A Kennedy-titok
John Fitzgerald Kennedy a maga negyvenhárom évével a legfiatalabban megválasztott elnöke volt Amerikának, majd alig húsz hónappal később megint a legifjabb lett valamiben: immár hazája meggyilkolt államfőinek sorában. Rövid elnöksége alatt elsőnek küldött katonákat Indokínába, s bár nem tudta megdönteni Fidel Castro rendszerét, meghátrálásra kényszerítette a Szovjetuniót a térségben, és nagy sikerekhez segítette a színesek polgárjogi mozgalmát. Sokat hallani kicsapongásairól, nemkülönben világszép feleségéről. Azt viszont, hogy valóban magányos tettes áldozata lett-e, vagy szervezett bérgyilkosságé, fél századdal halála után sem tudjuk. HELTAI ANDRÁS írása.
A 20. század egyik legdrámaibb képsorát őrzi az emlékezet. A vonzó, elegáns elnök, oldalán szép, a világdivatot formáló feleségével nyitott utcai cirkálóban ülve hajtat délben a repülőtérről egy gyűlésre, át Dallas városán. A tömeg az utcán lelkesen integet, amikor lövések dördülnek. Az elnök felegyenesedik, a torkához kap, majd hátrahanyatlik. Jacqueline, a feleség védően ráveti magát, majd mintegy önkívületben kúszik hátra, a csomagtartó tetejére. Connally texasi kormányzót, aki feleségével velük utazott, ugyancsak lövés éri. A két férfi asszonyának ölébe hanyatlik, a Secret Service sofőr-tisztje teljes gázt ad, és elszáguld a legközelebbi kórház irányába.
A többit már nem láthattuk. Kennedy műtőasztalra került ugyan, de amint utóbb orvosai elárulták, már amikor beszállították, klinikai halott volt. A második lövés, amely hátulról érte (az első a torkát találta el), szétroncsolta a koponyát. Felesége egész nap a véráztatta, rózsaszín Chanel-kosztümben maradt, „hogy lássák, mit csináltak Jackkel”.
A rendőrség, miután súlyos mulasztásai tették lehetővé a tragédiát, lázas munkába kezdett. Ha figyelték volna az elnök útja mentén az épületeket, ha a titkosszolgálat embere, aki ott ült az autóban, az első lövés után testével védte volna az elnököt... Megannyi ha. Mindenesetre hat órával a merénylet után elfogták a tettest. A huszonnégy éves Lee Harvey Oswald agyonlőtte az első rendőrt, aki felismerte, azután elkapták a moziban, ahová bemenekült. A dráma legbizarrabb fejezete két nappal később következett: amikor másik börtönbe vitték volna át. Újabb végzetes hatósági mulasztás: a börtönfolyosón nézelődő újságírók közül előugrik egy Jack Ruby nevű, kétes hírű figura, és a tévékamerák élőben közvetítik, amint egyetlen revolverlövéssel halálra sebzi Kennedy gyilkosát.
A rejtélyhez, az összeesküvés-elméletek megszületéséhez persze már Oswald személye is bőségesen elegendő volt. A csonka családból, részben alvilági környezetből származó fiatalember hamis papírokkal már tizenhét évesen tengerészgyalogosnak állt. Három év után leszerelt, majd magát immár marxista–leninistának vallva, 1959 őszén a Szovjetunióba utazott, ahol állampolgárságért folyamodott. Állandóan figyelték persze a valószínűtlen jövevényt, de maradhatott. Minszkben, fémmunkásként. Lakást kapott, megnősült, gyerek is született – majd 1961 telén már hazatérésének engedélyezését kérte az amerikai nagykövetségen, s egy jó évvel később a család Washington költségén be is utazhatott. Oswald utóbb különvált, itt-ott dolgozott – utoljára a dallasi tankönyvraktárban, ahonnan lelőtte az elnököt. Csak utólag derült ki, hogy kis híján más áldozata is volt: az év tavaszán bizonyos Edwin Walker tábornokot próbálta lepuffantani, akit Kennedy fajvédő nézetei miatt nyugdíjba küldött, de Kennedy gyilkosa akkor elvétette a célt.
Miért lőtte le Oswald az elnököt? Tán soha nem tudjuk meg, mert a dallasi rendőrök a lefogása utáni két napban ugyan (ügyvéd jelenléte nélkül) sokat vallatták, ám jegyzőkönyv, hangfelvétel nem készült... Annyit tudunk, hogy tagadta a merényletet, azt mondta, bűnbakká teszik, mert a Szovjetunióban élt. Később aztán előkerültek orvosi vélemények serdülőkorából, amelyek szkizoid, agresszív egyéniséget jeleztek. Az enyhén szólva labilis férfi, aki nemcsak a feketebarát elnököt lőtte le, de legyilkolta volna a négerfaló tábornokot is, kudarcos sorsú, beteg ember volt.
A gyilkos gyilkosa, Jack Ruby (Rubinstein) chicagói lengyel–zsidó bevándorlók sarja, fiatalon megjárta a javítóintézetet, felnőtten sztriptízbárokat üzemeltetett Dallasban. Ebből eredően ápolt nyilván kölcsönösen előnyös kapcsolatokat korrupt rendőrökkel. Ezért állhatott az újságírók között a börtön alagsorában, ahol Oswaldot elvezették. Hogy miért lőtte le, vélhetően ezt sem tudjuk meg soha. Azt vallotta, hogy helyre akarta állítani városának becsületét, s megkímélni az elnök feleségét attól, hogy Oswald perére vissza kelljen oda térnie. Utóbb kiderítették, hogy voltak felső kapcsolatai az alvilágban, és volt olyan maffiafőnök, aki állítólag Kennedy meggyilkolását tervezte, de komoly bizonyíték erre nincs. Rubyt 1964-ben halálra ítélték. Fellebbezett, s beszélt a sajtónak arról, hogy „magas pozíciójú” emberek hozták ebbe a helyzetbe, és hogy soha nem derülhet ki az igazság. Igaza lett: újabb tárgyalás később már nem volt, mert a vádlott 1967 első napjaiban tüdőrákban meghalt.
Sok a kérdőjel a karizmatikus elnök halála körül, így azután egyik vizsgálat követte a másikat. Az FBI után, amely nem tudott újat nyújtani, Lyndon Johnson elnök jelölt ki testületet. Névadó vezetője, Earl Warren, a Legfelsőbb Bíróság nagy tekintélyű elnöke volt. 1964-es jelentésük azt mondta ki, hogy Oswald, illetve Ruby tette mögött nem volt sem hazai, sem nemzetközi összeesküvés – amit egyre többen vitattak. A szövetségi képviselőház különbizottsága kétéves vizsgálat után 1979-ben arra jutott, hogy az FBI és a Warren-féle testület munkája hiányos volt, Kennedy pedig „valószínűleg” összeesküvés áldozata lett. Ezt a helyszíni tanúk vallomásaira is támaszkodó érvvel indokolták, miszerint az Oswald által leadott három lövés helyett „legalább négy volt”. Azaz: volt másik merénylő, ha fegyvere nem talált is. Annyit még e testület talányosan leszögezett, hogy a CIA-t, a Szovjetuniót, Kubát, Castro-ellenes csoportokat, illetve szervezett bűnözői köröket nem lehet kapcsolatba hozni a történtekkel, „bár nem zárható ki, hogy egyes, azokhoz tartozó személyek érintettek lehetnek...”
A dallasi drámáról eddig csaknem kétezer könyvet írtak, egy sor filmet készítettek. E munkák túlnyomó többsége a különböző összeesküvés-elméleteket támasztja alá. Bírálatok elsősorban a Warren-bizottságot érik, mondván: nem kelő alapossággal vizsgálódtak, az FBI, a CIA hiányosan átadott adataira támaszkodtak, miközben a kormány és szervei el akarták leplezni az igazságot. S valóban: bár 1992-ben külön törvény intézkedett a Kennedy-gyilkosságra vonatkozó akták nyilvánosságra hozataláról, és közülük sokat hozzáférhetővé is tettek, egyes dokumentumok csak 2029-ben lesznek megismerhetők, másoknak pedig nem a teljes szövegét adták ki. Amikor a The Washington Post munkatársa a törvény alapján a Kennedy-ügyre vonatkozó adatokat kérte a CIA-tól, azt a választ kapta: van az üggyel kapcsolatban vagy ezerszáz dokumentumuk, amelyeket nemzetbiztonsági okokból nem adhatnak ki.
A szép Jacqueline, akit férje Marylin Monroe mellett ismeretlen számú más szépséggel is megcsalt, 1968-ban férjhez ment a nála jó húsz évvel idősebb görög milliárdoshoz, Onassishoz. Az 1994-ben, hatvanöt évesen s már régen újra özvegyen elhunyt asszonynak már nem kellett megélnie fia, az ifjabb John Fitzgerald repülőbalesetét. A lányt, a jogász Caroline-t Obama elnök nemrég nevezte ki tokiói nagykövetnek.
