A Fidesz azzal veszítheti el a választást, amivel eddig megnyerte

Az önkormányzati választásnál is hibának bizonyult, hogy Tarlós István nem állt ki vitára Karácsony Gergellyel. Szinte szóba sem áll egymással kormányoldal és ellenzék, ritka a személyeskedésen, a politikai üzengetésen túllépő vitahelyzet. Van-e kiút innen? 

2021. május 20., 09:15

Szerző:

Mintha eltűnőben lenne a politikai vita, leépülőben a politikai vitakultúra Magyarországon: miniszterelnök-jelölti vita 2006 óta nem volt Magyarországon, a parlamentben gyakoriak a személyeskedő üzengetések, a tévés vitaműsorokban is mintha inkább csak elbeszélne egymás mellett kormányoldal és ellenzék. Ritkán, jobbára egyetemi fórumon, civil kerekasztal-beszélgetésen lehet találkozni valódi vitahelyzettel, ahol érdemi diskurzus alakulhat ki az egymással ellentétes oldalon álló politikusok között – ilyen lehet talán a Fúzió Hallgatói Közösség csütörtöki online vitaestje, ahol az egyetemi struktúraváltásról beszélget Orbán Balázs miniszterhelyettes és Fekete-Győr András, a Momentum miniszterelnök-jelöltje. De vajon hogyan jutottunk idáig, ki a felelős a politikai vitakultúra hanyatlásáért, és hozhat-e ebben változást a választási kampány – erről kérdeztünk politológusokat, elemzőket.

Saját közönségnek játszanak

Mind a jelenlegi kormánypártok, mind pedig az ellenzéki oldal pártjai jól elvannak ezzel a 2006-tól kezdődő, de 2010 után kiteljesedő helyzettel, hogy valójában nincs érdemi vita a két oldal között, amit a politikai polarizáció csak egyre jobban elmélyített – állapította meg Kiszelly Zoltán. A politológus szerint vannak ugyan kivételes esetek, amikor nemcsak vita, de szakpolitikai kérdésekben konszenzus is van a két oldal között, ám ez ritka. Méghozzá azért – magyarázta –, mert míg 2006 előtt az uniós integráció és a kétharmados többséget igénylő döntések miatt volt egy konszenzuskényszer, addig 2010 óta a kétharmados parlamenti többség birtokában az Orbán-kormánynak erre nincs szüksége, így a konszenzusost felváltotta a többségi demokrácia modellje, ami viszont már nem igényli a vitát. A leépülő vitakultúráért a politikai polarizációt felelőssé tevő Kiszelly szerint

„mindkét oldal régóta a saját közönségének játszik”, és ez megfigyelhető a parlamenten kívüli politizálásban éppúgy, mint az Országgyűlésben.

Az pedig, hogy „politológusok, jogászok, elemzők vagyis a beszélő fejek” mindkét oldaltól rendszeres résztvevői tévés vitaműsoroknak, szerinte a valódi politikai vitákat nem pótolja, noha egyre inkább átveszi azok szerepét. Kiszelly úgy véli, a közönség, a választópolgárok amúgy kíváncsiak az alternatívákra, e téren minden választás új helyzetet teremt. A politológus arra számít, hogy ellenzéki oldalon az ígért 106 egyéni választókörzettel szemben „jó, ha 30 helyen lesz érdemi előválasztás, a többi körzetben háttéralkuk döntenek majd, így az eddig ismert öt miniszterelnök-jelölt előválasztási vitái és csatározása ennek pótléka lehet.” A polarizált politikai térben szerinte „Karácsony Gergely lesz ellenzéki oldalról a béke angyala”, és úgy véli, erre a helyzetre a Fidesznek is reagálnia kell, mivel a saját táboron túli voksok is kellenek a győzelemhez. Ettől még szerinte nem biztos, hogy lesz Orbán-Karácsony vita, de most „az elmúlt évtizedben először két nagy tömb közül kell választani”, ez pedig kíváncsivá teszi a választókat.

Hátrány lehet a vita mellőzése

A Fidesz nagyobb felelősségét látja Virág Andrea, a Republikon Intézet stratégiai igazgatója abban, hogy mára kiveszőben van az érdemi és értelmes vita a politikában. Ez a folyamat szerinte 2010 után gyorsult fel látványosan, mivel a kormányzó Fidesznek az volt az érdeke, hogy magát az egyedüli erős és potens politikai tényezőnek állítsa be, amelynek „nem méltó ellenfele még a vita szintjén sem” az akkoriban széttartó és gyenge ellenzék. Hozzátette: mivel itthon így pozícionálta magát a Fidesz, „ellenfelet, ellenségképet is külföldön kellett keresnie, és meg is találta hol Brüsszelben, hol Soros Györgyben, hol a menekültekben”. Úgy vélte, ez a tudatos politika a Fidesz részéről sokáig működött, de mostanra a helyzet megváltozott azzal, hogy ennyire fej-fej mellett mérhető már a kormánypárt és az ellenzéki összefogás pártjainak népszerűsége, és lesz egy közös miniszterelnök-jelöltjük Orbán kihívójaként. Virág Andrea ettől még nem fogadna nagyobb összegben arra, hogy lesz miniszterelnök-jelölti vita Orbán részvételével, de figyelmeztetett: a 2019-es önkormányzati választásnál is hibának bizonyult, hogy Tarlós István nem állt ki vitára Karácsony Gergellyel. Megjegyezte:

a vitahelyzetek mellőzésének gyakorlatát a Fidesz teremtette meg, de ez egy kiélezett választási helyzetben hátránnyá is válhat.

A közelgő ellenzéki előválasztás iránti választói érdeklődés is azt mutatja szerinte, hogy „lenne igény a valódi politikai vitákra”. Csakhogy „a Fidesz és politikusai egyszerűen elszoktak a vitától”, még ha egy-egy szakértői vitára van is néha példa, bár akkor sem a közmédiában – emelte ki. Hozzátette: „a látszat fenntartását szolgáló központi döntés az is a Fideszben, hogy legyen néhány vitára kapható kormánypárti politikus”, az ellenzéki vitapartner pedig belemegy ebbe a helyzetbe, mivel „enélkül nem követelheti hitelesen a Fidesztől az érdemi párbeszédet”. A stratégiai igazgató szerint a Parlamentben szintén nincs érdemi vita, „elbeszélnek egymás mellett a felek”, de az ellenzék és a kormányoldal egyaránt felelős azért, hogy politikusaik nem vitafórumként, hanem kommunikációs terepként, eszközként használják az Országgyűlést. Ezzel együtt szerinte az ellenzéki politizálásnak még mindig fontos terepe a parlamenti munka, hiszen törvénymódosításokkal is megmutatható, hogy az ellenzék dolgozik, vannak ötletei, javaslatai, elképzelései. Ráadásul – tette hozzá – az Országgyűlésben esett meg az elmúlt ciklus szerinte leginkább sorsfordító eseménye, „a rabszolgatörvény 2018. végi elfogadása körüli tiltakozás, ami összehozta az ellenzéki pártokat”.

Ha nő a tét, visszatér a vita is

Nem temeti még a politikai vita műfaját a Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatója. Sőt, Lakatos Júlia úgy látja, „ahogy nő a tét, egyre inkább tér vissza a vita a politikába”. Mivel az ellenzéki erővonalak átrendeződtek, a kormány számára is fontossá vált, hogy bizonyítsanak – tette hozzá. Azt, hogy ez nem volt jellemző az utóbbi időszakban, a megváltozott médiafogyasztási szokásokkal, átalakuló médiastruktúrával magyarázta, de megjegyezte: az, hogy a politikusok elkezdtek elbeszélni egymás mellett a stúdiókban külföldi hatás, és nagyjából egyszerre jelentkezett a pártoknál. Arra a felvetésre, hogy sokan emlékeznek még Torgyán József vagy Kuncze Gábor felszólalásaira, és úgy tartják, hogy mára az Országgyűlésben inkább a személyeskedő üzengetések nyertek teret, Lakatos úgy reagált: „az idő sok mindent megszépít, érdemes megnézni a korabeli parlamenti közvetítéseket, vagy még jobb, egy részt az Uborka című műsorból”. Elismerte, hogy talán azóta

„az ingerküszöbünk magasabb lett: ami régen botrányt okozott volna, ma már megszokottá vált”.

A Méltányosság Politikaelemző Központ nemzetközi igazgatója szerint egyébként a közbeszédből nem tűnt el az ésszerű vita iránt igény, „csak mintha nem tudnánk mit kezdeni az eltérő véleményekkel”. Hozzátette: ez világszerte tapasztalható a jelenség, aminek nem tesz jót, hogy „a közösségi média, a különféle algoritmusok kiszolgálják az ízlésünket”. Úgy vélte, „leginkább a kiváncsiság és a megértés szándéka vész ki az emberekből”. Megjegyezte: mindkét oldalon lát olyan politikusokat, akik amellett, hogy természetesen elmondják pártjaik megfelelő paneljeit, a maguk eszközeivel értelmezni is próbálják a körülöttünk levő világot. Korábban is voltak ilyen politikusok, de most egy generációváltást is lát. Lakatos Júlia szerint a vitakultúra „újjászületése” még várat magára, a 2022-es választási kampányban pedig arra számít, hogy a politikusi viták inkább kiegészítő jellegűek lesznek, egyszerűen azért, mert mindenki inkább a saját választóit győzködi, semmint a bizonytalanokat.

Főleg bizalomra lenne szükség

A vitakultúra javítása politikai és társadalmi szinten örökös feladat, ehhez pedig közös helyzetértékelésre, javaslatok azonos értelmezésére és bátor kezdeményezésére, vagyis bizalomra van szükség – ezt már Mráz Ágoston Sámuel, a Nézőpont Intézet vezetője mondta, hozzátéve: jövő áprilisig éles politikai kampány zajlik majd, „ami a bizalom helyreállítása szempontjából nem kedvező pillanat”. Szerinte egyébként amerikai típusú miniszterelnöki vita azért nincs Magyarországon 2006 óta, mert „ott kiderült, hogy a műfaj nem képes a választási hazugságok kiszűrésére: Gyurcsány Ferenc többszörösen is hamis állításokat tett, amelyekkel baloldali választók százezreit tudta megtéveszteni, s ezzel saját választási győzelmét segíteni”. Ettől függetlenül azonban miniszterelnök és ellenzék közötti vita háromhetente, az azonnali kérdések órájában a Parlamentben zajlik – emlékeztetett. Ugyanezt Németországban csak nemrég vezettek be, s ott csupán évi három alkalommal lehet közvetlen kérdést szegezni a kancellárnak – tette hozzá. Úgy vélte:

a parlamenti viták sosem voltak mentesek a személyeskedéstől, „ami elveszett az elmúlt években, az a humor”.

Szerinte „a hírnév és az ismertség érdekében alakított show minden gátat átszakít”, amire jó példa, hogy a héten a jobbikos Jakab Péter újabb mélypontra jutott el, amikor a levezető elnök Kövér Lászlót szidalmazta. Mráz Ágoston arról is beszélt, hogy a közéleti vitafórumok egyébként az arányos választási rendszerben fontosabbak, ahol koalíciós kormányokat kell előkészíteni a közös elvek kikristályosításával. A többségi elvű demokráciák – mint amilyen a brit, az amerikai vagy éppen a magyar – az egyik vagy a másik oldal győzelmét eredményezik, ezért itt fontosabb hogy ezek az oldalak legyen felkészülve a kormányzásra – magyarázta. Úgy vélte, a tévés közéleti vitaműsoroknak sok esetben hasonló a logikájuk, mint a parlamenti vitáknak: „általában nem a túloldal meggyőzése a legfontosabb cél”.

(Kiemelt kép: MTI/Koszticsák Szilárd)

Április 16-án, kedden elindult a központi szúnyoggyérítés, amelyet évek óta a katasztrófavédelem irányít. Tavasszal túlnyomórészt a lárvák elleni biológiai védekezés zajlik. A szúnyogok tenyészőhelyén egy természetes baktérium által termelt fehérjét tartalmazó készítményt juttatnak a vízbe. Ez a fehérje a kijuttatott dózisban kizárólag a csípőszúnyogok lárváit pusztítja el, minden más élőlényre, még az árvaszúnyogokra is ártalmatlan.