A titkos táska
A parlamenti rajt előtt a közeli Bibó-szobornál gyülekeznek a szocialisták. Megfogyatkozva ugratják egymást: valaki poénból az Országgyűlésből kiesetteket keresi. Aztán a Jobbikra hangol a szegfűs csapat: – Demokratának lenni mindenekelőtt annyit tesz, mint nem félni – idézi Bibót Mesterházy Attila.
Majdnem mindenki piros nyakkendőt kötött, Lamperth Mónika vörös virágot tűzött a kosztümjére. Elvégre szimbolikus nap a mai. Egyiküknél nagy reklámszatyor, tele fehér antifasiszta pólóval. Mindannyiuknak jut belőle, Vona gárdamellényét ellenpontoznák majd vele.
A patkóban már Mesterházy cipeli a titkos táskát. Mindenkivel külön egyezteti a tervet, hogy minden szocialista tudja a dolgát: ha Vona mellényben lesz, felveszik „a horogkeresztet a szemétkosárba” pólót. Zsong a folyosó, bár el-eltévednek az újak, lassan mégis megtelik az ülésterem harsány, diadalittas fideszessel, bokrétás, félszeg LMP-sel és izgága, atillás jobbikossal. Nagy az összevisszaság, csak a szegfűs frakcióban úr a rend és a szervezettség.
És jő Vona! Vakufényben, kameraerdőben.
Felkapják a fejüket a szocialisták, hullámként szalad végig a frakción:
– Zakóban van!
Befuccsolt a terv, sutba dobhatják a szatyrot.
– Ha leveszi a zakót, elfordulunk – jön az újabb ukáz.
Elvégre nem lehet egyszerre esküdni meg öltözködni.
P. A.
