Csányi Vilmos – 80
Íme, az ember – A humánetológus szemével című kötettel lepték meg hálás tanítványai, tisztelői a 80. születésnapját ünneplő Csányi Vilmost. A könyv a kiváló tudós munkásságát igyekszik összegezni.
A 168 Óra azt kérdezte tőle: végül is mi tette emberré az embert, a kommunikáció, a megismerés, a bűn, a bűntudat?
– Talán mindez így együtt. Én elsősorban mégis a nyelvet „teszem felelőssé”, mert az ember azzal vált el az állatoktól, hogy együttműködő közösségeket teremtett. Beszélhetünk állati kommunikációról is, de az csak érzelmeket fejez ki. A nyelv gondolatokat is közvetít. Nem beszélve arról: évszázadokon át irányítja, befolyásolja a társadalmak életét. Láthatjuk, mi mindent ért el az ember pusztán kommunikációval.
Csányi Vilmos pályáját végigkísérte a műfaji, tudományos sokszínűség. Azt mondja, ő mindig szeretett szabadon dönteni. Ha úgy gondolta, valami más jobban érdekli, váltani próbált. Az örök újrakezdés szerinte gazdagabbá tesz, mert a korábban bejárt terület tapasztalatai sem tűnnek el.
– Sok évvel ezelőtt, hatvan körül, panaszkodtam a tanszéken: „Gyerekek, úgy felgyorsult az idő.” Láttam, kicsit mosolyognak, aztán valaki megjegyezte: „Vili, nem a dolgok gyorsultak fel, te lettél lassabb.” Valóban. Az ember fiatalon villámgyorsan, érzelmi felismeréssel hoz meg egy-egy döntést. Ma alaposabban megfontolok mindent. De közben élem a világomat, s nem érdekel, hány éves vagyok – tette hozzá az etológia professzora.
És vajon lehet-e kutya nélkül élni?
– Nem. Most is van kutya az életemben, Janka. Ő is pumi–husky-hibrid, mint Jeromos. De ő nem kan, hanem szuka, amúgy huskyszerűbb. Sok mindenben más. Érzelmesebb és hisztisebb Jeromosnál.
