesek összetett, asszociatív feladatokat megtanulni, például hangjelzésekhez adott viselkedéseket kapcsolni. S mivel a főemlősöknél sokkal gyorsabban szaporodnak, a különböző génvizsgálatok eredményei is jóval gyorsabban tesztelhetők rajtuk. Mi olyan „modellállatokon” kísérletezünk, melyeket előzőleg génmódosítással megbetegítettek, és a humán Alzheimer-kórhoz hasonló tüneteket produkáltak.

– Azt nyilatkozta, a betegség gyógyításában áttörő eredmények várhatók. Mi a módszerük lényege?

– Egyelőre a klinikai alapkutatásoknál tartunk. Ahogy az embernél, az egérnél is az előagyban találhatók azok a kolinerg sejtek, amelyek az agykéregben acetil-kolint szabadítanak fel. Ha ezek a neuronok degenerálódnak, csökken az acetil-kolin-szint, ami a kognitív működések – a gondolkodás, a memória, a figyelem – fokozatos romlásához, elbutuláshoz és emlékezetvesztéshez vezetnek. Az igazi megoldás a kolinerg sejtek pusztulásának megelőzése lenne, ám erre a tudomány jelenleg nem képes. Így csak az egyre jobb tüneti kezelésekben bízhatunk. Eddig olyan gyógyszereket alkalmaztak Alzheimer-kórra, amelyek növelték az agy acetil-kolin-szintjét. Ezek azonban nem bizonyultak elég hatékony terápiának. Amerikában dollármilliókat költöttek korszerűbb gyógyszerek kifejlesztésére, de a kutatások eredménytelennek bizonyultak. Mi alapvetően más úton indultunk el: a kolinerg sejtek elektromos stimulálásával foglalkozunk. Még soha senkinek nem sikerült ezeket a neuronokat a többitől különválasztva vizsgálni élő állat viselkedése közben. Először nyílt lehetőség arra, hogy valóban megismerjük e sejtek „tevékenységét”. Úgynevezett optogenetikus technikával dolgoztunk, és elektródákat vezettünk a célzott agyi területekre. Az egereknek éles hangingerekre kellett figyelniük és reagálniuk. Erős figyelemnél – meglepetésünkre – a kolinerg sejtek nyugalomban voltak. Amikor reakcióik után az állatok jutalmat vagy enyhe büntetést kaptak, a sejtek hirtelen erős aktivitást jeleztek.

– Mire következtettek ebből?

– Feltételezzük: ezeknek a neuronoknak elsősorban a tanulási folyamatokban lehet meghatározó szerepük. Eddig ez sem volt tisztázott.

– Mindez milyen gyakorlati eredményt hozhat az Alzheimer-kór gyógyításában?

– Reményeink szerint előállítható lesz olyan elektromos stimuláló eszköz, mint amit a Parkinson-kór esetében már sikerrel alkalmaznak. Az agyba beültetett apró „pacemaker” folyamatos elektromos impulzusokkal stimulálná a kolinerg sejteket, ezzel növelné aktvitásukat, és a sejtek újra normálisan működhetnének. Azt vállaltuk: az ötéves pályázati idő végére módszerünkkel javítani tudjuk majd a „modellállatok” kognitív funkcióit. Ezután következhetnek a speciális klinikai vizsgálatok majmokon és embereken. Persze ehhez még sok-sok év kell.

– Az Alzheimer-kórt civilizációs betegségnek tartják. Összefügg a társadalom elöregedésével?

– Ez tény, amit az is alátámaszt: a megbetegedések leginkább hatvanöt éves kor fölött jelentkeznek. Amikor még negyven év volt a várható átlagos élettartam, az Alzheimer-kórról nem is tudtak. Ma viszont a betegek hosszú távú kezelése rendkívül súlyos terhet ró a társadalomra és a családokra is. Hogy az öregedés miként válthatja ki a kolinerg sejtek pusztulását, arra még nincs válasz.

– Egészséges agyban is lehet fokozni e sejteknek a működését? Létrehozhatók szuperintelligens lények?

– Elvileg igen, de ez súlyos etikai problémákat vetne fel. Ugyanakkor például az amerikai hadseregben számos olyan kutatás is folyhat, amelyek éppen az emberi teljesítőképesség növelésével kapcsolatosak, s amelyekről nincsenek információink. A tudomány ma már lehetővé tenné, hogy egy szemműtéttel az átlagnál jóval messzebbre és élesebben lássunk. Orvosi eljárásokkal elvileg megvalósítható, hogy valaki sokkal tovább maradjon éber és sokkal hosszabb távú figyelemre legyen képes. Csakhogy az alvás alapvetően fontos az emléknyomok feldolgozásában és raktározásában, a memória működésében, az egész szervezet homeosztázisában. Ha tehát az egyik funkciót javítjuk, könnyen elronthatunk valami mást az emberben. Minden beavatkozásnál az a kérdés: mi ennek az ára?