Volt egyszer egy Vidámpark
Mint egykori budapesti kisfiú megdöbbenéssel hallottam, hogy megszűnik az intézmény, ha úgy tetszik, népszórakoztatási üzem, amely immár több mint száz éve működik a budapesti Városligetben jelenleg Vidámpark, korábban, az első világháború alatt Nemzeti Park, a két háború között Angol Park néven.
A Vidámpark számos nemzedék gyerekeinek volt kedves szórakozóhelye. Mostanában is bőven lennének, akik látogatnák, ha nem volnának csak nagy jövedelmű családok által megfizethetők a belépők és a be- és ráülési díjak. A főváros nem hajlandó vállalni az évi 100-150 milliós dotációt, azért kell bezárni.
Ezután Budapest lesz az egyetlen olyan világváros, amelyben az olcsó népszórakoztatásra vágyók – na persze különösen a gyerekek – nem találnak ilyen intézményt, amelyet hol Luna Parknak, hol Praternak neveznek. Egy tétellel több lesz viszont köztársaságunk fővárosa értékeinek veszteségi listáján.
A megszüntetés mellett felhozzák azt az érvet, hogy a terület az állatkerté, és ez a remek intézmény használatba is fogja venni, csupán a kisgyerekek számára elkülönített rész marad meg. Remélem, hogy ebben bennfoglaltatik a műemlék Ringlispíl is.
Felteszem a kérdést: nincs-e szándékában a fővárosnak a Népligetben újjáteremteni a Vidámparkot? Ahol az ostromig Magyarország legnagyobb hullámvasútja működött. Addig pedig adassék pardon – és dotáció – a városligeti Vidámparknak. Milliárdok mennek el új címtáblák, új levélpapírok készítése, pocsék foci mellett új stadionok megépítése, új ilyen és olyan díszruhás testületek létesítése érdekében – pont a budapesti és a fővárosba fellátogató kisemberek és gyerekeik szórakoztatását szolgáló létesítményen kell kezdeni a spórolást?
Gondolkozzunk, gondolkozzunk!
Del Medico Imre
Magyar Köztársaság
