Politikai porkolábok
Lampé Ágnes cikkét közli lapjuk Politikai peepshow címmel (2015. május 14.). Végre egy, a kormánypárti politikusok és a média viszonyáról szóló riport! Mint médiakutató, annál is inkább hiányoltam az ilyen, „udvari” magatartást leleplező riportokat, mert a regnáló hatalom immár mindenért a sajtót teszi felelőssé. A Fidesz „médiafóbiája” kóros paranoiáról/aberrációról tesz tanúbizonyságot. Még az illemhelyiségbe sem átallnak az újságírók után menni, csak hogy „utolérjék” az oknyomozó/tényfeltáró újságírót, milyen információt akar szerkesztőségének átadni.
A sajtó- és médiajog – okkal hihettük – új fordulatot vesz a rendszerváltást követően. De nem! A politika erőszakos mediatizációja a Rákosi- és a Kádár-érát juttatja eszünkbe. (Mindenkinek kuss, akarom mondani: „niksz ugribugri” – Orbán Viktor.) A pártállami módszereket megszégyenítő újságíróhajsza a szakmájukra/becsületükre felesküdött zsurnalisztákat hozza kellemetlen helyzetbe. (Számtalan kutatás bizonyítja: az angolszász kultúrában politikus és újságíró nem ellenség! Utóbbiak a társadalmi kontroll hiteles megtestesítői.)
A politika és a média „közelharcából” nem a mindenáron megfelelésnek kell győzedelmeskedni előbbi oldal javára. Csak a kölcsönös együttműködés lehet a hiteles tájékoztatás, a bizalom, a konszenzus záloga. A médiademokrácia feltételezi Pulitzer József gondolatait: „A hír szent, a vélemény szabad.” Kétségtelen, ha nincs objektív tájékoztatás, marad a „szivárogtatás”, a transzparencia valóban megkérdőjelezhető. Az újságírók ilyenkor mégsem fantáziálnak, csak a mozaikokból próbálják kirakni az egészet. Jobb lenne hát az őszinte beszéd! Bátran kijelenthető: a Fidesz minden erőfeszítése ellenére kommunikációs impotenciában szenved, ennélfogva üzenetei kontraproduktívak. (Vannak ugyan „megmondóemberek”, de ők inkább csak „sajtóelhárítók” Lázár János főminiszterrel az élen.)
A médiamunkások közötti szolidaritás eltérő intenzitással ugyan, de még létezik. Bizonyság erre a hatalmi „ütközések”. Lehet megfélemlíteni a kormánypárti politikusokat, sakkban tartani az újságírókat, tematizálni a közvéleményt, egyet biztosan nem tud elérni a Fidesz: az erőszak-politika a médiában szörnyszülöttekkel terheli a hétköznapi valóságot.
Elég a médiaerőszakból! Hagyjuk az újságírókat szabadon dolgozni.
Nagy Zoltán, e-mail
