A katedra joga

„Igaz magyar ember megy utcát seperni Budaházyval” – csattant Morvai Krisztina az Erzsébet hídi blokád másodfokú tárgyalásán, miután az önjelölt „forradalmárt” közmunkára ítélték. Csakhogy a tárgyaláson diákjai is ott ültek.

Jó órákat tartott

– A tanárnő az ítélethirdetés alatt félhangos megjegyzéseket tett, a végén felállt, és elénekelte a Himnuszt. Aztán kirohant, és szidta a szerinte elfogult bíróságokat. Kínos volt a bírák előtt.

Erika – akinek valódi nevét kérésére nem írjuk le – ötödéves az ELTE jogi karán. Amelynek büntetőjogi tanszékén előadásokat, kötelező és választható szemináriumokat tart Morvai Krisztina. A kar gyakorlata szerint a diákok csoportjait beosztják a tanárokhoz. Erika is így került Morvaihoz másod- és harmadévesen. Épp 2006-ban és 2007-ben.

– Akkor csak büntetőjogról esett szó. Egyáltalán nem politizált. Jó órákat tartott.
Ötödévben aztán választani kell egyet öt-hat büntetőjogi tárgyú szeminárium közül. Morvai Polgári és politikai jogok a jogalkalmazói gyakorlatban címmel hirdetett órát. Erika felvette.

– Kíváncsi voltam, milyen gyakorlatot tart a nyilvános szereplései után. Sokat készült, hetente küldött anyagokat és tárgyalási időpontokat. Azt hiszem, a Budaházyval kapcsolatos esetek kivételével mind a tévéostromhoz kötődött. Az órára mindig érkezett meghívott előadó, többször civilek, akiket a rendőrség megvert. De rendőr egyszer sem jött el, noha a tanárnő – állítása szerint – hívott. Szinte mindig a teremben ült Gaudi- Nagy Tamás. A tanárnő nemegyszer megkérdőjelezte a bíróságok függetlenségét. Az órákhoz hozzá lehetett szólni, és előfordult, hogy valaki nem értett vele egyet. Elfogadta, megtorlás nem volt.

Erika szerint Morvai szakmailag jó, de a meghívottak miatt egyoldalú gyakorlatokat tartott. Aztán az utolsó órán Gaudi-Nagy Tamással toborzásba kezdtek.

Megfélemlíthet-e egy kisebbségi népcsoportot?

– Letettek egy füzetet, amelybe feliratkozhattál, ha segíteni akarsz a jövőben ilyen ügyekben.
Ez év februárjának elején egy másik lista is készült. 444 aláírója kérdésekkel fordult az ELTE rektorához és a jogi kar dékánjához. „Önök személy szerint osztják-e Morvai Krisztina nézeteit és értékítéletét egy kisebbségi népcsoport megfélemlítésének kérdésében?” „Jó kezekben látják-e a diákok képzését egy ilyen szellemiségű oktatóval a katedrán?” „Ha a bíró leveti talárját, megkergethet-e az utcán egy romát, vagy magánéletében is a hivatásához méltóan kell viselkednie? Ennek analógiájára: magánemberként megfélemlíthet-e egy kisebbségi népcsoportot az egyetemi tanár, ha lelépett katedrája magaslatáról?”

A tiltakozás közvetlen indoka egy tavaly novemberi, az Élet és Irodalomban megjelent olvasói levél volt. Ebben Morvai azt írja: „Ha bennünk a Maguk ötvenévnyi kommunizmusa után maradt volna egy szemernyi is az ősi magyar virtusból, akkor az ún. »rendszerváltás« után a Magukfajták nem csomagolták volna ki legendás bőröndjeiket, amik állítólag készenlétben álltak. Nem. Bőröndöstül távoztak volna, de ízibe! [...] Szép lenne, ha legalább egy icipici igaz lenne abból az állítólagos félelemből, amit a Magukfajták éreznek az itt tomboló állítólagos ÁNTISZEMITIZMUS, fasizmus stb. miatt.”

Nem felejtjük el a nevüket!

A cikk a jogi kar dékánhelyettesénél, Földi Andrásnál is kivágta a biztosítékot. Zártkörű e-mailt címzett az egyetem vezetésének, és azt javasolta, hogy a kari tanács határozatban ítélje el Morvai magatartását, és mondja ki: „Olyan oktatónak, aki rendszeresen szélsőséges, kirekesztő politikai megnyilatkozásokat tanúsít, amelyek tónusuktól, stílusuktól eltekintve is mélységesen méltatlanok az egyetemi oktatóhoz, nincs helye az egyetem polgárainak közösségében.”

A levél pár óra alatt eljutott a szélsőjobbos portálokra. A barikad.hu egy olvasói üzenet kíséretében közli. E szerint: „Szégyellje magát F. András és az összes gyáva, megalkuvó, aljas értelmiségi, aki bátor kiállása miatt elítéli Morvai Krisztinát! És ne aggódjanak, nem felejtjük el a nevüket!” (Földi Andrást kerestük, nem kívánt nyilatkozni.)

A javaslatot a kari tanács ülésén nem fogadták el. A dékán áttekintette az ügy visszhangját, „külön is szólva a kar vezetésének a levélben megfogalmazottaktól eltérő álláspontjáról”. Aztán meghívott minden alkalmazottat a karácsonyi fogadásra.

Az ünnepeket kipihenve és a 444 ellenszignót megkapva végül Hudecz Ferenc, az ELTE rektora is írt egy levelet. E szerint megdöbbent a cikken, és az egyetem hallgatói és vezetése nevében kijelenti, „annak sem tartalmával, sem stílusával nem tud egyetérteni, és attól minden adandó alkalommal elhatárolta magát”. És közli: felgyorsítják az egyetem etikai kódexének kidolgozását.

Szerettük volna megkérdezni Hudecz Ferencet kolléganője tevékenységéről s az etikai kódex nyújtotta lehetőségekről. Először időt kért, mondván, inkább a választások után nyilatkozna. Majd munkatársa útján jelezte, az üggyel összefüggésben inkább mégsem akar szerepelni.

Szkeptikus az az etikai kódexet illetően

– Krisztina több mint húsz éve dolgozik a tanszéken. Kedves, jó kolléga. Meglepetésszerűen ért bennünket a változása – mondja Morvai egy neve elhallgatását kérő oktatótársa. – Munkáját jó színvonalon végzi, nem érkezett rá panasz a hallgatóktól.

Amiatt sem, hogy politizálna. A felsőoktatási törvény csupán anynyit ír elő: a tanár „világnézete és értékrendje szerint végezze oktatói munkáját, anélkül, hogy annak elfogadására kényszerítené vagy késztetné hallgatóját”. Morvai márpedig nem kényszerít.

Segítőnk szkeptikus az etikai kódexet illetően.

– Nem ez az első eset, hogy a demokrácia képtelen megvédeni magát. Amíg Morvai elvégzi a feladatát, munkajogilag támadhatatlan. És úgy fest, kijelentéseivel bűncselekményt sem követ el. Így nincs paragrafus, amelyre hivatkozva az egyetem léphetne. Azért, mert nem tetszik, amit mond, még nem lehet elbocsátani.

Így marad a kínos hallgatás.

– A kérdés nem került le a napirendről. Ezért foglalkozunk gőzerővel az etikai kódexszel – mondja Fazekas Marianna általános rektorhelyettes, akit a kódex kidolgozásával megbíztak. – A lényeg nem a büntető jelleg, hanem a kontroll. A kódex egyértelműen kiáll majd a közösség által elfogadott normarendszer, egyebek között a demokratikus értékek védelme, a kirekesztés elutasítása mellett. Az etikai bizottság pedig minden ügyben konkrétan állást foglalna, véleményét az egyetemen belül nyilvánosságra hoznánk. Így kvázi megszégyenülne az, aki szembemegy a közösség normáival.

Ismerős érvelés. A kilencvenes évek elején az Alkotmánybíróság is úgy vélte, az ordas eszmék hirdetői törvényi szabályozás nélkül is kiírják magukat a társadalomból, és szalonképtelenné válnak. Nem így lett.

– Önmagában az etikai kódex valószínűleg nem jelent megoldást – véli Fazekas. – Jellegéből adódóan nem jogszabály, így megszegése okán fegyelmi eljárás sem indítható. De vegyük észre: a Jobbik bejegyzett, legális szervezet, amely indult az uniós választáson. Miért kérik számon az egyetemtől, hogy megoldjon és szankcionáljon egy olyan kérdést, amelyre a magyar parlament és a bíróságok sem tudják a választ?

Elvárta, hogy az egyetem vezetősége elhatárolódjék

Talán mert így a jövendő bírái sem fogják tudni.

– Azt látom a csoporttársaimon, hogy képtelenek elvonatkoztatni a politikai színezettől, és ez mindkét oldalra vonatkozik – mondja Erika. – Aki egyetért vele, az mindent elfogadott, aki nem, az mindenbe megpróbált belekötni. Ezért szerencsétlen, ha egy tanár politikai szerepet vállal. Az is problematikus, hogy Navracsics Tibor belpolitikai elemző szemináriumot tart. Vagy jogi eszközökkel tiltsák meg, hogy politikus tanítson, vagy mindenkinek engedni kell. Ki mondhatná meg amúgy, hogy fideszes oktathat, jobbikos meg nem?

Heller Ágnes mégis a diákok szerepét hangsúlyozza. A filozófus aláírta a tiltakozó nyilatkozatot, mert elvárta, hogy az egyetem vezetősége elhatárolódjék.

– Ez megtörtént. És tény: világnézeti alapon senki sem bocsátható el. Rossz precedenst teremtene. Akkor a jobboldal hány baloldali, liberális oktatót küldene el? Amerikában, amikor egy nyíltan antiszemita tanár tartott előadást, a diákok kövekkel jelentek meg az óráján, jelezve nemtetszésüket. Idehaza is megtehetik a hallgatók, hogy bojkottálják az órát. Ha senki nem jár hozzá, nem tudja ellátni a feladatát. Nem várhatunk mindent a törvényektől.

Erika szerint a legtöbb esetben nincs értelme szembeszállni a tanárokkal.

– Nekik lesz igazuk. Nekünk meg államvizsgáznunk kell azok előtt, akiket adott esetben „bemártottunk”. Ráadásul Morvaival a többségnek látszólag semmi baja nem volt. Sőt.