Vona Erdélyben

Tavaly még a Gyilkos-tó felé vezető út mellett táboroztak a fiatalok, sűrű árpádsávos zászlóerdő piroslott-fehérlett ki a fenyőfák közül. Most helyszínt váltott a tábor, a Bucsin-tető alatti Borzonton ütötték fel a sátrakat: itt több a nyír, és idén sokkal kevesebb volt az árpádsáv is. A tábori flóra és fauna megváltozása nem véletlen: ebben az évben már több szélsőjobbos érdeklődőt vonzott a június végén Katrosán megrendezett Székely Sziget, ott vonult fel a kemény mag, oda várta híveit a hatvannégy vármegyés Toroczkai László, valamint Zagyva György Gyula. Egyre inkább úgy tűnik: nem egy a tábor, és nem egy a zászló, szakad a jobboldal.

Júliusban még Tusnádfürdő volt a „világ közepe”, legalábbis a táborszervező Erdélyi Magyar Néppárt és a Fidesz számára: Orbán Viktor itt mondott beszédet, ide várták a nagyobbik kormánypárt erdélyi híveit. Már a júliusi érdeklődés is lanyha volt: a miniszterelnök beszédére is nagyon kevesen voltak kíváncsiak.

A Jobbiknak és Vona Gábornak – ahogy Gyergyószentmiklóson mondják – csak az „utaja” maradt, ide csak a nagyon elszánt hívek jöttek el, és azok, akiket egyáltalán nem érdekelt a politikai üzenet, inkább a parázson sült kürtősért és pecsenyéért ugrottak ki. Idén augusztusra elpárolgott a mozgalmi láz, gyér volt a forgalom.

Pedig a szervezők az előző évekhez képest profi, láthatólag jelentős költségvetéssel támogatott tábort építettek. Eltűntek az utóbbi évek egyszer használatos műanyag sátrai, a madzaggal körülkerített tábori övezet. Takaros kis faházakba köl­tözött a szélsőjobbos szuveníripar sok-sok, tábori vásárlóerőben reménykedő kisiparosa: pólóárusok (Nagy-Magyarország minden mennyiségben), kitűzők, íjak-nyilak, nemezelt ősmagyar kellékek most is minden színben és méretben kaphatóak voltak. A Basa kereszttátihoz címzett vendéglő árnyékában gazdag menüvel, fapadon, de egyáltalán nem fapados kínálattal kedveskedtek az „Erdély legnagyobb nemzeti fesztiválja” címmel büszkélkedő rendezvény vendégeinek.

Lesz kampány

Aki ott volt, élt is a lehetőséggel: fogyott a kürtős, és kelendőek voltak a helyi specialitások. Ez is magyarázata lehet annak, hogy a tágas tábortéren Vona Gábor beszéde közben alig lézengett valaki. A fesztiválozók még az előző esti koncertet pihenték sátraikban, a kiküldött sajtóskollégák jelentős része inkább a teraszokon kóstolgatta a menüt. Még Toró T. Tibor, az EMNP elnöke is tisztes távolból nem figyelt oda Vona Gáborra, kezében söröspohárral ütötte el az időt: noha kevéssel korábban még ő kapott szót a központi sátor pulpitusánál, kollégájára már nem volt kíváncsi.

A Jobbik elnöke majdhogynem egyedül maradt, mire a négynapos rendezvénysorozat csúcseseményeként beharangozott beszélgetés elkezdődött. Az előző évekkel ellentétben nem jelentek meg a Magyar Gárda képviselői, semmilyen militáns, szervezett csoport tagjai nem vonultak fel, nem voltak jobbikos zászlók. Alig volt közbetapsolás, biztató közbekiabálás. Javarészt idős emberek ültek a sátorban, csak a bejáratnál álldogált néhány fiatal: ők ironikus megjegyzésekkel kommentálták, mit üzen Erdélyben Erdélynek Vona.

Tavaly még történelmi párhuzamokkal, illúziókkal gazdagított, lelkesítőnek szánt mozgalmárbeszéddel kedveskedett a zászlólengetőknek a Jobbik elnöke. Idénre viszont leszűkült, mondhatni, kényszeressé vált az üzenet: hiába várta hallgatósága, nem cserélte le a „Fidesz-lemezt”. Minden a 2014-es választásokról szólt, oda kanyarodott vissza. Az egyetlen motívum, amely tényleg Erdélyhez kötődött, arról szólt, hogyan szerezhet majd a Jobbik erdélyi szavazatokat is. Lesz kampány Erdélyben – jelentette be Vona Gábor –, és a választási névjegyzék bevezetése miatt „otromba, alacsony szintű kampányra kell számítani”.

Szávay István, a párt nemzetpolitikáért felelős politikusa azt is elmondta: szeptember elsejétől a Jobbik várja a „határon túli” magyar állampolgársággal rendelkezők jelentkezését. Nem kívánnak külön tagszervezeteket vagy Fidesz-mintára önálló pártot létrehozni Erdélyben, de ily módon kiterjesztik a Jobbikot. Vona beszédéből az is kiderült: belátják, hogy az Orbánék helyi pártpolitikai hálózata olyan széles körű, hogy azzal nem tudnak és nem akarnak versenyezni. Inkább a civil szférát célozzák meg: kis rendezvények, személyes találkozók ideje jön Erdélyben, hogy „minden kocsmaasztalnál legyen legalább egy ember”, aki el tudja mondani, miből áll a Jobbik valódi politikája.

A párt ökle

A reménykedés, a csalódás, a tovább nem leplezhető belső és külső konfliktusok egyaránt kitapinthatóak voltak a borzonti seregszemlén. Vona kitért arra, hogy „egy balliberális lap” (HVG) felmérése szerint a Jobbiknak 4, az MSZP-nek 6 százalékos a támogatottsága Erdélyben. Gyors magyarázatként az is elhangzott: ha az RMDSZ a szocialista párt mellett lobbizik, akkor akár a vártnál nagyobb számú szavazatot is kaphat az MSZP. (Az RMDSZ-szel amúgy sem volt eddig jó kapcsolata a Jobbiknak, az EMI-táborban való részvételét Vonáék miatt lemondta Korodi Attila parlamenti képviselő, gesztusát sértődötten „tájékozatlannak” és „gyávának” minősítette a pártelnök.)

Az adatok ismertetését fegyelmezett nevetés fogadta, de hogy Vonát nyugtalanítja az adatsor, azt jelezte vigasztalónak szánt, kiegészítő magyarázata is. A Jobbik elnöke szerint ugyanis „nem történik semmi”, ha csak ennyien szavaznak pártjára, mert számukra nem az a kérdés, hogy „ki sütögeti a pecsenyéjét az elszakított tűzön”.

A kétórás beszélgetés háromnegyede a magyarországi választási esélyekről, a Fidesz–Jobbik–MSZP- versengésről, az LMP-ről (mint budapesti úrigyerekek politikai mellékállásáról) szólt. Bevezetőjében Vona kötelességszerűen bejelentette, hogy a Fidesz 2010-ben meghirdetett nemzetpolitikai fordulata megbukott, de nem mondott semmit arról, hogy az erdélyi szavazatszerzésen túl mi lenne a Jobbik saját stratégiája ezen a területen.

A pártelnök nem tért ki a Szegedi Csanád-ügy részletei elől.

A volt jobbikos EP-képviselőre építette a párt az erdélyi politikáját, ő az, aki képviselői irodát nyitott Marosvásárhelyen, majd Szatmárnémetiben is. Vona Gábor szerint ő volt a párt „ökle a határon túl is”, de visszahívása elkerülhetetlen és helyes döntés volt.

A pártelnök vádolva-védve emlékezett meg politikustársáról, aki legalább olyan mértékben vétkes, mint amennyire áldozata a rendszernek. „Elképesztő, hogy a magyar politika a lehallgatásokról szól” – mondta Vona, majd hozzátette: tudja, hogy Szegedi Csanád után ő lesz a következő a célkeresztben. A rendelkezésére álló két óra alatt nemegyszer jelezte azt is: tudja, hogy közönségének soraiban többen ülnek olyanok, akiknek a feladata „megfigyelni őt”, ezért az üldöztetésére vonatkozó kijelentést egyenesen nekik címezte.

Az övéi közt

Míg az elmúlt években Vona felszabadulva, „az övéi közt” beszélt az erdélyi Jobbik-rendezvényen, most gyanakodva, majdhogynem drámaian búcsúzott. A drámára azonban nem nagyon volt kereslet: a pártelnök gyér közönsége a beszéd vége felé növekedni kezdett: megérkeztek Berecz András hívei, egyre népesebbé vált a sátor és környéke. Az ő meséire láthatólag sokkal többen voltak kíváncsiak.