Allah áldása legyen rajtatok! – Ásotthalmon nincs igény a mecsetre
Hideg van, a Jancsó-filmek sivár pusztai hangulatát idéző tájon szél kapkodja a szürke homokot.
– Tudnak rólunk – jelzi titokzatosan segítőnk. – Bejelentettem. Figyelnek minket.
Az jó, ha tudnak rólunk, még jobb, ha figyelnek is minket, mert az autópályashop elhagyatott hely. A parkolóban rendszám nélküli kocsik állnak, ez állítólag jelent valamit. A rendszám nélküli autó embercsempészek közelségét jelzi. A rendszámot ilyenkor lekattantják, hogy a tolvajok el ne lopják. Mikor szállítmány érkezik, újra felcsavarozzák. Csempészek tehát – bármit állít a hivatalos propaganda – a kerítések ellenére is működnek. Dél lovagjai legyőzhetetlenek. A helyiek legendákat mesélnek arról, miként játszották ki a Kádár-kor vámhatóságát a nagy feketézők. Alagutat fúrtak a határ alá, azon csorgott Jugoszláviából a tiszta szesz, a másikon meg a gázolaj. Ha tehát figyelnek, az megnyugtató. Ásotthalom előtt meg is állítanak. Két barátságos rendőr dzsoggol a hidegen. Ők szintén tudnak rólunk. Lassan beépített embernek érzem magam.
– Mi itt madárijesztők vagyunk – mondja az alacsonyabb, pirospozsgás mosolyogva. – Hogy lenyugtassuk a helyieket. Belefér nyolc órába. Erre úgysem jár senki. Se migráns, se embercsempész.
Azért néha megéled a környék. Pár kilométerre innen, Zákány mellett – meséli a rendőr – a múltkor harmincöt afgánt fogtak. Hol jöttek át? A kerítés alatt? Más lehetőség nem nagyon marad.
Fotó: Kovalovszky Dániel
A nyugtatás 2015-ben volt fontos. Az a rengeteg terepjáró, miniszteri autó, dicsfényben fürdő politikus nem fáradozott hiába. Ásotthalomra, Röszkére járni politikai divat lett. Pár napon belül állítólag Vona Gábor érkezik. Vele forgatják le Toroczkaiék a legújabb hazafias klipet. A szüzsé szerint Toroczkai és Vona a kerítés mellett járőröznek. Már majdnem nem történik semmi, mikor Vona előlép, és kifejti az eszmei mondanivalót: „Se szegény, se gazdag migráns ne jöjjön országunkba.”
Toroczkai csillaga magasan jár. Politikusként most ért a csúcsra. A Trump-sapkát, amit az íróasztalán tartott (még akkor, amikor Trump esélytelennek tűnt), posztolta a Facebookon. Azonnal fel is kereste Ásotthalmon a jövendő elnök kampánystábjának néhány tagja. Ő volt az első politikus (Orbán mellett) – állítja Toroczkai –, aki Trump ügyét nyíltan fölvállalta. Orbán, Trump, Toroczkai – ez nagyon erős belső hármas. Az ásotthalmi vezető azóta is lázban ég, folyamatos az együttműködés. Talán Trump sikere ihlette meg, hogy a muszlim témával érdemes foglakozni. Csakhogy hiányoznak hozzá a muszlimok. Így született a „preventív” csador- és mecsetellenes rendelet.
Az egyetlen ásotthalmi muszlimot a sajtó azonnal fel is fedezte. Muszlimságára eddig senki sem figyelt. A kuvaiti férfi Ásotthalmon évtizedek óta boldog házasságban él. A család most kicsit ideges. Szilvia, a feleség éjszakákon át nem aludt.
– Toroczkai úr mindent a népéért tesz – mondja a főtér (Szent István) szomszédságában a presszónak álcázott kocsmában egy üzemi karbantartó. Gyanakodva méreget. Gyorsan kiissza sörét, és távozik.
Ásotthalmon összeomlóban a községi infrastruktúra. Három kocsmából csak ez az egy tart nyitva. Ez is mennyire másképp volt muszlimjárás idején. Pezsgett az egész végvidék. Stábok adták egymásnak a kilincset, rendőrautók jöttek-mentek, helikopterek köröztek. A faluból mostanra kiveszett az élet.
T. Gy., egy fiatal húsipari szakmunkás azt mondja: szavazni elment, mert nem volt más programja. Nincs itt szórakozás, csak sör meg Tippmix. Abból pedig a lóversenyt kedveli.
– Ha már efféle „végvár” lettünk – mondja T. Gy. iróniával –, illik, hogy ennyit mi is megtegyünk.
Ásotthalmon a kvótareferendum nem dúlta fel a kedélyeket. A migrációs nyomásnak legjobban kitett magyar község a csongrádi középmezőny alját súrolta.
Talán a mecsetépítés betiltása felrázza az embereket. Ám ennek még semmi jele. Kérdezzük is a kocsmanépet, van-e értelme a burkini betiltásának. Mit szólnak hozzá az asszonyok?
– Hát, tudja… – vakargatja a feje búbját T. Gy. – Tulajdonképpen nincsen rá igény.
Úgyhogy tőle akár be is tilthatják. Jobb, mint ha a lóversenyt tiltanák be.
Defetista megjegyzés. A község népe nehezen vallja be, de az egész felhajtást unja. T. úr szeméből is ezt olvasom ki: tényleg olyan érdekesek vagyunk mi? Nincs jobb dolga? Az utcán két kerékpáros asszony is csak a vállát vonogatja. Az egyik Erzsi néni, a szomszédja, titokzatos okból, szintén Erzsi néni. Erzsi II. azonnal el is húz, mikor a migráns szót hallja. Erzsi I. azonban bevallja: számára életre szóló élmény volt egyszerre látni ennyi arabot. Állítólag egy kerékpárt eloroztak. Tele volt velük a megálló.
– És annyian voltak, mint… – Erzsi keresi a legpontosabb kifejezést, és meg is találja – …mint a kínaiak.
– De hát mi volt velük a baj? – kérdezzük.
– Hát… mások voltak. Mások. Másfélék. Nem tudom jobban mondani. Szakálluk volt, tornacipőjük. Például nem borotválkoztak. A nyolcvanéves anyukámat nem is mertem az utcára kiengedni.
Ennyi. Öt perc múlva már azon kapjuk magunkat, hogy a nyugdíjakról beszélgetünk. Ami Ásotthalmon nem túl acélos, százezer alatt marad. Megkönnyebbülve mondja, hogy ő már kapja, így legalább nem érinti a közmunka. A rémek réme. A polgármester úr szólt egy napon, be kell menni, alá kell írni, ezt a dolgot el kell vállalni. (Így mondja, elvállalni.) Különben nincs segély. És akik elvállalták, másnap már az árokban dagonyáztak.
A közmunkások persze egységesen leszavaztak, már hogyha jót akartak. Erzsi I. el. Ha már a polgármesternél tartunk, irány a tanács, vagyis a hivatal.
Toroczkai László önjáró
Jön Toroczkai László. Akár egy rocksztár, dinamikusan, táncosan lépked, hóna alatt vastag dosszié, hárman sem tartják vele a sebességet.
– Délután jövök. Szerbiában vagyok, Szabadkán tárgyalok – veti oda, és elviharzik.
Mit tegyünk? Megyünk mi is utána, Szerbiába. Horgos körül erős a szél, arcunkba csap a korai tél. Négy ágrólszakadt alak kóvályog előttünk az úton, nagyon fáznak, ketten szürke kórházi pokrócba csavarodva állnak. Belgrádból indultak három napja. Távlatilag meg Pakisztánból, két hónapja. Jobbra kerítés, balra szürke ég. Jó lenne végre átmenni, az unióba bekerülni.
– Mi lehet jó Európában? – kérdezzük Temurt és csapatát, Mohamedet, Okaz Amant és Juszufot.
Tágra nyílt szemmel bámulnak. A hidegben már el is felejtették. Hogy mi is? Mire lenne szükségük? Hát „freedomra és money-ra”, mondja Temur. Ez ugyanis a két legfontosabb dolog, magyarázzák. Freedom, mert Ázsiában akkor is háború van, amikor béke van. Freedom, mert küzdeni kell az életért. Freedom, mert nincs már más esély. És persze money, hogy vehessenek az agyonnyűtt kínai helyett egy rendes meleg sportcipőt.
A legendás Kis Tábor a röszkei határállomáson a magyar menekültügy fellegvára, Orbánék jogi csodafegyvere. Az objektum tavaly óta valóságos bázissá épült ki. Kilométeres szögesdrót folyosó, olyan, mint egy állatfuttató, a drót mögött zárt irodarekeszek, tejüveg mögött áttűnő emberi fejek. Baloldalt Iványi Gáborék vécéi, a mobil fülkék előtt hárman toporognak. Jó is, hogy ilyenek vannak, mert beköszöntött az ősz. A kukoricás, amely nyáron takarta a homokos bácskai mezőt, most száraz torzsatenger. Nem bújhat el benne az ember. A Kis (vagy Átmeneti) Táborban tizenhat sátor áll. A létszám naponta változik. Van, akinek jut ponyva is, a szegényebbek beérik azzal, hogy a homokba tűzött karókra tépett PVC-zsákokat aggatnak. A sátrakat lassan téliesítették, a ponyva szélét földdel rögzítették, alá ne kapjon a vad pusztai szél. Lobog a tűz, távolról gyerekzsivaj, öregember indul a nyomóskútra, kezében bot, műanyag kanna. Kutyaugatás, két korcs kölyök hempereg a homokban, egy szürke meg egy vörös tarka. Macedóniában fogták be őket, azóta nekik ez a falka. Most feszülten figyelnek. Idegenek vagyunk. Gazdájuk, a fekete kisfiú leveti bőrkabátját, űzőbe vesz egy szürke gerlét. A falra tűzött papírtáblán „keresem a családom” felirat. Igazolványképek, webcímek, mobilszámok. Háromtagú küldöttség indul hozzánk. Egyszerre lépkednek, megfontoltak és méltóságteljesek. Középen maga a főnök, Abdul L. (a Kis Tábor community leadere), ápolt, szakállas, komoly fiatalember.
Megállunk, fejet hajtunk, bemutatkozunk. A fiúk francia földre tartanak, de a projekt egy időre elakadt. Abdul kifejti, ő úgy ítéli meg, ki kell bírni a hideg telet. Közösségének életében ez a központi feladat. Bólintunk: csakugyan így van. A magyar hatóságok Abdul szerint kedvesek, ám körülményesek, tízesével engedik át a gyermekes, családos embereket. Ő Budapestre menne, ha lehetne. De megérti, van ideje, várni fog. Köszönti családunkat, anyánkat, feleségeinket, nővéreinket, húgainkat. Nemes, mint egy keleti herceg, kétezer éve Nagy Sándor láthatott ilyeneket. A leader végül meghívja csapatunkat a sátorba, szerény ebédre. Megköszönjük, fejet hajtunk, munkánkra hivatkozunk. A vezető bólint, megért minket. Allah áldását kéri lapunkra és összes olvasónkra. Mi is köszöntjük családjukat, anyjukat, gyermekeiket, nővéreiket. „Allah áldása legyen rajtatok.” Megrendülten állunk. A küldöttség eltűnik a semmiben.
A határzárnál felsorakozott a fél magyar haderő. A drót mellett ötvenméterenként felfegyverzett katonák állnak. A katonák mellett egy-egy kövér macska. A macska nagy túlélő. Amióta a kerítés áll, a határsáv elmacskásodott, Szerbiából is szöknek át cicusok.
– Azóta várnak? – kérdi Toroczkai a hivatalban. Nemrég érkezett vissza Szerbiából.
A Toroczkai-dizájn 2006 óta nagyot változott. A Szabadság téri forradalmár a múlté. Toroczkaiból komoly családapa lett, húsz kilót leadott, futni kezdett, birtokot is vett, a bumfordi vasgyúróból igazi férfi lett. Öltönye kifogástalan, nemzetközi kapcsolatai széleskörűek. Sokan már ma őt tartják a Vona utáni korszak Jobbik-vezérének. A Toroczkai-hacienda Ásotthalom határában fekszik. Mélységben tagolt hármas védőgyűrű övezi. Léckerítés, drótkerítés, a belső vár, a ház körüli kőkerítés. A védelem eszközrendszere is hármas. Lőfegyver, kutya, kamera. Időnként – ezt maga a várúr állítja – katonai helikopter. Az óvatosság indokolt: a rendeletcsomag közzététele után Algériából, Marokkóból kapott fenyegető üzeneteket. De Toroczkai vérebei nem túl vérmesek. A fotóst egyenesen képen nyalják, munkatársunkat kávéval kínálják. A birtok mértani közepén, a betonoszlop tetején turul áll. Ez a nemzeti centrum, itt tör ki esténként a szakrális robbanás. A kerítésen térfigyelő kamerák.
Toroczkai 2013-ban lett polgármester.
– Ugye ez a rendelet vicc volt? – kérdezzük reménykedve.
Toroczkai szerint ez súlyos tévedés, komolyan vesznek minden rendelkezést, mert nyakunkon az iszlamizáció, Európában mindennapos a terrorfenyegetés. A kultúránk végveszélyben. Tudja, hogy Ásotthalom kis hely. De kis helyeken születnek a legnagyobb gondolatok. Nem az a cél, hogy 150 ezer forintra bírságolják azt, aki csadorban jár. Jelképesen kívánják megvédeni az európai kultúrát. A vallásszabadságot semmiben sem korlátozzák. Figyelembe kell venni, a mohamedánok lerohanták Ásotthalmot. Évek óta fenyegetettségben élnek. Lehet, hogy a bónusznak tekintett melegügy Ásotthalomtól messze van? Ásotthalomból nem lesz San Francisco. A lakosság sem helyeselheti, hogy gyermekszemek előtt rózsaszín tangában csókolózzon a teherautó-platón két mezítelen felsőtestű férfi. Nem lehet zöld ágra vergődni vele. Toroczkai önjáró, még csak nem is a Jobbik embere. Vagy nagyonis az.
Elköszönünk. A belgrádi vándorok azóta már a Kis Táborba értek. A röszkeiek a sátraikba tértek.
Sötétedik. Bekapcsolnak az éjjellátó kamerák.
Videó: Kökényesi Gábor
