A Der Standard két cikke a magyar belpolitikáról

1. “Magyarország nem túsza az EU-nak”

Újraválasztása után Orbán sokat kritizált irányvonalának a folytatását ígérte – írja budapesti tudósításában Gregor Mayer.

Orbán Viktor, Magyarország jobboldali-nemzeti beállítottságú miniszterelnöke szombaton megkezdte egymást követő második hivatali időszakát. A kormányon levő Fidesz múlt hónapban elért választási győzelme után a párt 130 képviselője 57 ellenszavazat ellenére, a várakozásnak megfelelően, kormányfőnek választotta Orbánt, aki semmiféle kormányprogramot nem hozott nyilvánosságra.

Új választási győzelme óta elhangzott kijelentései azonban nem hagynak kétséget afelől, hogyan tovább: minden úgy, mint eddig. Folytatódni fog a “tettek és cselekedetek korszaka” – mondta szombaton a parlamenti szavazást követően. Az országnak nincs szüksége “anakronisztikus vitákra” , (értsd: bíráló, demokratikus vitákra), ehelyett jól bevált a “nemzeti párbeszéd rendszere”.

Mind a belső, mind a külső ellenség ellen folytatni kell a harcot, mert ezek nem fognak megpihenni, csakhogy árthassanak Magyarországnak. Az EU-val tudatta Orbán, hogy országa “nem túsza az EU-nak, hanem olyan tagállama” az Uniónak, amely keresztül viszi “saját megoldási javaslatait”.

Vona Gábor, a szélsőjobboldali Jobbik (Die Besseren) elnöke elismerően mondta, hogy ezekben a kijelentésekben felismerte a “Jobbikéhoz hasonló hangsúlyokat”. De amíg Vona pártja Magyarország EU-ból való kilépése mellett agitál, addig Orbán mindig csak az EU éles bírálatát részesíti előnyben.

Orbán eddig még az új kormányát sem mutatta be. A média találgatása szerint túlnyomó részben megmarad a korábbi kormányösszetétel. Az azonban már biztosnak tűnik, hogy Martonyi János külügyminiszter távozik a kormányból, és , a Mol ásványolaji tröszt elnökségéhez csatlakozik. Utóda az eddigi igazságügyi miniszter, Navracsics Tibor lesz – de csupán egy félévre, mert utána ő lesz Magyarország új uniós biztosa.

2. Ellenségkép nélkül nem megy

Orbán tudja, hogy az európai értékrend alapvetően nem egyeztethető össze politikai felfogásával –olvasható Josef Kirchengast kommentárjában.

A kormányok nem az égből hullnak alá, és a politikusok sem egy másik csillagról érkeznek. Orbán Viktor, akit a budapesti parlamentben éppen most választottak meg további négy évre miniszterelnöknek, mindenekelőtt azért olyan sikeres, mert úgy tud játszani a magyar néplélek húrjain, ahogyan senki más.

Amikor Orbán a “tettek és cselekedetek korszakának” folytatásáról beszél, mindenki tudja, hogy ez mit jelent: a teljesen személyére szabott hatalmi rendszer megerősítését. Aki együttműködik, annak profitálnia kell – és ez lehet csupán érzelmi kérdés is, mert az ember egy nagy nemzeti közösség részese; aki viszont szembeszáll, az hamarosan megnézheti magát.

Szó lehet-e az erősen polarizált magyar társadalom konszenzusáról, sőt megbékéléséről? Addig nem, míg Orbán beleszólhat a történésekbe. Pártja parlamenti frakciója előtt azt a kijelentést tette, hogy “a konszolidáció a gyávaság jele lenne”. Orbán számára az ellenségkép a politikai életelixírt jelenti, legyen szó akár belső, akár külső ellenségről. Mások megértése, a kompromisszumok keresése – csupán a gyengeség jelei.

Nem teljesen alaptalanul tartozik az EU Orbán ellenségképébe. Orbán tudja, hogy az európai értékrend alapjaiban nem egyezik meg politikai felfogásával, amelynek központi eleme a hatalommegosztás felszámolása. És ezt a magyarok viszonylag jelentős része láthatóan nem is tartja annyira rossznak.

De ha Orbán ugyanúgy folytatja, mint eddig – és a kijelentése óta efelől nem lehet semmiféle kétely – akkor azok közül, akik ma még örülnek Brüsszel elleni támadásainak, sokan mégis nagyon hálásak lesznek majd azért, hogy Magyarország tagja az EU-nak. Hogy egyébként merre vezethetne ez az út, arra hasznos információkat lehet szerezni Recep Tayyip Erdogán Törökországában vagy Vlagyimír Putyin Oroszországában.