A korlátlan megfigyelés korát hozhatja el Semjén törvénye – Gumiszabályok alapján térképezhetik fel a kapcsolati hálónkat

Az ellenőrizhetetlen felhatalmazások könnyen felhasználhatók a magánéleti jogok, a személyi biztonság, a szólásszabadság, vagy akár a tulajdonjog korlátozására. Ezt állapította meg az Eötvös Károly Intézet (EKINT) a titkosszolgálatok hatáskörét a kiberbiztonság, tehát az internetes támadások elhárításának jegyében elfogadott salátatörvényről szóló elemzésében.

A jogszabály szerint a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat (NBSZ) korlátlan megfigyelést folytathat önkormányzatok, állami szervezetek vagy akár az Országgyűlés adatforgalmában, ellenőrizheti a telefon- és internetszolgáltatókat. A szolgálat – a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálattal karöltve – elrendelheti, hogy ideiglenesen hozzáférhetetlenné tegyenek olyan internetes szolgáltatásokat, amelyek úgymond fenyegetést jelentenek a magyar kibertér biztonságára, vagy honvédelmi, esetleg szövetségi érdeket sértenek.

A Semjén Zsolt által benyújtott jogszabály szerzői ugyanakkor nem tartották fontosnak, hogy definiálják: mit értenek fenyegetésen, továbbá a honvédelmi vagy szövetségi érdek veszélyeztetésén.

Ez azért különösen fontos, mert a törvénymódosítás szerint az, amit ideiglenes hozzáférhetetlenné tételnek neveznek, első körben 90 napig tarthat, majd újabb 90 napra meghosszabbíthatják az intézkedést. Szakértők szerint egy kibertámadás elhárítása vagy a tiltott tartalmakkal szembeni intézkedés néhány órán, maximum néhány napon belül lefut, féléves tilalommal viszont szinte bármelyik internetes szolgáltató kivégezhető.

Internetes tartalmakat eddig kizárólag nyomozás és bírósági döntés alapján lehetett törölni. Most a szolgálatok a saját belátásuk szerint hozhatnak ilyen döntést, miközben a törvény nem rendelkezik a jogorvoslat lehetőségéről.

A jogszabálynak ezt a címet adták: Egyes törvényeknek a polgárok biztonságát erősítő módosításáról. Ám a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) elemzése szerint a jogszabály valójában veszélyezteti a polgárok biztonságát. A rögzített és tárolt technikai, úgynevezett metaadatok alapján feltérképezhető a kapcsolati hálónk, követhető a hollétünk, amiből magánéletünk sok ténye is kikövetkeztethető.

Közben csak az NBSZ és az azzal kapcsolatban álló kormányszervek belátásán múlik, hogy mikor és mennyi adatot gyűjtenek, mert a törvény nem ad útmutatást arról, hogy milyen esetekben mennyi ideig és milyen körben végezhető az ellenőrzés.

Az új szabályokat korábban, a törvényalkotás idején bírálta Péterfalvi Attila, a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (NAIH) elnöke is. Lapunknak nyilatkozva azonban elmondta: megfelelő megoldásnak tartja, hogy a törvényhez fűzött indoklásban szerepeltetik a kifogásban felsorolt elveket. Hozzátette: a jogszabályokat az Alaptörvény szerint az indoklással együtt kell értelmezni, így kellő biztonságot jelent, hogy ott szerepelnek a legfontosabb elvek: az, hogy a kommunikáció tartalmát a szolgálatok nem ismerhetik meg, hogy az adatok felhasználása célhoz kötött, és az, hogy azokat a lehető legrövidebb időn belül törölni kell. „A szolgálatok munkatársai tehát nem nézegethetik, hogy ki kivel, miért, mennyi ideig beszélgetett” – biztosított minket Péterfalvi Attila.

A NAIH-elnök magyarázatát azonban nem tartja megnyugtatónak a TASZ jogásza, Remport Ádám. Mint a 168 Órának kifejtette: ezek az elvek csak akkor lennének kötelezők a szolgálatok számára, ha szerepelnének a törvényszövegben is. Az indoklás csak értelmezési segédlet, és nem maga a jogi norma, a garanciákat mindig a törvényszövegnek kell tartalmaznia. Ha a szolgálatok számára nincs előírva, hogy mit kell tenniük, és mi tilos, akkor valójában nincs is mit értelmezni. Péterfalvi Attila azzal érvel, hogy az indoklást vitás esetekben mindig figyelembe kell vennie a jogalkalmazónak, akár az Adatvédelmi Hatóságnak vagy a bíróságnak, ha perre kerülne sor.

– A baj az, hogy a megfigyelési ügyek Magyarországon nem jutnak el a bíróságig – vélekedik a TASZ szakértője. Nálunk ugyanis soha senki nem értesül arról, hogy megfigyelik. Ez ellentmond más uniós országok eljárásrendjének, hiszen a jogállami gyakorlat az, hogy amikor a megfigyelés tényének közlése már nem sért nemzetbiztonsági érdeket, arról értesítik az érintetteket. Ebben az esetben a megfigyelt személy bírósághoz vagy más független fórumhoz fordulhat, amely az általa megfelelőnek tartott adatokat kikéri a szolgálatoktól. Remport Ádám szerint még ennél is súlyosabb gond, hogy Magyarországon nincs megfelelő jogszerűségi kontroll a titkosszolgálatok felett, nincs olyan független szervezet, amely megítélhetné, jogszerűen végzik-e tevékenységüket.

A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hivatal elnöke ennek cáfolatául mondta el lapunknak, hogy az intézmény a közelmúltban – talán az egész világon egyedülálló módon – auditálta a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat működését. Ellenőrizte a szolgálat titkos információgyűjtési tevékenységének teljes spektrumát a megrendeléstől a végrehajtás záró szakaszáig.

A TASZ szakértője viszont kétségesnek tartja, hogy a NAIH – amelynek elnökét a miniszterelnök nevezi ki – független szervnek számít. Ha az volna is, jogköre korlátozott a titkosszolgálatok működésének ellenőrzésében. Nem ismerhet meg minden technológiát, nem fedik fel előtte az azokat alkalmazó személyek kilétét. A hivatal tavalyi évkönyvében van is olyan írás, amely fekete-fehéren elismeri: a NAIH titokfelügyeleti tevékenységének akadálya, hogy nem férhet hozzá olyan adatokhoz, amelyek szükségesek lennének ahhoz, hogy az eljárását végigvihesse.

A Velencei Bizottság éppen ilyen okokból azt ajánlja, hogy a demokratikus államok megfelelő szaktudású tagokból hozzanak létre olyan, hosszú távon működő bizottságot, amely teljes körűen megismerheti a titkosszolgálatok működését, és csak a törvényhozásnak tartozik felelősséggel.

Az Eötvös Károly Intézet elemzése a májusi törvénymódosításnál szélesebb összefüggésben állapítja meg: a NER lépésről lépésre halad afelé, hogy az államot átláthatatlanná tegye, miközben polgárainak totális ellenőrzésére törekszik.

Felszámolja az információs jogokat, és korlátlan hozzáférést próbál szerezni a személyes adatokhoz. E cél érdekében a magyar állam a COVID-járványt jogállamokban elképzelhetetlen jogosítványok megszerzésére használta fel. Egy március 16-án kiadott kormányrendelet az innovációért és technológiáért felelős minisztert azzal a hatalommal ruházta fel, hogy az állampolgárok személyes adatait tartalmazó minden adatbázishoz korlátlanul hozzáférjen.

Egy másik, május 4-i rendelet megfosztotta az állampolgárokat attól a joguktól, hogy tájékoztatást kapjanak adataik kezeléséről, annak érdekében, hogy azokat helyesbíthessék vagy kiegészíthessék. Úgy látszik, az adat eleve úgy jó, ahogyan az állam tudja rólunk, és nem úgy, ahogyan mi tudjuk saját magunkról. A rendelet arról is intézkedik, hogy a törvények szerint nyilvános adatok három hónapig eltitkolhatók legyenek.

Ezek a kormányrendeletek a különleges jogend végéig, tehát június 20-ig érvényesek. Azután viszont hamarosan hatályba lép a salátatörvény, amelyet az EKINT következetesen mosléktörvénynek nevez, minthogy össze nem illő, esetleges részletek kevercse.

Az intézet értékelése ijesztőnek minősíti, hogy a törvény szerint a jövőben a Terrorelhárítási Információs és Bűnügyi Elemző Központ (TIBEK) hozzájuthat a vele együttműködő szervezetek hatáskörébe tartozó minden adathoz.

A rendőrség, a bűnmegelőzés és -felderítés, a terrorelhárítás, az adóhivatal, a nemzetbiztonsági szolgálatok, a lakcímnyilvántartás, a katasztrófavédelem, a bűnügyi nyilvántartás, az idegenrendészet, a menekültügy, a büntetés-végrehajtás adatai itt egybefutnak, miközben a TIBEK hozzájut az elektronikus hírközlési hálózatok forgalmi adataihoz is. Majtényi László, az EKINT elnöke a Hírklikk honlapnak adott interjúban úgy összegzett: a jövőben a titkosszolgálatok mindent megtudhatnak rólunk, ezzel egy rendőrállam sziluettje bontakozik ki előttünk.