A többség zsarnoksága?

Kapcsolódó cikkünk: Népszavazás-dömping:

– A Brexit után többen leírták, hogy a referendum csak félig-meddig a demokrácia része, nagyon veszélyes intézmény, néha szinte öngyilkos eszközként működik. S lám, a döntés után az unióból való kivonulás valóságától még a „leave” támogatói közül is sokan megrémültek.

– A népszavazás intézménye a polgári társadalmakban mindig vitatott volt, mondták azt is, hogy lényegében antidemokratikus találmány, amely cezarisztikus diktatúrákhoz vezethet. Erre jó példa I. Napóleon, aki az örökös konzuli címet, vagy III. Napóleon, aki pusztán a neve miatt tíz évre a köztársasági elnöki címet szerezte meg népszavazáson. Ez a nézet azonban a svájci példa nyomán megváltozott, 1945 után pedig egyenesen úgy vélték: a referendum a közvetlen demokrácia legfontosabb eszköze. Jelenleg is inkább pozitív, mint negatív képzetek kötődnek hozzá.

– Ez a kép azért a brit népszavazás után némiképp módosult, a csalódott maradáspártiak szerint a referendum egyenesen idegen test a képviseleti demokráciában, inkább csak arra jó, hogy tudatlan, a maguk kis világába zárt vidéki szavazók tönkretegyenek egy országot.

– A Brexitért nem a szavazókat kell felelőssé tenni, hanem Cameron és társai politikáját. A tory képviselők igen jelentős hányada mindig is kilépéspárti volt, már Margaret Thatcher sem lelkesedett az unióért. Tegyük hozzá, a politikai elemzők általában szeretik a konzervatív beállítottságú embereket megfontolt, higgadt szavazóknak minősíteni, miközben a brit referendumon ezeknek a polgároknak a többsége a kilépés mellett döntött. Persze nem egyszerűen érzelmi kérdésről volt szó, hanem arról az alapproblémáról, hogy a globalizáció már nem csak a félperiférián és a periférián, de a centrumállamokban is komoly feszültségeket okoz, és hasonló válaszokat szül. Fennáll például annak az esélye – többek szerint veszélye –, hogy Donald Trump lesz az Egyesült Államok új elnöke, márpedig a Trump-jelenség és a Brexit-jelenség nem áll távol egymástól.

– Mégis, a referendumnál sérül az a liberális alapelv, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerében a többség döntése nem jelenthet hátrányt a kisebbség számára. Egy parlamenti választásnál ez biztosított, a népszavazásnál azonban nem.

– A parlamenti demokráciával kapcsolatban is vannak olyan vélemények, amelyek szerint az tulajdonképpen a többség zsarnokságát jelenti. Tudniillik igaz, hogy a kisebbségi jogok közé tartozik a parlamenti bizottsági tagság és/vagy e testületek vezetése, illetve eljárásjogi előnyök révén vizsgálóbizottságok létrehozása, de a bizottságok többségét a kormánypártok adják, így ők határoznak a vizsgálati eredmények következményeiről is. Ahhoz az állításhoz, hogy a referendum hozzá nem értő emberek kezébe adja a döntés jogát, hozzátenném: ez a parlamenti választásokra is igaz lehet, de sokszor a kormány tagjaira is. Nem ritka, hogy egy miniszternek vagy államtitkárnak sincs pontos tudása arról, mi történik a tárcájánál. A politika előrelátásáról – történelmi tapasztalatok birtokában – még lesújtóbb véleményünk lehet. Gondoljunk csak arra, hogy Ferenc József és Vilmos császár mi mindent hitt az első világháború időtartamáról és esélyeiről.

– A demokrácia egyik hiányossága nem mentheti a másikat. Néha úgy tűnik egyébként, hogy a népszavazással kapcsolatos kritikák mélyén ott van az a kínzó érzés is, hogy itt tulajdonképpen a tömegdemokrácia intézménye mondott csődöt, fordult önmaga ellen. Tehát a tömeg tudatlanságát, érzelmi elfogultságait valahogy kanalizálni kellene. Mit szól ehhez?

– A demokrácia csak a tömegdemokrácia feltételei között tud megfelelően működni. Amikor a választásra jogosultak a népességnek csak egy töredékét tették ki, például az olasz újraegyesítés utáni korszakban, amikor csupán két százalék voksolhatott, a jogosultak egy része el sem ment szavazni, mert joggal hihette, ő a politikán kívül áll, a szavazásnak semmi jelentősége nincsen. Biztos, hogy ez a tömegdemokráciának nem nevezhető, annak hibáiban nem szenvedő rendszer a működésképes állam csúcsa volt? Talán mégsem. Azt hiszem tehát, hogy a közvetlen demokrácia bírálható, de leváltása számos negatív következménnyel járna.

– A népszavazás intézményét mégis sokan korlátoznák. Nagy-Britanniában például felvetődött, hogy részvételi arányokhoz, és jelentős, meghatározó többséghez kellene kötni az érvényességet, tekintettel arra, hogy egy kis többséggel meghozott népítélet mekkora károkat okozhat. Ezt ön elfogadná? Esetleg szűkítené a témákat is?

– Magyarországon inkább bővíteném a megszavazható tárgyak számát, ugyanis – csak ismételni tudom magamat – a népszavazás fontos és erősítendő intézmény. Ma már egyébként olyan liberális beállítottságú politikusok és publicisták is hajlanak erre a gondolatra, akik erről korábban negatívan gondolkodtak. Visszatérnék az 1989-es törvényhez, amely nem engedte meg, hogy adókról, illetékekről, vámokról, díjakról, és más hasonló bevételi formákról népszavazást lehessen tartani, illetve kizárta a nemzetközi szerződéseket érintő, és a parlament hatáskörébe tartozó személyi témákat is. Arról el kellene gondolkodni, hogy költségvetési kiadások ügyében szabad-e referendumot tartani, mert szinte mindenben, ami politikai döntést igényel, a büdzséről, az államháztartásról is szó van.

– Nagyon patetikus ötletnek találná, ha azt mondanám, hogy a népszavazást csak sorsdöntő, nagy nemzeti ügyek esetén lehessen használni?

– Nem tartanám patetikusnak, hiszen egy sor országban az alkotmányról is dönthet a nép, míg nálunk kifejezetten antidemokratikus vonás, hogy az Alaptörvényről nem lehet szavazni. Annak ellenére mondom ezt, hogy a demokratikus ellenzéki erők szempontjából nem feltétlenül jelentett volna sikert a Fidesz-alkotmányról való referendum. Sőt van negatív európai példa is: az uniós alkotmányt Franciaországban és Hollandiában is leszavazták, így ez nem léphetett érvénybe. Mindennek dacára én hiszek a népszavazás intézményében.

– Október 2-án nálunk is lesz népszavazás. Ezt is támogatja?

– A referendum intézménye erősítendő, az már más kérdés, hogy nem korrekt népszavazást tartani olyan tárgyról, ami valójában nem létezik, hiszen a kormány állításával szemben nincs menekültkvóta, és valószínűleg nem is lesz. Igazából tehát nincs miről szavazni.

– Bocsásson meg, de az, hogy valamit nem illik vagy nem korrekt megtenni, igen gyenge erkölcsi érv egy elszánt politikai erővel szemben.

– Ez így van, de az is tudható: ha a kormány nem rendezne népszavazást, akkor nemzeti konzultációt tartana, bár állítólag ez már meg is történt. Úgy tudni, egymillió konzultációs kérdőív érkezett vissza migrációügyben. Vagyis az, amit a kormány csinál, nem a népszavazás intézményének problematikus voltát, hanem a kormány működésének antidemokratikus jellegét mutatja, pontosabban azt, hogy nem demokratikus céljai érdekében sok eszközt, köztük demokratikus eszközt is fel tud használni. Az előbb korrektségről beszéltem, de tudható: a politikában nincs korrektség, csak érdekek és értékek.