A pápa forradalma

Ferenc pápa radikális akcióit és eddigi terveit korai forradalminak tekinti.

Azt gondolom, hogy a római katolikus egyház feje jóval nagyobb kapacitású mind gyakorlati, szervezői, mind elméleti, dogmatikai kérdések terén.

A halaszthatatlan, egyben forradalmi tettek közé venném azt, ha az egyházfő inspirációjára a klérus szembenézne az elmúlt 2000 év egyháztörténetével, nevesítené azt az időszakot és azokat az eseményeket, amelyek során az egyház letért a szeretet útjáról, s szélsőségeseinek tevékenysége emberek megfélemlítéséhez, életük kioltásához vezetett (vallásháborúk, keresztesháborúk, inkvizíció), vagy maga az egyház – az állam iránti lojalitása miatt – nem nyújtotta ki védőszárnyát az életveszélybe került emberek fölé.

A 2000 éves egyház tevékenységét áldozatok terhelik. Forradalmi, őszinte tett volna, ha a pápa vezetésével a klérus évente egy napot ezen áldozatok emlékének szentelne.

E pápai őszinteséggel az egyházfő tekintélye megnövekedne, némely világi politikust megelőzve államférfivá emelkedne a világ humanistáinak szemében, inspirálva a más vallások közötti konfliktusok mérséklését, elősegítve a világbéke stabilitását, a hívek lelkiismeretének megnyugvását.

Egyháztörténészek feladata volna a fent vázoltak „kimunkálása”, programba foglalása, s annak az útnak a megtalálása, amelyen e program a pápa (és tanácsadói testülete) elé kerülhet.

Ha Ferenc pápa nem, akkor senki nem (lesz) képes ennek az őszinteségi forradalomnak a „megvívására”.

Kovács Ferenc
Vác