A Raoul Wallenberg Egyesület a Pozsonyi Pikniken

A legendássá vált a svéd védőútlevél sok üldözött életét óvta meg. 1945-ben a svéd embermentőnek is bujkálnia kellett a nyilasok elől. Január 17-én Wallenberget Moszkvába vitték, ahol máig nem teljesen feltárt körülmények közt, valószínűleg szovjet börtönben, 1947-ben meghalt.

Az egyesület azért vette fel a nevét, mert tevékenysége jelképe lett az emberi helytállásnak, az üldözöttek mellett való kiállásnak.

A Raoul Wallenberg Egyesület 25 éve ápolja a svéd embermentő emlékét, kiáll a diszkriminációt, kirekesztést elszenvedő személyek, csoportok mellett. A magyar társadalomban erősen jelen van a szélsőséges, kirekesztő, rasszista magatartás, legyen szó egy focimeccs közönségéről vagy egy parlamenti vitáról.

A Wallenberg-díj – Az Európai Polgár Díj

A Raoul Wallenberg Egyesület több szervezettel együttműködve minden évben január 17-én – 1945-ben ezen a napon látták utoljára Budapesten a svéd diplomatát – kiosztja a Wallenberg-díjat. A díjjal az egyesület etikai mércét kíván állítani a társadalom elé – személyek, illetve szervezetek kaphatják meg, akik életútjukkal példát mutatnak, tevékenységükkel segítik a kirekesztett, előítéletektől sújtott társadalmi csoportokat, küzdenek a rasszista, antiszemita megnyilvánulások ellen. Az eddig díjazottak közt akadnak egyházi személyiségek, pedagógusok, szociális munkások, önkormányzatok, amelyek a helyi kisebbség életét óvják, munkához és megbecsüléshez juttatják az elesetteket.

A Wallenberg-díjról, a díjazottakról minden évben hangsúlyosan számol be a sajtó, így a kisebbségek, a kirekesztett emberek segítése reflektorfénybe kerül. Különösen nagy hangsúlyt kapott 2012-ben, Raoul Wallenberg születésének századik évfordulóján a díj – az évet a kormányzat Wallenberg-évnek nyilvánította. Konferenciák, kiállítások és más méltó események keretében sikerült megünnepelni az évfordulót.

2013-ban az egyesületnek odaítélték az Európai Polgár Díjat, amelyet 2008-ban alapítottak. Olyan kivételes teljesítményeket nyújtó személyeket, szervezeteket díjaz vele az Európai Parlament, akik hozzájárultak a közös megértéshez, az Európai Unió értékeit képviselték programjaikban, segítették az emberek és a tagállamok közti szorosabb integrációt.

Ember az embertelenségben

A Raoul Wallenberg életét bemutató kiállítás az egyesület Balassi Bálint utcai irodájában tekinthető meg, az elmúlt években az ország több pontjára vitték el a kiállítást. Székesfehérváron, Debrecenben, Sopronban, Szolnokon, a Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézetben (Baracskán) több ezren tekintették meg a humánum lovagja életéről szóló kiállítást. Művelődési házakban, zsinagógában, iskolákban és egyetemeken, börtönben, plázában volt látható a svéd embermentőről szóló kiállítás. A cél minden esetben ugyanaz: az egyetemisták, a középiskolások, a fogvatartottak, egy bevásárlóközpont látogatói gondolkodjanak el a vészkorszakról, érezzék, értsék, hogy mindig van választás, mindig lehet a jó oldalra állni, az üldözötteknek segíteni. Az egyesület tagjai úgy vélik, ha bárki akár csak öt percig komolyan gondolkodik ezeken a kérdéseken, már megérte.

A kiállítás bemutatását gyakran követi nyílt fórum és vita, ahol az előítéletekről, a rasszista gondolkodásról esik szó.

Előítéletek helyett megalapozott tudást!

A Raoul Wallenberg Egyesület, együttműködve a Holokauszt Emlékközponttal és a Raoul Wallenberg Szakközépiskolával az elmúlt négy évben megrendezte a „Régen volt – hol is volt?” című vetélkedőjét. Az elmúlt két évben már országos vetélkedőt rendeztek, Budapesten kívül az ország négy régiójában több száz középiskolás kapcsolódott be a programba. Az első internetes forduló után a résztvevők a középdöntőben a holokauszttal, az embermentőkkel kapcsolatos kérdéseket kapnak, játékos formában adnak számot a témakörben szerzett ismereteikről. A középdöntőbe jutott diákoknak esszét kell írniuk, amely vagy egy holokauszt-túlélővel készített interjú vagy lakóhelyük zsidó emlékhelyeit, a zsidó közösség történelmét ismerteti. Tapasztalataik szerint a fiatalok nagy érdeklődéssel fordulnak e korszak felé, értőn dolgozzák fel a túlélők sokszor megrázó emlékeit. 2013-ban először kaptak a diákok olyan feladatot, melynek során érvelniük és vitázniuk kellett olyan kérdésekről, mint „a szólásszabadság a szélsőséges rasszista beszédekre is vonatkozik-e”.

Az egyesület tervezi, hogy a vetélkedőt folytatja, hiszen így a legfiatalabbak szerezhetnek tudást az embermentőkről, az üldözöttekről, – hisszük, hogy ez a legjobb módszer az előítéletek elleni küzdelemben.