A számok nyelvén

Az ATV Online-ról: „Tállai András összevetette azt, hogy mi lett volna, ha egy átlagos keresetű pénztártag munkavállaló állampapírba fektette volna a pénzét. Kifejtette: ez a munkavállaló 1998 januárja és 2010 decembere között közel 1,7 millió forintot fizetett be a magánpénztárba, ez az összeg 2010 végére átlagosan körülbelül 2,3 millió forintra gyarapodott. Ezzel szemben, ha mindig államkötvényekbe fektette volna a havi magán-nyugdíjpénztári tagdíját, akkor az átlagos állampapír-piaci hozamokkal számolva megtakarításai ma 2,5 millió forintot érnének, azaz mintegy 200 ezer forinttal többet.”

Nem tudom, az ATV elírta-e, de ha nem, Tállai egy nyári nap átlaghőmérsékletét egy téli nap sok évi átlagával hasonlította össze.

2010 decemberéig 2,3 millióra gyarapodott a magánnyugdíjpénztárban az 1,7 milliós befizetés, de ha államkötvényben lett volna, ma (2015-ben!) 2,5 millió lenne. Meg ha a nagymamámnak kereke volna, ekkor ő lenne a villamos.

Tállai arról is beszélt, hogy 13 év alatt a reálhozam 0,2 százalék volt.

Adatot 2003-tól találtam. De ez egész más, mint amit Tállai állít.

A PSZÁF szerint (http://alk.mnb.hu/data/cms2391441/nyp_hozamok_2003_2012.pdf) 2003. január 1. és 2012. december 31. között az átlagos éves infláció 5,12% volt. Ugyanitt a legrosszabb átlagos évi magán-nyugdíjpénztári hozam (a tíz éve fennálló portfólióknál) 5,41%, alig néhány portfólió van a 120 között, amely 6% alatt volt, Több mint a fele 7%-nál több, a legmagasabb 9,3% (Mennyi volt ebben az időszakban az állampapírhozam, Tállai úr?)

2012 után még nagyobbak lettek a reálhozamok. Kétévi infláció 1,5%, míg az állva maradt pénztárak kétévi hozama több mint 10, de általában 15 százalék feletti.

Tállai úr! Miről beszél? Eszénél van?

A baj csak az, hogy egy orbitális hazugságot öt másodperc alatt el lehet mondani, cáfolása hosszadalmas számokkal öt perc, azt meg ki hallgatja végig. Ezért van az, hogy – ha az ország nem is – a Fidesz jobban teljesít. Félrevezetésben...

Umann Tamás, e-mail